Bocs a címbeli viccért: a dátumváltásról van szó, ami attól lesz mozitéma az Ítéletnap című filmben, hogy a Jelenések könyve 666-os számát - a Sátán eljövetelének talányos jóslatát - fordítva kell olvasni, és akkor kijön a 999, vagyis a vak is láthatja, hogy most, az ezredfordulón fenyeget a világvége.
A dátumváltás időzítését Peter Hymes rendező persze az amerikai, azon belül is a keleti parti időzónára érti, ami persze apróság, ahhoz képest, hogy a pokol személyes küldöncöt küld egy titokzatos üzletember személyében - Gabriel Byrne - egy szűz kiválasztására, akit majd Szilveszter éjjelén megtermékenyít és akkor aztán rémes, mi lesz. (Hogy a Sátán ezeréves fogságát miért kell még kilenc hónapig meghosszabbítani, hogy mit fog csinálni az Ördög a világvégén - azt persze homály fedi, elég, ha betojsz a moziban.)
Ezt a rémséget kell megakadályozni, annál is inkább, mert majd mindenki a Pokol oldalán áll, az üzletemberek, az orvosok (a génmanipulátorok!), a fél rendőrség, óriási tömeg. Sőt még a Vatikánban is vita van, hogy vajon meg kell-e ölni a kiválasztott kis csajt - és így tenni lehetetlenné a sátáni nászt -, vagy netán elég mondjuk egy fogamzásgátló... De hiába csinálnak akárhányan akármit, mi tudjuk: ha Arnold Schwarzenegger a jók oldalán harcol, akkor is győz, ha ezúttal bizony eléggé le van robbanva. Most például iszik, mert feleségét és kislányát kinyírta a maffia. Azon a bibliai nyelven, ahogy ő fejezi ki magát, arról van szó, hogy volt egy kis vitája a Mindenhatóval és nem ő nyert... Szóval egy ideig még az sem biztos, hogy ő fogja vezetni a jók maroknyi csapatát, de aztán - hál' Istennek - bepörög, és minden rendben, még keresztre feszíteni is engedi magát a jó ügy érdekében.
Hát te se hitted volna, hogy a dátumváltáskor újra kell olvasnod a Bibliát: tényleg ilyen rémes a helyzet? Az egzegézist - bibliamagyarázatot - illetően ugyan nehéz dolgod lesz, hiszen a sztori mindenféle zagyvaságot hord össze (az Ördög ugye halhatatlan, nem fogja golyó, aztán a földalatti mégis elüti, kipurcan, de visszatér, mint a Jurassic Park egyik lakója, és óriásgyíkként belemegy Schwarzeneggerbe, ami rémes, mert a jóemberből egy pillanat alatt gonosz lenne...) De nem mesélem, bogozd csak ezt a negatív üdvtörténetet, legalább nem unod a sok képi ismétlést.
Ugyanis ebben az akciófilmben a sokszor ledarált módon robban, lángol, repül valami, a látványtervezés helyettesíti a ravasz sztorit, egy idő után csípi a szemed a sok villanás. New York alul és felül, megint azok a sokszor látott rozsdás gépek, csatornák, járatok, ja és persze tömegek gyertyával. De rosszmájú vagyok, vannak itt (olykor) poénok is: például egy albínószerű manus a földalattin leszólítja a kislányt, mindenféle csúnyát mond neki, de mikor a csaj hozzáér, eltörik, mint egy porcelán, semmivé lesz, ám a feje - félbetörött váza - tovább dumál. Filmileg persze ilyen is volt már, csak nem a metrón, de sebaj, azt a régit már úgyis elfelejtetted.
Ami érdekes, az a mozi akaratlan filozófiája: miért várja-féli ez a film a világvégét, miért kell attól rettegni, hogy netán vége lehet e minden világok legjobbikának? A populáris művészetnek mindig is az volt az ereje, hogy ráérzett arra, ami a felszín alatt dobog, s a globális gazdaság mai győzelmi vonulása mögött/alatt bizony ott él az a senki által be nem vallott sejtelem, hogy mennyire törékeny ez az egész, mintha egy süllyedő hajón tangóznának. (Ez volt már a Titanic-feeling is emlékszel?) Most a gregorián naptár meg az Y2K az apropó, de mondhatnám, hogy ez a tudatalatti rémület köszön vissza a tőzsdék minden megbicsaklásánál. Miért is szorongunk? A többi: látvány-közhely és persze Schwarzenegger. Aki ezúttal is profi.
