Ugyan a könyv borítója és címe egyértelmű utalásnak tűnhet a tartalomra, az sem fogja csalódottan félretenni a könyvet, aki az első kétszáz oldal után sem talál párkapcsolati tanácsokat. Ahhoz ugyanis még legalább harminc oldalt el kell olvasni.
[img id=480276 instance=1 align=left img]Az emberi motivációk, a társas viselkedés nehézségei és azok megoldási lehetőségei kitűnő bevezetőt szolgáltatnak a címben megjelölt témához.
Szendi Gábor tartózkodik a naiv pszichológia módszereitől, és ehhez mindvégig következetesen tartja magát. Nagyon jól átgondolt, kísérletekkel megerősített és elrugaszkodásoktól mentes tanácsokat kapunk, melyek elsőre meglepően hangzanak.
A személyiség fejlesztésével kapcsolatban a szerző kulcsgondolata (bár egészen biztos van még több is): „Nincs tehát múlt, nincs jövő, nincsenek meghatározó emlékek, nincs szomorú, megbéklyózó gyermekkor, nincs önismeret, nincs személyiség, nincs semmi, ami megakadályozhatna minket abban, hogy mások legyünk. Csak téves hiedelmeink vannak korlátainkról és lehetőségeinkről.”
Szendi az analizáló (beszélgetős) terápiával – tehát az okok keresésével – szemben a megoldáscentrikus terápiát részesíti előnyben. Igazat kell adni neki abban a meglátásában, hogy túl sokat „önemésztünk”, és a múltban vájkálás helyett hatásos megoldási stratégiákhoz kellene nyúlnunk. Írása azzal emelkedik ki az önfejlesztő könyvek sorából, hogy nem tartalmaz csodálatos titkos recepteket. Alapelvei az emberi viselkedés tudományos kutatásaiból levezethetők. Mondanivalóját érdemes nagy vonalakban összefoglalni:
Az akarat: kondicionált viselkedési elemek – automatizmusok – összessége. A rossz szokások helyébe folyamatos gyakorlással (kondicionálással) lehet új jó szokásokat ültetni. Nem elég a cselekvést az akaraterőre bízni, mert az akarat tanulással alakul ki.
A viselkedéscsere programjának központi gondolata: „Viselkedj úgy, amilyen lenni szeretnél!”. Változást olyan módon is véghez vihet valaki a viselkedésében, ha nem a félelmeit és az automatizmusait követi, hanem az olyan „sugallatokat”, melyek új (jobb) irányba vihetik a cselekvését. Konkrétan nézve a példákat: Miért ne tehetném ezt lazábban? Miért ne mosolyoghatnék? Miért ne mondhatnám meg a véleményemet? Nézd a dolgot több szemszögből! Próbáld ki magad ebben a helyzetben! – és hasonlók. Az identitás és a környezetcsere is megváltoztatja a viselkedést. Az önmagunkról kialakított negatív önkép kulcsszavait módosítani vagy törölni kell.
A fejlődés, változás lehetősége mindenkiben és minden percben ott van („Ma kezdődik életed hátralevő része.”). A cél: pozitív személyiség felépítése. Amit el kell fogadni: „[…] bizonyos konfliktusok eleve borítékolva vannak, elkerülhetetlenek, számolni kell velük, és olyankor nem megszüntetni kell őket, hanem együtt élni velük. […] A konfliktusmegoldás egyik alapelve, hogy nem lehet minden konfliktust megoldani.”
Szendi a problémák megoldására egyszerű alapelveket fogalmaz meg. A kiindulópont a könyv alcímében is megfogalmazott gondolat: ne az okokat, hanem a megoldást keressük!
Majd ezután sorra veszi, hogy hibás cselekvési módszer az elsőfokú megoldás (kiabálás, szidás, megalázás, bosszú, agresszió stb.). De ellenpéldaként megfogalmazza azt is, mi a helyes cselekvési módszer: a másodfokú megoldás. Számos példát sorol fel a könyvben, ilyen például türelem, a megszokottól eltérő reakció, a „titkos” kondicionálás, a probléma megszüntetése (másik) problémával, annak belátása, hogy a probléma valójában nem probléma. Visszaköszön az a Murphy-törvényekből ismerős megfogalmazás is, mely szerint: Ha nem kötelező dönteni, akkor kötelező nem dönteni – ugyanis az egyik út a pozitív eredményhez a megoldási kényszer megszüntetése, mely által a baj önmagától elmúlik.
Kifejezetten motiváló hatásúak Szendi Gábor sorai, azonban a siker – mint minden egyéb önfejlesztő könyv esetében – nem garantált. Természetesen egyetértek az emberi viselkedés programozhatóságával, de nagy a valószínűsége annak is, hogy sokan félreértik az író „gépies” tanácsait.
Hosszabb emésztést igényel Szendi Gábor könyve, de még erre is felkészít, hiszen az egyik alapelv éppen a fokozatosság és a kudarc elfogadása. Ám azok felett áll valami még fontosabb: törődés önmagunkkal és másokkal.
