A nyolcvanas évek végén volt egy 21 Jump Street című sorozat, ami tulajdonképpen megalapozta Johnny Depp azóta is töretlen karrierjét. A széria ötletére épülő mozifilm méltóképpen idézi fel és egyúttal figurázza ki a hajdani tinifilmeket.
Szívtipró gimi
Schmidt (Jonah Hill) és Jenko (Channing Tatum) együtt jártak suliba, de míg előbbi elfuserált Eminem-utánzatként tengette csajmentes napjait, utóbbi szerencsésebb külsejének és sporteredményeinek köszönhetően észbeli tompasága ellenére is a menők közé tartozott. Amikor aztán mindketten a rendőrtiszti főiskolára jelentkeznek, rájönnek, hogy a másik segíthet legyőzni saját hiányosságaikat, úgyhogy összebarátkoznak. Ez a főiskola elvégzéséhez elegendőnek is bizonyul, szuperzsaruvá azonban egyiküket sem avatja. Egy elcseszett akciót követően a Jump Street 21 szám alatt működő fedett egységhez helyezik őket: feladatuk testvérpárként visszatérni a középiskolába, hogy egy nagyon veszélyes, újfajta drog dílerei közé beépülve lefüleljék a titokzatos terjesztőt. Félreértésből összekeverik az adatlapjaikat, így a kétballábas, kövérkés Schmidt kerül az atlétabajnok szerepébe, míg az IQ terén kihívásokkal küszködő Jenkót emelt szintű kémiára íratják be. A munka nehézségei mellett az újra felszínre kerülő kamaszkori problémáikkal is meg kell küzdeniük.
Éljenek a nyolcvanas évek!
[img id=357502 instance=1 align=left img]A film ugyan a 2005-ös gimis visszatekintést követően napjainkban játszódik, és a poénok is merészebbek, mint annak idején lehettek, stílusában, hangulatában mégis átemeli a nyolcvanas évek végének életérzését. Az összes tinifilmes műfaji sablont felhasználja, de ugyanazzal a lendülettel mindjárt ki is figurázza őket. A történetben semmi újszerű nincs, és a humorforrás sem elsősorban a sziporkázó párbeszédekre épül, az egész mégis működik. Ez elsősorban a hasonló vígjátékokhoz képest alapos karakterrajzoknak, és a figurákat megformáló színészek ügyes alakításainak köszönhető. Jonah Hill már számos komédiában bizonyított (többek között: Felkoppintva, Superbad, Lepattintva), Channing Tatumot azonban eddig könnyebb volt elképzelni zord tengerészgyalogosként. Ennek ellenére kellemes meglepetéssel szolgál a rejtett értékeket felvillantó izomagy szerepében. Párosuk is jól működik, Starsky és Hutch, Tango és Cash, Riggs és Murtaugh után most itt van nekünk Schmidt és Jenko – ha minden igaz, tervezik a folytatást is.
3 az 1-ben: poénkodás, akció, romantika
Mindezeken túl jó zenék és látványos akciójelenetek színesítik a palettát, és csak néhány poénra mondtuk azt, hogy jobb lett volna kihagyni. A mellékszereplők között feltűnik a Dokik című vígjáték-sorozatban megismert Dave Franco (a jóval híresebb James Franco öccse), Dickson kapitány szerepében pedig Ice Cube. Az igazi nagy dobás azonban Johnny Depp önironikus cameója. Egy fárasztó nap után kellemes kikapcsolódást jelent A kopasz osztag, a sok vígjátékon edzettek ingerküszöbének folyamatos eléréséhez azonban még egy kicsit magasabbra kellett volna tenni a lécet. Talán majd legközelebb!
Kinek ajánljuk?
- Aki egy nehéz nap után felhőtlen szórakozásra vágyik.
- Aki egy napjainkban játszódó filmben is örömmel fedezi fel a nyolcvanas évek fílingjét.
- Aki még emlékszik rá, hogy lúzer volt a gimiben, de ma már jóízűen tud nevetni ezen.
Kinek nem?
- Akinek csak az eredeti ötletek nyújtanak felüdülést.
- Aki még vagy már nem nosztalgiázik a gimis évei felett.
- Aki az intellektuális humort kedveli.
7,5/10
