Amikor az égő csipkebokor ábrázolásával is rendre meggyűlik a baja a művészeknek, ha Mózesról készítenek akciófilmet, nagy bátorságra vall a Wanted alkotói részéről, hogy egy szövőszéket tesznek meg a fentről jövő üzenetek tolmácsolójának. Persze minden attól függ, hogy mit mennyire kell komolyan venni, mert azért az se kutya, hogy a kérdéses szövőalkalmatosságot a Testvériség tagjai veszik körül: egy csomó jól megtermett, fontos beosztást viselő ítéletvégrehajtó (+ egy bolondos, egy nyüszüge és egy Angelina Jolie), akik a külvilág szemében a Május 1. Ruhagyár egyszerű dolgozói, de maguk közt egy ősi kivégzőbrigád kacsintásokból is értő beltagjai. A képregénykockákon mindennaposak az ilyesfajta titkos társaságok, s minthogy filmünk is hasonló anyagból vétetett, ott a kiskapu, hogy ujjal mutogassunk a természetesen kultuszstátusba helyezett forrásműre: ja kérem, ez bizony műfaji sajátosság. Addig azonban korai lenne még mutogatni, amíg el nem dől, minek is gondolja magát a produkció: víg operetthajónak vagy high-tech királydrámának. Hasonló dilemmák lengték körül Timur Bekmambetov Moszkva-parti vámpírfilmjeit is (Éjszakai őrség stb.), csakhogy ott a KGB-igazolvány és a vámpírfogak egyidejű felvillantása mindent vitt, míg itt a legfőbb poén, hogy Angelina Jolie Ladába vágja magát (kétségtelen Ötvös Csöpi-reminiszcencia), és beleszáll egy vasúti szerelvénybe. Tele a film ilyen szórakoztató műsorszámmal, de a szövőszék azért így bántó, az operetthajó fellépői pedig hol versre váltanak, hol pedig fogják magukat, és tüzet nyitnak a partokra.
