Zorro legendája

Azért az fantasztikus, hogy valaki képes megélni szinte pusztán abból, hogy spanyol. Nem mondom, Antonio Banderas színésznek sem utolsó, de félek, ez még kevés lenne a busásan fizető szerepekhez.

Na de ha latin szerető, mexikói zenész, vagy kaliforniai szabadságharcos megunhatatlannak tetsző karakterei közül keresnek valamelyikre aktort, tuti, hogy elsőként a malagai José Antonio Domínguez Bandera telefonszámát pötyögik be a producerek. Ezúttal az igazoltan Batman karakterének egyik ihletője, Zorro kerül ismét mozivászonra, az 1998-as játékfilm folytatása gyanánt.

Nemzet születik, s gyarapszik egyre erőteljesebben, a nagy salátástál, az Amerikai Egyesült Államok napról napra erősebb lesz, érthető hát, ha a feudális uralom rabigája sújtotta törpeállamok egytől egyig csatlakozni kívánnak a szövetséghez, ahol a szabadság terem. Kalifornia is készül a maga két igenes népszavazásra, a sokaság ujjong, a főtéren angolul egy mukkot nem beszélők tömegei borulnak össze a hírtől, hogy amerikaiak lesznek. A hurrá-hangulat tetőfokán azonban feltűnik egy jobb orcáján kereszt formájú heget viselő, s egyébként is ocsmány figura, aki méretes shotgunjával fenyegeti a békés lakosságot, miközben a ponyvaregényes Samuel L. Jacksont megszégyenítően citál elő összefüggéstelenül mindenféle bibliai idézetet. Ő a rossz fiú, ha ez nem derült volna ki. Kicsoda-micsoda, egyelőre rejtély, de hogy nem esküszik a csillagos-sávos lobogóra, az hamar kiderül.

Eközben maga Zorro, e latino Denevérember, e mexikói Fantomas pedig akárcsak Tobey Maguire Pókembere, a folytatásra szintén erős identitászavarral kezd küszködni: maradna is álarc mögé búvó misztikus hős, meg nem is, hisz családapaként illene több figyelmet szentelnie gyermekének, ahelyett, hogy fekete kosztümjében parolázik a nép nagy megmentője szerepében. Catherine Zeta-Jones alakította kedvese is folyamatosan rágja a fülét, amit nem holmi erotikus játékként kell érteni, hanem hogy kérleli, jó Alejandro, ezt az éjszínt dobd le már, hisz a fiúk előtt sem lehet a végtelenségig titokban tartani, hogy ő a nagy Zorro. A feleségre ráadásul más gazdag urak is szemet vetnek... A gyerek sem könnyíti meg a helyzetet, tudniillik rajong a titokzatos fekete lovagért, nem úgy, mint apjáért, aki a szemében egy pipogya fráter, ki még csak vissza sem üt. A következő mondatba pedig képtelenség elegendő pátoszt sűríteni: Zorro tehát nem csak Kalifornia függetlenségéért (így nevezik az USA-ba való beolvadást; nézőpont kérdése), népéért és családjáért száll harcba a homályba burkolózó ellennel szemben, de szerelmét is vissza kell hódítania... (ta-ta-ta-taaaam!!!)

A Zorro legendája nem akar több lenni, mint amire hivatott, hétvégi matiné kellő tanulsággal, az ifjúság egészséges hazafias nevelését is szem előtt tartandó, miközben vicc az, ha a rosszak kaktuszra esnek, beleülnek a tűzbe, vagy ha böfög a ló. Rózsa Sándor színesben, sztárokkal, popcornnal.