filmgyártás legneurotikusabb és legviccesebb őstermelője, Woody Allen minden évben készít legalább egy filmet. Az újabb, európai gyártású munkáival viszont folyamatosan meg is újul: a Scarlett Johansson-os Füles és Match Point óta újra sikk lett Woodyval dolgozni. A legújabb mozija pedig nemcsak olyan sikeres, mint vagy 20 éve a Hannah és nővérei, de épp olyan szórakoztató is. Legalábbis kritikusaink szerint.

Keresd a férfit - 9/10
Valuska László

A Woody Allen-brand franchise-át Európában könnyen valósította meg, megkérdezte, melyik ország szeretné, ha nála forgatna, és erre Spanyolország válaszolt egy nagyobb összeggel és adókedvezménnyel, ráadásul kifejezetten jó színészeket is elő tudtak rántani Javier Bardem és Penélope Cruz személyében. Persze a Vicky Cristina Barcelona film is a teltajkú Scarlett Johanssonról szól, aki amerikai turistaként megérkezik Barcelonába gaudizni egy kicsit, keresni a szabad szerelmet, a minden kőben megbújó európai művészetet, mert Európa nemcsak Woody szemében szól e két dologról. Persze jön később a pofon, hogy mit jelent a szabad szerelem, és mit az európaiság, de közben mindenki a szerelmet keresi, mert alapvetően csak ilyenek vagyunk, na. A párkapcsolatokat meg Woody tudja legjobban helyzetbe hozni, folyamatosan lehet nevetni a konfliktusokon, illetve Bardem magabiztos flörtölésein.

A keresd a nőt örök igazságát a Vicky Cristina Barcelonában felváltja a férfi keresése, mert minden szívtörés mögött a szupermacsó festő, a Nem vénnek való vidék után most csak nőket maga alá gyűrő Javier Bardem áll, aki a romantikát olyan fegyverként használja, mint a Coen-filmben a marhaölőt, itt is mindenki fekszik. A kimért, hideg Rebecca Hall is bedől neki (A tökéletes trükkben is Scarlett Johansson ellentétét alakította), így alakulni kezd a szerelmi háromszög.

Woody legnagyobb húzása mégsem a típica tetona americana, Scarlett Johannson volt, hanem a spanyol szépség, Penélope Cruz beválogatása, aki a film felénél úgy felpörgeti a történetet, hogy engem az sem érdekelne, ha a film bemutatója előtt az újságokba kikerült leszbicsók nem is lenne. Scarlettnek végtelenül buta, semmilyen és felfújt arca van a hatalmas leomló fekete hajzuhatagú, őrült latin szeretőt alakító Penélope mellett, akinek a filmben egy méltó párja van, a super guapo Javier Bardem (talán nem véletlenül jöttek össze a forgatáson). Ezek a színészek nagyon elviszik az amúgy erős alapötletet.

Aki teheti, eredeti hanggal nézze meg, mert Bardemnek és Cruznak is olyan szexis hangja és akcentusa van, hogy anélkül nem igazi a film, mégha cserébe Scarlettet eredetiben is csak szenvedhetjük.

Woody nem pornót rendez - 10/10
Gőzsy Kati

- Hogy nézel ki? Nem ilyen egy spanyol.
- Mindenki ilyen Madrid utcáin.
- De az amerikaiak nem így képzelik.
(Szájból szájba)

15 évvel azután, hogy Javier Bardem a Szájból szájba című filmben eljátszotta egy castinghoz az amerikaiak által elképzelt spanyol macsó paródiáját (kigombolt matadoring, olívaolajjal bekent haj), ugyanezt most komolyban is előadta a Vicky Cristina Barcelonában. Nyilatkozata szerint azért tette, mert tudta, hogy mindez Woody Allen szemüvegén át nem lesz olyan közhelyes, mint amilyennek az ötlet meg a történet elemei tűntek. A Scarlett Johanson alakította amerikai turista barátnőjével úgy ismerkedik meg a spanyol szenvedéllyel, ahogy Gaudit csodálgatják délutánkonként. Javier Bardem a spanyol szerető (civilben festő) pedig olyan szövegekkel próbálkozik náluk, mint hogy mit szólnának egy gyönyörű spanyol gitárzenéhez.

Woody Allen lazított a sztereotípiákon azzal, hogy egy habkönnyű mese kellékeivé tette. Így könnyen benyeljük az olyan tételeket is: mint hogy az igazi spanyolok az igazán kreatívak (mint Penélope Cruz karaktere), és az igazi szerelmes addig elégedetlen, amíg meg nem találja a párját (ez a Scarlett Johansson-féle Cristina).

A visszafogottan kreatívak (Bardem), és a szerelemben biztonságot keresők (Vicky) pedig a régi Woody Allen-filmekből érkeztek, és sután bolyonganak a bátrak nyomában. Bardem például nem érti, miért őt választotta Penélope és festményeivel is az exnejét utánozza. A barna Vicky (Rebeca Hall) meg a rendező Diane Keaton-féle nőalakját idézi: a cselekvés helyett is csak filozofál.

Woody Allen élvezetesen mesél a bátrak és gyávák szerelmi sokszöges barcelonai találkozójáról, de szépeleg. Ahogy színészként kikötötte Helena Bonham Carternak a Hatalmas Aphroditében, hogy a csókjuk nem lehet nyelves, most rendezőként is ezt tette. Így még a híres leszbicsók is inkább csak jelzésértékkel bír. A szűzies szexjelenetekért cserébe viszont a fecsegős narrálást is visszafogta, így lett ez az utóbbi 20 év legélvezhetőbb, leggördülékenyebb tanmeséje.