Ez az élet sem jobb, mint, amikről a szenvelgős francia, vagy az önszembeköpős amerikai "művészfilmek" mesélnek nekünk, mégis ez valahogy jobban tetszik. Talán azért, mert nem fáj annyira, csak, ha nevetek. Almodovar hosszú évek után visszatért a vígjátékhoz, bár ahhoz képest sokat sírnak a szereplői és jobban belegondolva egy cseppet sem komikus a helyzetük. De mégis nevetnünk kell, ahogy a kis faluban a süvítő keleti szélben agyon puszilgatják egymást a bajuszos-kendős spanyol nők, a saját sírjukat gondozzák a temetőben a rokonaik mellett. Ahogy egy illegális fodrászatban panaszkodnak arra, hogy hányniuk kell a SzarTV (komolyan ez a csatorna neve) adásától, de valahogy mégis beszippantja őket. Ahogy ügyelnek rá, hogy a folyóhoz, a kedvenc helyére temessék a lánya zaklatásán kapott apát, akit már jó ideje a frigóban tartottak. Ahogy Raimunda (Penelope Cruz) teljesen lehetetlenül fogja a csákányt, és a túlsúlyos prosti barátnője segít neki. Ahogy anya és lánya, testvérek és barátok elképzelhetetlen élethelyzetekből hihetetlen élni akarással és könnyfakasztó nevetéssel kerülnek ki győztesen, de a küzdelem a halálig tart, vagy akár még azután is. Ha valami megoldatlan marad, muszáj visszajönni és rendbe tenni azt. Természetesen van még egy segítségük, az idő, ami mindent megszépít. Anya szellentései kedves illattá szelídülnek, a hibbant nagynéniből csak a süteményeire emlékezünk, és a hippi szomszéd műanyag ékszerei is igazi kinccsé válnak. A gyermekkorunkban történt szörnyű események is elhalványulnak, és az évek során egymás töredékeiből áll össze a valódi történet. Almodovar megtanulta elfogadni a halált, a gyászt. Erre tanít minket is, hogy a halottak sohasem halnak meg. Csak, ha elfelejtjük őket. Ahogy ő mondja: "A túlvilág mi vagyunk. Menny, pokol, purgatórium, ezek mi vagyunk, bennünk vannak." Benne van a múltunkban, a jelenünkben és a jövőnkben. Csak rajtunk múlik, hogyan birkózunk meg ezzel. Tanuljunk meg szeretni, megbocsátani és csákánnyal ásni. Én ezennel megbocsátom Penelope Cruznak a Las Banditast, a többit még gyakorolnom kell.
