Talán nem tudtátok, de nem úgy ejtjük a mai napon a 40. születésnapját ünneplő színésznő nevét, ahogy gondoltuk, és az is lehet, hogy meglepetésként szolgál, hogy mi másban tehetséges a színészeten kívül!
Eva Green nevét nem úgy ejtik, ahogy azt gondolnánk, mivel családneve nem angol, hanem svéd. Így a Greent nem „grínnek” ejtik, hanem valahogy úgy, hogy greijn, és ezt Eva maga is bármikor megerősíti. A név ugyanis svéd, és a „gren” szóból ered, ami faágat jelent, míg az angol green, vagyis zöld a skandináv nyelven grön – lásd Grönland. Most ennyivel is okosabbak lettünk.
Eva Gaëlle Green Párizsban született 1980. július 6-án, és azért van svéd családneve, mert az édesapja, Walter Green Franciaországban élő svéd fogorvos, akinek azért van egy icipici köze a művészethez is, mert szerepelt a Vétlen Balthazár (1966) című klasszikus művészfilmben. Éva édesanyja Marlène Jobert francia színésznő, aki az akkor még francia gyarmat Algériában született, és spanyol és szefárd zsidó felmenőkkel rendelkezik, idősebb korára pedig gyerekkönyveket kezdett írni. Evának van egy ikertestvére – kétpetéjű ikrek -, Joy, aki egy francia arisztokratához ment feleségül, és lótenyésztéssel és nemesítéssel foglalkozik.
Eva első filmje, az Álmodozók (2003) hatalmas feltűnést keltett, különösen szabad szexualitása, és Eva kendőzetlen szépsége miatt. Hogy színészei minél oldottabbak legyenek, és minél természetesebben játszanak ruha nélkül, Bernardo Bertolucci arra bátorította Evát és a két férfi/fiú főszereplőt, Michael Pittet és Louis Garrelt, hogy jóval azelőtt is meztelenek legyenek, hogy a kamera forogni kezd. Evának és Garrelnek ezzel nem volt problémája, de Pitt a saját bevallása szerint rendszeresen jéghideg vízzel locsolta magát a megfelelő helyen, hogy ne kerüljön számára kínos helyzetbe.
Az a jelenet, ahol Eva Gren, vagyis a filmbeli Isabelle haja lángra lobban az Álmodozókban, nem volt benne a forgatókönyvben, sőt, nem is volt eltervezve. Amikor Eva/Isabelle lehajolt, hogy megcsókolja Pittet/Matthew-t, a haja belelógott az asztalon égő gyertyába, majd lángra gyúlt. Eva nem esett pánikba, teljesen természetesen reagált, így Bernardo Bertolucci úgy döntött, hogy nem dobja ki az „”elrontott jelenetet”, sőt, örült is neki, hiszen ez érzékeltette és megelőlegezte, hogy ez a lény milyen őrültségekre képes.
Amikor Eva igent mondott Vesper Lynd szerepére, és Daniel Craig oldalán eljátszotta a három Bond-lány egyikét a Casino Royale-ban (2006), ő lett az ötödik olyan színésznő, aki Bond-lány lett. Az elődei időrendi sorrendben Claudine Auger a Tűzgolyóban (1965), Corinne Cléry a Holdkeltében (1979), Carole Bouquet a Szigorúan bizalmasban (1981), illetve legutóbb Sophie Marceau A világ nem elégben (1999).
Az Éjsötét árnyék (2012) meglehetősen intenzív szexjelenetében, ahol Eva és Johhny Depp gyakorlatilag szétverik a berendezést, miközben a szobában mindenhol csinálják, a plafont is beleértve, a színészeket egy különleges hám segítségével mozgatták, ők maguk nagyjából tehetetlenek voltak. Ez különösen kellemetlenül érintette Evát, akinek alapjáraton is tériszonya volt, és majdnem összerókázta a stúdiót. Ennek fényében különös, hogy később elvállalta egy légtornásznő szerepét a Dumbóban (2019), ahol jóval meredekebb dolgokat kellett csinálni – bár a mutatványok nagy részét nyilván nem ő mutatta be. Csakhogy itt segítségére volt egy profi cirkuszi akrobata, akinek segítségével végre sikerült leküzdenie a magasságtól való félelmét.
Meglepő módon Eva kedvenc szerepe Artemisia, a perzsák oldalán harcoló, a görögöket mélységesen gyűlölő kalózkirálynő volt a 300 - A birodalom hajnalában (2014), ahol eleve ő volt Noam Murro rendező első és egyetlen választása a szerepre. Egy interjúban a színésznő, aki három hónapon át napi négy órát edzett és vívást tanult felkészülésként, elmondta, hogy „hihetetlenül felszabadító volt a szerep, és Artemisia a legerősebb, legkeményebb és legbátrabb nő, akit valaha is eljátszottam". Artemisia nem ér jó véget…
A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei forgatásáról a Miss Alma Peregrine-t, vagyis a címbéli Vándorsólyom kisasszonyt alakító Eva Green elcsórta a karakter pipáját, amit egyrészt imádott, másrészt ami szerinte egyszerre jelképezte a karakter nőies és férfias vonásait – a pipa londoni házát díszíti ma is. A film Eva második közös munkája volt Tim Burtonnel az Éjsötét árnyék (2012) után, a harmadik pedig a már emlegetett Dumbó (2019) lett – reméljük, lesz majd negyedik és ötödik is.
Akárcsak megannyi kollégája, ő is sok szerepről maradt le és sokat mondott vissza. Neki ajánlotta fel először Brian De Palma a Fekete Dália (2006) főszerepét, amit végül Scarlett Johansson játszhatott el, mert Eva nem akart egy új femme fatale alakítást, rá osztották az Antikrisztus (2009) női főszerepét, de olyan szerződést kapott kézhez, amit nem akart aláírni, és már megkapta Marie Antoinette szerepét a Búcsú a királynémtől-ben (2012), amikor kiderült, hogy Tim Burtonnel dolgozhat az Éjsötét árnyékban (2012). Annak idején már biztos volt, hogy ő lesz Tessa Quayle Az elszánt diplomatában (2005), ám bekavart több más szerepajánlat és az időbeosztása, így Rachel Weisz ugrott be a helyére – aki Oscar-díjat kapott az alakításért.
Eva hivatalos munkaköri leírása színésznő és modell, de ennél sokkal több dolgot csinál és több dologhoz ért. Egyrészt klasszikus képzettségű zenész, remek szakács, és meglehetősen elismert műgyűjtő jókora magángyűjteménnyel, amin belül fontos helyet kapnak a vallásos ikonok - és ha teheti, szabadidejében a múzeumokat és galériákat járja, vagy Griffin nevű terrierjét sétáltatja. Mindezt teszi két otthona, egy párizsi és egy londoni kellemes kis házikó között ingázva – mert nem akar Amerikába költözni.
