Vannak emberek, akik szerelmeik, találkozásaik emlékébe úgy kapaszkodnak, mint fuldokló hajótörött a roncsokból tákolt tutajba. Időnkét újraálmodják, felidézik a múltat, megkönnyezik, tovább dédelgetik az érzelmeket. Boldogtalanok, mert semmijük sincs, csak ez az elvetélt örömemlék, s boldogok, hiszen olyan elementáris érzés volt az övék, ami nem sokunknak adatik meg. Ez a fajta szerelem - tökéletessége és befejezetlensége miatt - eldugaszolja a jövőhöz vezető utat, s csak a múlton merengést engedélyezi.
Egy ilyen szerelmet idéz fel Szilágyi Andor giccsből és lírából, szépségből és iróniából összemixelt játéka, az El nem küldött levelek is. Hősei az első és egyetlen együttlét élményét élik újra egész életükben, ennek az élménynek foszlányait motyogják, szavait ismételgetik képzeletbeli vagy reális találkozásaik során. Hogy vélt vagy valóságos egymásba botlások ezek a pályaudvari csevelyek, s hogy Angelus kapitány és Angelina egymással futnak-e össze vagy újabb és újabb embereknek adják-e elő a bennük zsongó belső monológot e teliholdas estéken, az voltaképp mindegy. Két emberben folyamatosan él, stilizálódik a múlt, s a fordított időrendű játék során lassanként eljutunk az eredeti találkozásig.
A Thália Színház Új stúdiójában hárman tesznek arról, hogy ezen angyali üdvözlet megérkezzen a címzetthez, azaz hozzánk: Guelmino Sándor rendező, valamint a szereplők, Gyabronka József és Bíró Krisztina el tudja emelni a földtől, a realitástól a lebegő szavakat, az emlékkönyvbölcsességekből táplálkozó lírát, az egyszeri és megismételhetetlen érzést, az öröklétig tartó vágyat. Gyabronka a már mindenen túl levő fásult állapotból huncutul vissza az ifjú kapitány hódító bajuszpedréséig és simogató tekintetéig, Bíró pedig cikázik a reménykedő, naiv, kiábrándult, felpörgött és tompán ábrándos létállapotok közt fehérben, feketében és pirosban, Endresz Ágnes jelmezterveinek megfelelően. A játékidő épp annyi, amennyi szükséges: humor, játékosság, érzelem, rebbenő fájdalom, mindentudó ráncok, könnyesen mosolygó szemek, extatikus repülés, pár pillanatnyi örökkévalóság, cipőkbe gyűrt, soha el nem küldött levelek és telihold, telihold, telihold.
