Volt már Disney hercegnő, ő Superman csaja, ott az Oscar-díj odahaza a kandallón, vagyis mindent elért már generációjának egyik legtehetségesebb színésznője - aki ma 44 éves! Boldog születésnapot, Amy!
Olasz lenne?
Amy Lou Adams született 1974. augusztus 20-án az észak-olaszországi Avianóban, és gyerekkora nagy részét a közeli Vincenzában töltötte, de természetesen nem olasz – amerikai édesapja katonaként éppen itt szolgált. Ereiben egyébként elsősorban angol, kisebb részben pedig dán, német – azon belül is svájci német – és egy adag norvég vér csorog. Egyébként a néhai Eisenhower elnök és Johnny Depp távoli rokona.
Mormonnak született
Amy mormon családba született - talán ezért volt hat testvére is -, vagyis az Utolsó Napok Szentjeinek szigorú egyházi tanításai alapján nevelkedett, ám családja hátrahagyta a gyülekezetet, miután Adams szülei tizenegy éves korában elváltak. Erre így emlékszik vissza: „Mormonként nőttem fel, de ez sokkal jobban hat az általam képviselt értékekre, mint a hitemre. Attól tartok, mindig érezni fogom minden kimondott hazugság súlyát, de amúgy is nagyon kemény vagyok önmagammal szemben, és néha a vallásos bűntudat is utolér. Az ember nem szegheti meg a szabályokat úgy, hogy ne érezzen utána bűntudatot. Én legalábbis képtelen lennék erre.”
Aztán mi lett belőle!
Castle Rockban, Colorado államban nőtt fel, és mivel sokan voltak testvérek, a család nem volt túl jól elengedve, ezért mindegyik gyerek munkát vállalt tini korában. Amy először egy GAP üzletben volt kisegítő, majd elment egy Hooters étterembe dolgozni. Ha valaki nem ismerné, ez az az üzletlánc, ahol a pincérnők bögyös csajok, akik feszes, feltűrt pólóban szolgálják ki a vendégeket, ám hősnőnk ekkor még nem volt 18 éves, így neki nem kellett az „egyenruhát” hordania, és amint nagykorú lett, eljött onnan.
A tánc volt az élete
Balerinának készült, és nem gondolta magát vonzónak, így eszébe sem jutott, hogy színésznő legyen. Egyedül a zene és a tánc volt képes felszabadítani a gátlásait, amiből bőven lehetett mormon neveltetése miatt. Az édesanyjával Atlantába költözött, ahol táncleckéket vett, és egy táncszínház tagja lett. Egy étterem-színházban dolgozott Chanhassenben, Minnesota államban, aztán egy komoly húzódás miatt szünetet kellett tartania - amikor egy filmproducer felfedezte őt.
Lassan indul a karrier
Az ekkor 25 éves, addig puritán életet élő, kisvárosi lány 1999-ben Los Angelesbe költözött, első szerepe pedig egy gyorsan törölt tévésorozatban volt, ami a Kegyetlen játékok című film mintájára készült. Három epizódot gyártottak le, de olyan gyatrák lettek, hogy a megrendelő csatorna nem volt hajlandó sugározni őket, ám a széria élelmes producerei a már leforgatott anyagokból összevágtak egy egészestés filmet, ez lett a Kegyetlen játékok 2.
Még várni kellett, de megérte!
Ezt egy sor újabb tévés munka követte, szerepelt az Azok a '70-es évek show-ban, a Bűbájos boszorkákban, a Buffy, a vámpírok rémében, a Smallville-ben és Az elnök embereiben. Ezután Steven Spielberg Kapj el, ha tudsz! című vígjátékában tűnt fel mint az a csinos ápolónő, akibe Leonardo DiCaprio beleszeret. Normális esetben egy ilyen szerep a nagy kiugrást jelentette volna, de valamiért erre 2005-ig kellett várni. Ekkor mutatták be a Junebug című alacsony költségvetésű, független filmet, ahol egy vidám és beszédes terhes nőt alakított. Amy Adams alakításáért elnyerte a Sundance Filmfesztivál zsűrijének különdíját, és ez csak az első díj volt a hosszú sorban, és talán ő sem hitte el, hogy az alakításért végül Oscar-díjra is jelölték.
A kitörés és a siker!
2007-ben Adams a Walt Disney újszerű zenés élőszereplős meséje, a Bűbáj főszerepét játszotta el, egy mesebeli hercegnőt alakított, aki a rajzolt giccsvilágból New York valóságába csöppen, és valószínűleg itt lett hősnőnk igazi sztár – részben azért, mert itt váltott végleg a természetes szőkéről a festett vörösre. A szerep Golden Globe-jelölést hozott Adams számára, míg a 2008-as Kétely című filmért Golden Globe-ra, SAG-ra, BAFTA-ra és Oscarra is jelölték. A 2010-es esztendő a Harcos bemutatásával meghozta harmadik Oscar-díj jelölését – itt Mark Wahlberg talpraesett csaját játszotta. 2012-ben a The Master kicsi, de annál jelentősebb mellékszerepe meghozta neki a negyedik Oscar-jelölést, az Amerikai botrány szélhámosnőjének eljátszásáért pedig megkapta első Golden Globe-díját és főszereplői Oscar-jelölését.
A kedvencei
Íme, a kedvenc filmjei, saját bevallása szerint időrendi sorrendben, amikből nyilván következtethetünk ízlésére, példaképeire: Elfújta a szél (1939), Óz, a csodák csodája (1939), Casablanca (1942), Szédülés (1958), A remény rabjai (1994), Paulie (1998) és az Ó, testvér, merre visz az utad? (2000). Az ezredforduló utáni kedvenceiről nem tudunk.
Egy furcsaság
Színésznő létére furcsa betegségben szenved, figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, ADHD) Ezt még általános iskolában diagnosztizálták nála, és a Ritalin nevű gyógyszert írták fel neki, amit a mai napig szed.
Ő egy hasonmás!
Amy kiköpött hasonmása kolléganőjének Isla Fishernek, akivel egyébként jó barátnők, bár sok szerepért versenyeztek már korábban, és nyilván elég nagy zavart keltenek, ha együtt jelennek meg valahol. A hasonlóság akkora, hogy Isla és a hasonló poénoktól amúgy sem idegenkedő férje, Sacha Baron Cohen egyszer a szokásos karácsonyi üdvözlőlapjukon Fisher testére Amy arcát photoshoppolta, és ezzel a szöveggel küldte szét rokonaiknak és barátaiknak: „Boldog ünnepeket kíván Sacha, Isla és a srácok!" Állítólag senkinek sem tűnt fel a fejcsere.
