Minden elismerésem azoké az elszánt mozibolondoké, akik képesek jegyet váltani a Poseidon című, "nagyon katasztrófafilmre", és még végig is nézik azt.
A Poseidon olyan film, amelynek már az elején lehet tudni, hogy mi lesz a vége, de ettől még az eleje egyáltalán nem érdekes. Ami azt illeti, a közepe sem. Keveredik benne a hagyományos, sikoltozós szörnyűség és a számítógépes játék, a menekülő főhősöknek mindenféle valószínűtlen dolgot kell véghezvinniük, csupa olyasmit, amire normális ember nem is gondolna: az úton a megfelelő pillanatokban térképeket találnak, amelyekből kiderül, hogy merre kell tovább menniük, és időközben mindenki egyre vizesebb lesz.
Az igazsághoz tartozik, hogy a film világa egységes, nem válnak le a trükkök a hagyományos technikával forgatott részekről, így aztán az embernek nem jön meg a kedve, hogy egy fenekestül felfordult óceánjáró hajón vitézkedjen. Viszont az is az igazsághoz tartozik, hogy a forgatókönyv minősíthetetlen, a szereplők állandóan szeretetükről biztosítják egymást a bajban, aztán megoldják, amit meg lehet. A karakterek enyhén szólva sablonosak: hajóskapitány, anya a gyerekkel, léhűtő, potyautas és öngyilkos. Az egész összezárva akár egy közepes krimi szereplőgárdája is lehetne, de sajnos modern időket élünk, nem a detektív érkezik, hogy lepleket rántson le, hanem a tengeri vihar.
Apró-apró örömök maradnak. Richard Dreyfuss, akinek a jelek szerint mindegy, eljátszik bármit, csak fizessenek érte, aztán van egy pasas, akiről látszik, hogy nem Matt Dillon, de nagyon hasonlít rá. Nem véletlenül: Kevin Dillonnak hívják, és nyilván nagyságrendekkel alacsonyabb honoráriumért dolgozik, mint a bátyja. Kurt Russell, mindenki kapaszkodjon meg, New York volt polgármesterét játssza. Anélkül, hogy illúziókat táplálnék az Egyesült Államok önkormányzati rendszere iránt, azért a víz- és gázszerelő külsejű Mr. Russell az intelligenciától sugárzó tekintetével önmagában is túlzott kritika.
Van még egy fölfelé törekvő, szőke, kék szemű színész, Josh Lucas, aki érzi: most jött el az idő, hogy az első osztályú sztárok közé kapaszkodjon, ezért aztán folyton vicsorog a filmben, hogy erőteljesebb legyen az alakítása. Szegény ember, bizonyára nem sejtette, hogy a magyar hangja Józsa Imre lesz, ami sajnos legalább még tíz pont levonást jelent. Pedig olyan nagyon nincs miből levonni.
