Május elején a Port is beszámolt arról a tanulmányról, mi szerint 2000 óta mintegy 40%-kal csökkent a filmekben látható szexjelenetek száma, azoknak a filmeknek a száma, amikben egyáltalán nincs semmilyen szexuális tartalom, pedig évi 20 százalékról 50 százalékra emelkedett. Ismert trend emellett az is, hogy az 1995 és 2009  között születettek, vagyis a Z generáció tagjai kevesebb szexet szeretnének látni. Egy 1500 fős felmérésben a megkérdezettek 51 százaléka mondta azt, hogy inkább plátói kapcsolatokról és barátságokról szóló filmeket és sorozatokat néznének. 47,5 százalékuk szerint a legtöbb filmben és sorozatban „semmi szükség” a szexre, 44 százalékuk pedig úgy érzi, hogy „túlzásba viszik” a romantikát.

Ehhez képest talán meglepőnek tűnhet az a kijelentés, hogy Hollywoodban mintha kezdene újra divatba jönni a szex, márpedig vannak erre utaló jelek. Jelenleg éppen egy olyan film izgatja a moziba járó közönséget, amely egy szerelmi háromszögről szól, és bár a Challengersben túl sok meztelenkedés nincs, nagyon sok minden a szex és a testiség körül forog benne.

Challengers - Teniszben is van édeshármas!

Luca Guadagnino (Szólíts a neveden) új filmjében egy szerelmi háromszög minden oldalát vizsgáljuk meg alaposan egy forró éjszaka következményeként!

Kritikánk

Amy Pascal, a Sony Pictures korábbi elnöke, a Challengers producere is úgy látja, hogy „az inga visszalendült”, és kezdenek helyzetbe kerülni azok a filmkészítők, akik a felnőtt kapcsolatokat és a szexualitást vizsgálják a projektjeikben. Pár évtizeddel korábban még olyan, a Challengershez hasonló szellemiségű filmek készültek, mint A test melege, az Elemi ösztön, a Garni-zóna, a Végzetes vonzerő, a Zaklatás, a Kegyetlen játékok vagy A tágra zárt szemek.

A 2000-es években azonban a filmgyártó cégek a családbarát franchise-okra és az animációra kezdtek fókuszálni – olyan műfajokra, amelyeket a globális piacon is el lehet adni, például Kínában, ahol a cenzorok nem engedélyezik a szexjeleneteket. Ennek eredményeképpen a sikamlós filmek kezdtek kiszorulni a mozikból – leszámítva persze az art mozikat.

Hova tűnt a szex a filmekből?

Tele vannak a mozik gyönyörű testű szuperemberekkel, akikből teljesen hiányzik a vágy. Visszajöhetnek még vajon a 90-es évek erotikus filmjei?

Oknyomozás

A szex a mainstream filmekből 2019-re "nagyjából eltűnt", ahogy Ann Hornaday filmkritikus írta abban az évben. Néhány hónappal később Kate Hagen a Playboy magazinban írt cikkében megállapította, hogy a 2010 és 2020 között bemutatott filmek mindössze 1,2 százaléka tartalmaz nyílt szexjelenetet, ami az 1960-as évek óta a legalacsonyabb évtizedes adat. (A csúcsot természetesen a 90-es évek tartja.)

Ez a trend látszik most megfordulni. A díjátadó szezont pár hónapja a Saltburn dominálta a provokatív fürdőkádjelenettel és Barry Keoghan meztelen táncával. Aztán jött a Szegény párák, amiben Emma Stone karaktere egy párizsi bordélyházban éli ki a vágyait, és amelyben a színésznő nem egy, és nem két jelenetben látható ruha nélkül és szex közben. Még a szexet és az erotikát híresen mellőző Christopher Nolan is úgy érezte, hogy az Oppenheimerből már csak egy kiadós meztelenkedés hiányzik – és 35 éves rendezői karrierjének első szexjelenete.

