Sokan kételkednek azt illetően, hogy az xXx-típusú akciófilmeknek van-e létjogosultsága a mozibizniszben, a válasz viszont egyértelműen igen, mivel mindkét fél, a gyártó és a mozinéző is jól jár.
Előbbi a pénzre gyúr, márpedig egy jó akciófilm, ha nem is hegyeket, de emberek tömegeit mozgatja meg, és jól csengő kasszák csilingelését hallani mindig élvezet. A néző pedig egy agymunkát nélkülöző dögös audió-vizuális orgiát kíván egy bő negyvenórás keményen lenyomott munkahét után, és ezt bizony nem kaphatja meg mástól, csakis Vin Dieseltől és társaitól. Igaz, Diesellel mostanában vigyázni kell, mivel ha feltétlenül az ő karizmatikus megjelenésére vágyunk a moziban, előfordulhat, hogy a kigyúrt kopasz egy korhatár nélküli verzióját fogjuk ki, mostanság ugyanis óvóbácsit alakít, úgyhogy csak óvatosan. Az xXx típusú moziknak tehát igenis van helye a moziban, ráadásul az első rész nem egy fiatal nézőnek vált kedvenc filmjévé, bár lehet, hogy ez csak városi legenda.
A sikeren felbuzdulva tehát megérkezett a folytatás, az alkotói gárda nagy része ugyan lecserélődött, a kisebb baj, melynek hallatán nyilván kevesek keserednek el vagy háborodnak fel, hogy a rendezői székbe ezúttal a Halj meg máskor! című James Bond-mozi rendezője, Lee Tamahori került. Kisebb tragédia viszont az, hogy Diesel nincs, viszont van helyette Ice Cube, s ha valaki ezt a nagydarab fekete fiút elég tökösnek és dögösnek találta a Vas című opuszban, akkor ez talán némileg enyhítheti az első sokkot.
A folytatás története szerint új ügynököt vetnek be a terroristák ellen, az új ügynök Cube, az ellenfél Willam Defoe, az örök ravasz főgonosz. Abból, hogy a történet egy mondatban minden különösebb erőlködés nélkül leírható, egyértelműsíthető, hogy nem egy bonyolult történetvezetésű mozival van dolgunk. A lényeg természetesen nem is ez, hanem az akció, melyből a minimálisan elvárt mennyiség is a rengeteg. A látvány elsőrangú, a karakterek kétdimenziósak, a főhős pedig kúl legyen - ezek a jó akció alapelvárásai, melyeknek nagy részét az xXx folytatása hozza, az azonban tény, hogy nem tartozik a legjobban sikerült zúzós mozik közé. Viszont ha némi távolságtartással és iróniával kezeljük, abban a pillanatban élvezhetőbbé válik.
