Párhuzamok

Mintha semmi sem változna – sugallja az Ismeretlen föld című filmdráma. A hatalom birtokosai ötszáz évvel ezelőtt éppúgy viselkedtek, mint most, nem tanultak a hibáikból. A spanyol filmesek bolíviai Kolumbusz-filmjének forgatásakor fellángoló, a bennszülöttek vízért folytatott harca pont olyan, mint mikor a konkvisztádorok idején a létezésükért küzdöttek.

A spanyol Icíar Bollaín rendező-forgatókönyvírónő – Szia! Egyedül vagy?, Idegen virágok, Többet ne! (Vedd el a szemem), Mataharik – drámája film a filmben módszerrel állítja felkavaró párhuzamba az egykor voltakat és a mai eseményeket. Pontosabban a Kolumbusz-mozi forgatásának története keveredik a környezet aktuálpolitikai eseményeinek képeivel – 2000-ben a cochabambai vízlázadás során az őslakos indiánok élethalálharcot vívtak a bolíviai kormányzattal a létkérdésnek számító vízkészletért, amire a hatóságok rátették a kezüket –, amiket a stáb asszisztensnőjének werkfilmje révén rögzít, mindezt erősíti a felvett történelmi dráma néhány bemutatott jelenete.

Ellentétek

[img id=311294 instance=1 align=left img]Az ibér filmes gárda azért érkezik a dél-amerikai országba, hogy ott mozit forgasson Kolumbusz Kristófról, merthogy a helyi színezet – az őslakosság – jót tesz a filmnek, pláne, hogy szerepeltetésük fillérekbe kerül. Hiába az idealista stábtagok szép szavú együttérzése és felháborodása a hajdani történelmi igazságtalanságokon, tulajdonképpen ugyanazt történik: kizsákmányolás ez is, az is, a helyiek közelharcot folytatnak, hogy bejussanak a statisztériába, a produkciónak a párdollár napi bérük aprópénz, számukra a megélhetés. Az emberbarát rendező, Sebastián (Gael García Bernal) és praktikus gondolkodású producer-társa, Costa (Luis Tosar) helyzetét nehezíti, hogy a felvételek idején kulminál az indiánok és a kormányerők véres háborúja a vízért (az őslakosok nyelvén: a "yakuért"), aminek élharcosa a film egyik fontos szereplője, a Hautey-t alakító Daniel (Juan Carlos Aduviri). Az őslakos férfinak muszáj kiállnia népe mellett, hogy profitelvű multinacionális vállalati és kormányérdekek ne vezessenek oda, hogy megvonják tőlük a vizeik jogát – beleértve a folyókat, de még az esőt is. Mindezt a werkfilmet készítő asszisztenslány, Maria (Cassandra Ciangherotti) kamerája rögzíti.

A stáb már az első válogatások során kiválasztja az egyik főszereplőt, akinek a leigázott nép törzsfőnökét kell eljátszania. Daniel azért vegetál sanyarú körülmények között a szeretteivel, mert a környék elnyomott családjai nem jutnak tiszta ivóvízhez. Törvényszerű, hogy szembeszáll – szembeszállnak – a hatalommal. Mikor a vízforrásokat elzárják, a férfi egyre többször keveredik utcai harcokba, a filmesek pedig óhatatlanul belesodródnak az egyre vadabb (és véresebb) közéleti konfliktusba.

Metszéspontok

Az Ismeretlen föld többes szerkezete egymást erősíti. Az elesettek nyomorából hasznot húzó hódítók a kereszténység nevében vetették alá az indiánokat, a filmesek a művészet jegyében. A kettő olykor összeér: a szerepét próbáló Kolumbusz-színész (Karra Elejalde) a forgatás büféseit vonja kérdőre emelt hangon, hogy hova rejtették az aranykincset. Mindezzel az is nyilvánvalóvá válik, hogy a jogaitól bárkit, bármikor és bármire hivatkozva meg lehet fosztani, a szerencsétlen sorsúak létküzdelmét lehetséges mindenféle nézőpontból megmutatni, vitatni azonban nem.

A rendezőnő Federico Fellini Az édes élet című klasszikusát idézi, amikor egy helikopter termetes fakeresztet szállít a forgatási helyszínre (anno Róma romos szegletében történik mindez egy kitárt karú Krisztus-szoborral), arra utalva, hogy itt a vallás, a művészet (részben úgyis, mint a film) és a mindennapok torz együttélése kerül a terítékre. Bollaín vezércselekménnyé magát a filmkészítést tette – többféle elbeszélésmódot ötvözve –, a párhuzamos szálaival pedig olyannyira sikeresen felerősítette drámáját, hogy nem ad esélyt más – esetlegesen a koncepciójával és (érthető) előfeltevésével ellentétes – szempont megnyilvánulásának. Nem baj; objektív szeretne látszani, de nem az – érzésünk szerint ilyen ügyben nem is lehetséges kívülállónak maradni. Mindent sarkosan közvetít, nem engedve teret a néző különvéleményének. Ez egy független szellem számára zavaró is lehet, de mi egyáltalán nem bánjuk, ha egy alkotónak karakteres üzenete van, és meg kívánja osztani velünk.

Erősségek

[img id=311295 instance=1 align=left img]A spanyol–francia–mexikói koprodukcióban készült dráma nagy erőssége a színészgárda. A mexikói Bernaltól – a Korcs szerelmektől kezdve a Rossz nevelésen, a Che Guevara: A motoros naplóján át a Bábelig, Az álom tudományáig és Az irányítás határáig – megszokhattuk, hogy bármit képes kiválóan eljátszani. A humanista, ám munkájában (művészetében) könyörtelen rendező szerepében újra remekel, de az Ismeretlen föld kapcsán elsősorban Aduvirire fogunk emlékezni. Mintha egyenest rászabták volna a hajdani-mai törzsi vezető figuráját.

A nagyszerű színészi jelenlétek, a bámulatos operatőri munka (Alex Catalán), a színészként is ismert rendezőnő – egy kis hazai vonatkozás: játszott többek között a Kőtutajban, George Sluizer 2002-es filmjében, ami az irodalmi Nobel-díjas portugál író, José Saramago regényének adaptációja, és Sluizer társ-forgatókönyvírója a magyar Bíró Yvett volt – és a nagyszerű forgatókönyvírói munka miatt erős hatású alkotás az Ismeretlen föld. A brit direktor, Ken Loach állandó munkatársa, Paul Laverty forgatókönyvíró (Nevem, Joe, Édes kamaszkor, Halál sugárút stb.) téma iránti észrevehető érzékenysége a kontinens őslakosai iránt onnan is fakad, hogy Közép-Amerikában emberjogi aktivistaként dolgozott. Profizmusa és tehetsége miatt azonban – szerencsére – az Ismeretlen föld jóval több és mélyebb, mint egy politikai kiáltvány.

Kinek ajánljuk?
- Aki az igazi indiánokra és emberi sorsaikra (drámáikra) kíváncsi.
- Aki egy minden ízében jól kivitelezett, felkavaró filmet akar látni.
- Anti-globalistáknak.

Kinek nem?
- Aki még mindig azt tartja: csak a halott indián a jó indián.
- Érzéketleneknek.
- Kizsákmányolóknak, konkvisztádoroknak.

8/10