Velük van az ég

Egy katolikus pap, egy rabbi és legjobb gyerekkori barátjuk, egy szép ifjú leányzó - ők az Ég velünk! című, igencsak jól sikerült amerikai vígjáték hősei. Terítéken a barátság, gyengéd érzelmek, hivatásbeli sikerek, magánéleti melléfogások, illetve helyrerázódások, mindenekelőtt pedig a hit, a hit az értelmes élet és az őszinte szereteten alapuló kapcsolatok lehetőségében. Ez utóbbi gyanúsan fellengzősnek tűnhet, az is, de a film sem egészen evilági. Abban az értelemben semmiképpen nem, hogy hátat fordít a szórakoztatásnak álcázott alpáriság, a gagyi agyszülemények és a meredeken lefelé tartó szellemi nívó világméretű divatjának a filmvígjáték műfajában. Ez egy intelligens film, amely számít a néző érzelmi kultúrájára, ettől az ember egyszerűen jól érzi magát a hősei körében, és a kétórás vetítés végén arra gondol, kár, hogy ilyen rövid volt a film.
A vígjátéki alaphelyzet ártatlanul kedves, ugyanakkor szokatlanul merész. Az a régóta ismert képlet, hogy három fiatal ember szoros baráti köre egy óvatlan pillanatban szerelmi háromszöggé alakul, s az addig egyértelműnek hitt érzelmi szálak alaposan összegabalyodnak, itt sajátos megvilágításba kerül attól, hogy az egyik szerelmes fiú rabbi, a másik pedig pap. A helyzet bizarrságát nemcsak az fokozza, hogy elszakíthatatlan jó barátok, hanem az is, hogy mindketten a legőszintébb odaadással töltik be hivatásukat.
Edward Norton rendezői bemutatkozása majdnem hibátlan. Akik számon tartják a Legbelső félelem, a Larry Flynt - A provokátor, az Amerikai história X, a Pókerarcok vagy a Harcosok klubja című filmekben látott izgalmas alakításait, nem lepődnek meg vígjátéka csillogó intelligenciáján és eleven humorán. Ráadásul az egyik főszerepben is ő remekel: Ben Stiller robbanékony szellemű rabbija mellett Norton játssza a világi dolgokban szinte gyermekien naiv katolikus papot. Már az rendkívül rokonszenves, amilyen természetességgel "dobja be" a film az egymás egyházi tevékenységét is önzetlen szeretettel támogató barátságot, hivatásuk gyakorlásának jelenetei pedig a vígjáték legszellemesebben és ragyogó humorral megoldott részei. A két fiú ugyanis a szertartások nagy megújítójának bizonyul, ki-ki a maga hívei körében természetesen. Egyéni elképzelésekkel, meghökkentően új ötletekkel töltik meg a megkövesedett szertartásokat - és templomuk padsorait. Gyönyörű nővé lett régi barátjuk felbukkanása, az érzelmi tétovaságok, szerelmi bonyodalmak a két sikeres pálya fényében jelentik az igazán kedves és különös kiruccanást az érzelmek birodalmába. A szintén sikeres és szintén munkamániás lányt a tehetséges Jenna Elfman játssza. Óriási szerencse is a kezére játszik az elbűvölő alakításban: van szerepe. Nem a szokásos amerikai női sémák egyikét kell valahogy életre lehelnie, hanem igazi, hús-vér leányzót, akinek van egyénisége, jelleme, esze és szíve is, munkájában győzedelmesen emancipált, mégis gyengéd és gyengédségre vágyó nő.
Üdítően egyénire formált karakterek, hétköznapian természetes dialógusok és hiteles színészi játék teszi kerekké Norton rendezői sikerét. Az elragadóan csillogó humor mellé pedig egy katolikus pap szerepében megkapjuk még Milos Formant is.