Az elmúlt évben a 16-os karikás vígjátékok is megszaporodtak, kezdve az Imádlak utálnival, amelyben Sydney Sweeney és Glen Powell esett egymásnak a zuhany alatt, de a Barátnőt felveszünkben is ledobta a ruhát egy emlékezetes jelenetben Jennifer Lawrence, akit a sztori szerint egy tinifiú szűztelenítésére szerződtettek. Ugyancsak sikamlós a témája a Pofozóklub a Gimiben-nek, ahol a főszereplő leszbikus lányok akarnak becsajozni még érettségi előtt, vagy a Back on the Stripnek, amelyben egy bűvésztanonc úgy dönt, inkább sztriptíztáncosnak áll, de említhetnénk a Kéjutazást is, amelyben négy ázsiai-amerikai barát a kulturális gyökerei mellett a szexualitását is felfedezi.

Hamarosan pedig jön a Netflixre Glen Powell új vígjátéka, a Hit Man, amelyben egy olyan titkos ügynököt alakít, aki viszonyt kezd egy gyanúsítottal. Powell nemcsak főszereplője, de producere is a filmnek, és a forgatókönyvet is ő írta Richard Linklater rendezővel közösen. A színész januárban, a Sundance Filmfesztiválon elárulta, hogy A test melege volt az egyik inspirációjuk, hozzátéve, hogy

már nem sok szexjelenet van a filmekben, és főleg nem sok olyan, amelyet jól megcsinálnak."

Majd így folytatta: „A test melegében rengeteg az előjáték, ami az egyik oka annak, hogy olyan intenzívnek – forrónak, hús-vérnek – érződik". (Az 1981-es filmben Kathleen Turner egy gazdag nőt játszik, aki férje meggyilkolását tervezi, miközben szenvedélyes viszonyt folytat egy William Hurt által alakított, aljas ügyvéddel.)

Szintén idén nyáron, pontosabban augusztus 22-én jön a Vészjelzés című csavaros thriller, amelyben Channing Tatum egy olyan gazdag playboyt alakít, aki nőket utaztat el a privát kéjszigetére.

A trend persze lehet, hogy csak az időzítés miatt tűnik annak: a Challengers premierje tavaly lett volna, de a szakszervezeti sztrájkok miatt eltolták, így csúszott be a Szegény párák és a Hit Man közé. Vannak azonban olyan jelek, amelyek valódi változásra utalnak. Az egyik ilyen jelenség az intimitás-koordinátorok, vagyis az olyan szakértők bevonása, akik segítenek a színészeknek a szexjelenetek forgatását kellemesebb és biztonságosabb élménnyé tenni. Az egykor ritkaságszámba menő szakma a 2010-es évek végi #MeToo mozgalom után lett keresett. A filmproducerek szerint

a sztárok ennek köszönhetően könnyebben bólintanak rá az intimebb jelenetekre.

Egy másik trend, hogy a fiatal forgatókönyvírók és rendezők kezdik újra felfedezni az olyan filmeket, mint az Amerikai dzsigoló (1980) vagy a 9 és fél hét (1986), és ihletet merítenek belőlük. (A Végzetes vonzerő is kapott egy remake-et sorozat formájában – igaz, az az erotikus thriller műfajától inkább a krimi és a dráma felé billent el.) Lehet amellett is érvelni, hogy az olyan filmesek, mint Luca Guadagnino, aki a Challengerst (és korábban a Szólíts a neveden-t) rendezte, a szexhez való változó hozzáállást mutatják be, tükrözve azt, ahogy a Z generáció szégyen nélkül fogadja el a szexuális fluiditást.

És ehhez a változáshoz talán annak is van némi köze, hogy a stúdiók már nem fókuszálnak annyira a kínai piacra, mivel az ottani nézők az utóbbi években már jobban kedvelik a hazai produkciókat a hollywoodi importfilmeknél.

A mozis eredmények egyelőre vegyesek, már ami a sikamlósabb filmek fogadtatását illeti. A Sony 25 millióból legyártott Imádlak utálnija nagyon szépen termelt (219 millió), és a Magyarországon forgatott Szegény párák is sikeresnek nevezhető (35 milliós büdzsére 117 millió dollárt hozott). A Kéjutazás vagy a Barátnőt felveszünk viszont csalódást okoztak. Ami a Challengerst illeti, az 55 milliós gyártási költségvetését már visszahozta, így ha kasszát nem is robbant, már megbukni sem fog.

via: The New York Times / Financial Times