Nem ritka dolog manapság a médiahack jelensége. Egy egész kitalált világot tárnak a tudatlan elé, aki szentül megvan győződve az álvilág valódiságával. A Trópusi vihar persze nem akarja komolyan vetetni a dolgokat, felépített világa azonban figyelemre méltó.
Vietnami háborús filmet neme egyet láttunk már, s nem kevesebb a háborús hős sem, s ebből itt sincs hiány. Milyen érdekes mégis, hogy pár évtized alatt el lehet jutni egyik végletből a másikba. Néhány évvel a vietnami háború után, 1982-ben jelent meg a rögtön kultusszá avanzsálódott Rambo, amelyet 3 másik társa követett, első kettő a 80-as években, utolsó pedig a XXI. században. A minden veterán ősét és szimbólumát megtestesítő Sylvester Stallone alakja azonban már a nevetség tárgyává is tehető. A katona, aki harciasságával mindent túlzásba visz, s mint olyan, megmosolyogható. Sőt, megmosolygandó. Hogy a pár évvel ezelőtt mozikba került (nem is beszélve az oda el nem jutó darabokról), szeptember 11-ével foglalkozó filmek mikor porosodnak be, s mikor lehet majd máshogy nézni a témára (egyáltalá lehet-e majd), még kérdés marad. Az Öböl-háborút már kikezdték a filmesek (Bőrnyakúak), az ikonként kezelt Vietnam viszont utolérte sorsát.
A Trópusi vihar ugyanis film a filmben. Forgatóstáb érkezik a vietnami dzsungelbe, hogy filmre vegyék az anno legnagyobb bevetés túlélőjének, Négylevelű tábornoknak bestsellerét. A stúdió sztornózza a részvételét a filmben, a rendező viszont alternatív módszerekhez folyamodik: a főszereplőket egy térképpel és egy forgatókönyvvel szélnek ereszti a dzsungelben, majd sok szerencsét kíván.
A történet önmagában nem sok vizet zavarna, ha nem tekerné a filmet Ben Stiller rendező az irónia és a humor cinikus köpenyébe. Hiszen a hős amerikai katonák egyike sem olyan, amilyennek elsőre látszik. Jó, ha volt egyáltalán a katona. S tulajdonképpen a színész is egy kész roncs: az egyik csak fingósfilmben játszik, a másik pedig csak homoszexulis pletykáiról ismert. Hát lehet sztár az ilyen?
A film másik előnye az a saját világ, amit a kezdetektől a végéig megteremt. A film egy álreklámmal és 3 áltrailerrel kezdődik. Az ezekben szereplő színészek a film főszereplői, így a filmben lehetőség van a felelevenítésükre. Kreált igénytelenségük a csillagos eget súrolja. De ezt a valódiságot láttatják azok a weboldalak is, amelyek a filmbéli színészekről szólnak, s amelyekről a Tekercs is beszámolt.
Nem mondható tehát, hogy Ben Stiller és csapata jó véleménnyel volna az Államok bizonyos működéseiről. Szerencsénkre aránylag jó bőrbe tekerték. Persze arra is vigyáztak, hogy agyi működésünk ne legyen túlterhelve. Jobb napjaimban azt mondhatnám, igazi duplafenekű film. Rosszabbakon úgy látom, nem féltek lemenni kutyába.
