Mi történik a hősökkel a filmek "vége" felirata után? Sok nézőt foglalkoztat ez a kérdés (persze csak abban az esetben, ha a szereplők életben maradnak). Az élelmes rendezők kielégítik a közönség kíváncsiságát és az óhajoknak megfelelően tovább szövik a mesét. Így születnek a második-harmadik-ikszedik részek.
Dobray Györgynek mintegy másfél évtizedet kellett várnia arra, hogy számos szponzor támogatását elnyerve, műterembe vigye Szerelem-sorozatának harmadik (utolsó?) fejezetét. Füge és Ágota sorsát a jelenben - mármint ebben a filmben - a szeszélyes véletlen alakítja. Az immár harmincas éveit taposó fiatalember, régi ismerősünk diszkóalkalmazott, másodállásban pedig maffiasegéderő, ami eléggé macerás és veszélyes tevékenység. Mellékesen gyermekét egyedül nevelő kispapa is. Megbízói Szegedre vezénylik, s ebből már sejthetjük, hogy a város megint fontos szerepet fog játszani a dolgok hullámzásában. Mit tesz Isten, hősünk a vonaton összeakad Olaszországba szakadt, ott családi kikötőben megpihent, s ugyancsak a Tisza-parti városba tartó exideáljával. Nem igazán él bennük a vágy boldogult érzelmeik parazsának felszításához, a leszállást követően elköszönnek egymástól, aztán mégis egybekuszálódnak a szálak. Ágota férje ugyanis - ki hinné - éppen Szegeden nyomoz, segítője - ki hinné - Ágota nagybátyja, a joviális rendőr. Pillanatok múlva elkezdődik a többmenetes ütközet, a szembenálló felek eljátszanak néhány képtelen helyzetgyakorlatot, veszélyek, zűrök, bajok, bunyók sorjáznak a "B"-filmek sémái szerint, még egy esküvőbe is belecsöppenünk (a frigyre lépők: a magyar filmek elbűvölő dédnagymamija, Jászai Joli néni, és a későn felfedezett Uhrin Benedek). A fiatalok - ki hinné - megint együtt élnek meg szívdobogtató feszültségeket, sőt intim közelségbe kerülnek, a kísértést azonban legyőzik a körülmények, végül ki-ki megy tovább a maga útján: Füge többszörös vesztesként, Ágota felszabadultan is szomorkás hangulatban.
A sztori naiv és kiagyalt, ennyi tömény képtelenséget még az akcióműfaj sem képes elviselni. Vasvillával egybedobált jelenetekben bomlik ki a "konfliktus", azaz annak imitációja. A legminimálisabb logikát is nélkülözik a találkozások és fordulatok, emberi viszonylatok és sistergő összecsapások. A karakterek két lábon járó sablonok. Vértelenek, akár a mű ingatag építménye. A dialógusok papirosízűek, közhelyesen illusztratívak. Dobray György sokat bízott a kedves "gyerekszájhumorra". A szöveg ezúttal is hatásos lehetne, csak az a baj, hogy a bájos Pillár Napsugár végig énekli a felnőttek által megírt és betanított mondatokat. Kovács Lajos dadogásai és rögtönzései szellemesebbek, neki meg elfelejtettek tartalmasabb poénokat kiötölni. Kamarás Iván rutinnal adja a maffiózót és paródiáját (pedig a gonosz fickó mentalitásának és viselkedésének nem csupán a külsőségeit tudná eljátszani). A főszerepek megszemélyesítői, Berencsi Attila és Szilágyi Mariann amatőr hevülettel birkóznak a feladattal. Nincs igazán emlékezetes pillanatuk. Garas Dániel operatőr néhány kompozíciója (vonatjelenetek, szegedi utcarészletek) és Presser Gábor dallamai színvonalasabbak a film egészénél, néhány tánc- és énekbetétet szintén dicsérhetünk, egészében véve mégis csalódást kelt az izzadságos mutatvány, a Szerelem utolsó vérig kommersz mixtúrája.
