A dán rendező, Nicolas Winding Refn legújabb alkotásában az akciómozit házasítja a művészfilmmel – és az elegy működik. Persze Ryan Gosling nélkül csak fele ennyire lenne jó.
Felbőg a motor, rajtad van a sor
A névtelen főhős – nevezzük Drivernek – (Ryan Gosling) napközben egy autószerelő műhelyben dolgozik, mellette pedig filmforgatásokon kaszkadőrként kamatoztatja nem mindennapi vezetői képességeit. Mindez azonban még mindig nem elégíti ki, ezért éjszakánként rablásoknál segédkezik, mint sofőr. Szervizbeli főnöke (Bryan Cranston) azonban nagy dobásra készül: versenyautót akar építeni Drivernek, hiszen az ő képességeivel a profi versenyeken is kaszálhatnának. A befektetni való tőkét régi ismerősétől, a filmproducerből helyi gengszterré avandzsált Bernie Rose-tól (Albert Brooks) kéri kölcsön. Amikor azonban Driver megismerkedik a szomszédjában lakó Irene-nel (Carey Mulligan) és kisfiával, a dolgok fokozatosan kicsúsznak a megszokott kerékvágásból. A lánynak ugyanis férje van, aki épp börtönben ül. Amikor kiszabadul, alvilági kapcsolatai a családját is fenyegetik, amit Driver nem nézhet tétlenül. Beavatkozása azonban olyan lavinát indít el, ami előbb-utóbb mindent és mindenkit maga alá temet.
Véres románc
[img id=311220 instance=1 align=left img]A film címe félrevezető, mert a gyanútlan néző-aspiráns azt hiheti, hogy valamiféle Halálos iramban 6.-ot lát majd, pedig dehogy. Az elején van ugyan egy kis rablás utáni egérút-nyerés, meg később is akad némi autósüldözés, de a Drive messze nem erről szól. Akkor már inkább egy szerelmi dráma és egy bosszúfilm párosítása, ráadásul mesteri színvonalon. Azok is szerethetik, akik akcióra és izgalmakra szomjaznak, és azok is, akiknek úgy kell a líra és a lélekábrázolás, mint egy falat kenyér.
A James Sallis regényén alapuló történet önmagában sem nem eredeti, sem nem bonyolult. Ami a végeredményt mégis magasan az átlag fölé emeli, az a sajátos – az idei Cannes-i filmfesztivál zsűrije által a legjobb rendezés díjával jutalmazott – rendezői látásmód, Ryan Gosling (ismét) zseniális alakítása, valamint Cliff Martinez (Az igazság ára, Solaris, Traffic) csodálatos zenéje, amely a legdurvább jeleneteket is úgy festi alá, hogy a képsorokból valósággal árad a költészet. Ha pedig ez a muzsika Gosling és Mulligan arcjátékával párosul, a hatás letaglózó. Azért az ne tévesszen meg senkit, hogy a 100 perces játékidő első felében jobbára csendesen, komótosan csordogálnak az események, és ekkor a film elsősorban az emberi kapcsolatok kibontakozására és ábrázolására összpontosít. Ez az alapozás szükséges ahhoz, hogy a második rész történései kellő erővel hassanak: így jár kart karba öltve a gyengédség és a brutalitás.
Meleg szív és hidegvér
Fogalmam sincs, Gosling mit csinált 2007 és 2010 között, talán a Dead Man's Bones nevű együttesébe ölte az energiáit, de az biztos, hogy egyetlen filmet se forgatott. Mióta azonban a Blue Valentine-nal visszatért, a jelek szerint különösen odafigyel a jó szerepválasztásra. A Blue Valentine és az Őrült, dilis, szerelem. után a Drive – Gázt! egy hónapon belül már a harmadik kitűnő filmje, amit nálunk is bemutatnak, és a hírek szerint a jövő év legelején hazánkba érkező The Ides of March-ra (még nincs magyar címe) is érdemes lesz odafigyelni.
Az aranyszívű, hallgatag, de ha kell, határozott és az erőszaktól sem visszariadó, karizmatikus főhős bőrébe bújó Gosling mellett szinte elsikkadnak a többiek, pedig ők is remekelnek: Carey Mulligan, Bryan Cranston, Albert Brooks és Ron Perlman (Bernie üzlettársa) mellett kisebb szerepekben feltűnik Christina Hendricks és Oscar Isaac is.
Kinek ajánljuk?
- Finom érzelmekre fogékonyaknak.
- Durva akciójelenetekre áhítozóknak.
- Aki szereti, ha egy film egyaránt hat a szemére, a fülére és a szívére.
Kinek nem?
- Aki nem szereti vegyíteni az édes és a keserű ízeket.
- Aki százpercnyi autósüldözésre és gyorsulási versenyre számít.
- Akinek lételeme a totális happy end.
9/10
