Howard Spence (Sam Shepard) jobb napokat is megélt mozisztár, a western műfaja emelte a csúcsra és taszította is le onnan. Azóta Howardnak nehezen mennek a dolgai, problémái vannak az alkohollal, a nőkkel és azzal a fránya öndefinícióval is. Jövő nélküli, életét tengető figura, aki bár sokat tapasztalt az életről, valójában nem tudja kicsoda, miért történnek vele a dolgok, mi is valójában az élet. Amit eddig elért, az már a múlt. Persze nem nyomtalanul múlt el minden, akad, aki még felismeri az utcán, de ez inkább nyűg, mint áldás. Egy nap úgy dönt, eltűnik a világ szeme elől, és titokban felkeresi Nevadában élő anyját, faképnél hagyva egy egész filmstábot. A forgatást azonban folytatni kell, a produkció "hajtóvadászatot" indít ellene, hogy visszacitálják elvállalt szerepéhez. Howard azonban csak rövid időt tölt édesanyjánál, ugyanis az egyik beszélgetésükből kiderül a férfi számára, hogy él valahol egy gyereke, akiről eddig nem tudott. Végiggondolva életét, Howard egyetlen nőt tud elképzelni, aki teherbe eshetett tőle, így elindul a Montana-ban lévő Butte városkába, felkeresni egykori pincérnő barátnőjét, Doreen-t. Itt a kiváló alkalom: talán a gyerek megtalálása segít abban, hogy újból rátaláljon önmagára.
Wim Wenders és Sam Shepard munkakapcsolata több mint két évtizedre tekint vissza, Shepard volt a Párizs, Texas forgatókönyvírója, ahogy mostani közös munkájuknak is. Emellett a színdarabíró a főszerepet is elvállalta, ő alakítja Howard figuráját. Elmondása szerint a Párizs, Texasban nem érezte, hogy neki kellene megformálnia a főhőst, de most nem tudta elképzelni, hogy más játssza el. Közösen írták a forgatókönyvet, együtt álmodták vászonra a végeredményt. Wenders pedig újra arról mesél, amiről szeret, a kiüresedett, céltalan élet értelmét keresi, melyhez párosul a rendező által annyira imádott végtelen tér és a road-movie hangulata.
Wenders új alkotása némiképp önvallomásként is felfogható, a film vállaltan is a Párizs, Texas hagyományit folytatja. Kezdő rendezőként is már a végtelenhez, a vonzódott, ezért volt számára Amerika az etalon, ezért kezdett ott filmet forgatni, ahol a táj olyan volt, amilyennek mindig is szerette volna. Örök témájához mindig is hű marad, képeivel pedig filmtörténetit alkotott. A Kívül tágasabb gyönyörű mestermunka, minden benne van, amit Wenderstől várhatunk. A helyszínek zseniálisak, az operatőri munka hűen követi a rendezői elvárásokat, és a történet szintjén sem vall szégyent. Megtámadhatatlan alkotás brilliáns színészi alakításokkal és jó szereplőválasztásokkal, hamisíthatatlan amerika-feelinggel. Valami mégis hiányzik a filmből, vagy talán épp a tökéletesség zavaró. Wenders ugyanis stílusát a tökélyre fejlesztette, olyan szerzői jegyekkel, melyek annyira egyedivé teszik filmjeit. A frissesség hiányzik a filmből a profizmus mellől, Amerika nem csak pozitívumot hozott filmművészetében. A maximalizmusra való örök törekvése meghozta gyümölcsét, ám a sors fintora, hogy tudjuk mindez csak illúzió. Olyan helyzetbe hozta önmagát, mint főszereplőjét Howardot, aki önmagától képtelen volt változni. Megújulás nélkül pedig csak elenyészik ami jó volt, a változás a szükséges rossz.
