Soha, ismétlem, soha ne bízzuk gyermekeinket egész estére egy olyan alakra, aki csak egy kicsit is emlékeztet Jonah Hillre, mert az képes bevinni őket a tutiba!
Noah nem az a kimondott bébicsősz alkat, sőt, igazából semmilyen alkat, azon túl, hogy testes, mert nem csinál semmit, anyjánál lakik és még a seggét sem emelné fel,hogy felvegye a telefont. Egy kis zsebpénz reményében azonban egy estére hajlandó vigyázni a család barátja, egy környékbeli MILF három kölykére, de több minden is közbejön. Noah ugyan megpróbál keménykedni a gyerekekkel – egy emos kislány, egy okostojás srác és egy őrült örökbefogadott latin-amerikai minicowboy -. valami hasonló dumával: „Én nem vagyok igazi bébiszitter, inkább amolyan „a kanapén ülök és csináld, amit mondok, vagy megöllek” típus vagyok.” – de cserébe parfümöt fújnak a szájába.
Aztán megszólal a telefon. Az a lány hívja a srácot, akire mindig is rá volt gerjedve, és aki most azt mondja, egy kis anyagért cserébe szexre is hajlandó. Hősünknek több sem kell, a kocsiba vágja a gyerekeket, és elindul cuccot szerezni, csakhogy a beígért erotikus kaland helyett Noah rémálomba csöppen, drogkereskedők elől kell menekülnie, miközben a hétpróbás kölykökre is vigyáznia kéne. Lesz is minden, autós üldözés, WC robbantás, egy kis erotika, csúnya beszéd és egyebek, amik persze a főszereplő Jonah Hill filmjeiből ritkán hiányoznak.
Tulajdonképpen csodálatos dolog, hogy a dagi Hill – ez az utolsó valóban kövér szerepe, azóta jócskán lefogyott – nem maradt állandó vicces mellékszereplő, hanem sok munkával elérte, hogy sztárnak számítson. Ennek a filmnek például nem csak főszereplője, de producere is egyben, de már két Oscar-jelölést is tudhat magának, és bár van benne valami roppant idegesítő, tény, hogy roppant szórakoztató tud lenni – még úgy is, hogy többnyire ugyanazt a karaktert hozza.
Az A bébisintér egyébként egy 1987-es film, az Egy bébiszitter kalandjai remake-je korhatáros tartalommal, de alig lehet ráismerni az eredetire, mert úgy megcsavarták a dolgot, ami részben Hill, részben a rendező David Gordon Green érdeme. Ő egyszerre képes olyan teljesen eszement vígjátékokat készíteni, mint az Ananász expressz és olyan véresen komoly független drámákat, mint az Áramlat vagy a Joe Nicolas Cage főszereplésével.
