Nemsokára mozikban a Jojo Nyuszi, amiben Taika Waititi egy kisfiú képzeletbeli barátját alakítja – történetesen Adolf Hitlert. Összeszedtünk hát néhány korábbi filmet, amiben Hitler felbukkan, főleg brit úriemberek megformálásában.
Charlie Chaplin – A diktátor
1936-ban, A modern időkben Chaplin két évtized után elbúcsúzott a Csavargó figurájától. A hangosfilm megjelenésével a burleszk idejétmúlttá vált, de a toprongyos, aranyszívű figura méltón búcsúzott, és az alapvetően néma, de zörejeket, zenét és háttérhangokat alkalmazó filmben mindenki döbbenetére még dalra is fakadt. 1940-ben azonban félig-meddig visszatért A diktátorban, a fasizmust (és a diktatúrákat általában) kifigurázó máig egyik legerősebb szatírában. Hitler ellopta a Csavargó védjeggyé vált kis bajuszkáját, így Chaplin mintegy jogosan állt rajta bosszút azzal, hogy Hynkelként bohócot csináljon belőle.
A másik főszereplő a diktátorra megszólalásig hasonlító zsidó borbély, akit össze is kevernek vele, és a film végén beszédet kell mondani – a nevezetes beszédet az összefogásról és humanizmusról, méghozzá egyenesen a nézőknek címezve.
Sir Alec Guinnes – Hitler: Az utolsó tíz nap
Obi-Wan Kenobi megformálóját sok-sok egyéb klasszikusból is ismerhetjük, hiszen játszott az Arábiai Lawrence-ben, a Doktor Zsivágóban, a Napfivér, Holdnővérben, a Híd a Kwai folyónban, vagy az 1946-os Szép reményekben, ám talán meglepő, hogy 1973-ban Adolf Hitlert is eljátszotta. Guiness tartott a szereptől, hiszen esze ágában sem volt, hogy akár akaratlanul is rokonszenvessé tegye a náci diktátort, de a legjobb tudása szerint egyszerűen csak emberként igyekezett ábrázolni őt.
Sir Anthony Hopkins – A bunker
Az 1981-ben készült három órás tévéfilm szintén Hitler végnapjait mutatja be, méghozzá egy másik kitűnő brit színész tolmácsolásában. Hopkins látványosan őrületet visz Hitler karakterébe, aki olykor mintha már nem is lenne magánál: szánalmas lényként ábrázolja a náci diktátort.
Sir Ian McKellen – Hitler végső döntése – A háború küszöbén
Az 1989-es film eredeti feljegyzések alapján rekonstruálja a második világháború kitörésének kulcsmozzanatait. Hitlert ezúttal is egy fantasztikus brit, ismét egy Sir, Ian McKellen alakítja. De az 1995-ös III. Richardot is megemlíthetjük, hiszen Shakespeare drámájának sajátos filmadaptációja az 1930-as években játszódik, és a modernizált címszereplőt egyértelműen Hitlerről mintázták.
Noah Taylor – Max
Hitler ifjúkoráról, politikai szerepvállalása előtti éveiről nem sok film szól, és ugyan nem világrengető, de érdekes a Max: a főszereplő egy zsidó műkereskedő, aki felkarolja az Adolf Hitler nevezetű ifjú festőt. Noah Taylor alakítása annyira jól jól sikerült, hogy később a Prédikátor című sorozatban is eljátszotta Hitlert – ez a Hitler a pokolból megszökve egy szendvicsbárban dolgozik.
Bruno Ganz – A bukás – Hitler utolsó napjai
Oliver Hirschbiegel 2004-es filmjét senkinek sem kell bemutatni, hiszen az egyik jelenete, amelyben Hitler dührohamot kap, és kiosztja az embereit, mémmé vált. Ganz alakítása félelmetesen letaglózó, és szinte hihetetlen, hogy a tavaly elhunyt, barátságos arcú színész csupán az alakításával még a testét, a kisugárzását is gyökeresen meg tudta változtatni.
Robert Carlyle – Hitler – A Sátán felemelkedése
Nem sikerült valami jól ez a 2003-as tévéfilm, és ami azt illeti, Robert Carlyle szerencsétlen választás Hitler szerepére, pedig remekül tud idegbeteg alakokat játszani, hiszen már a Trainspotting Begbie-jeként is azt tette. Érdekesség még, hogy a kisgyerek Hitlert Thomas Brodie-Sangster (Igazából szerelem, Trónok harca) alakítja.
És akkor jöjjön Hitler néhány epizódszereplése:
Martin Wuttke a Becstelen brigantykban játszotta el a Führert, és mindenki legnagyobb örömére szitává is lőtték.
A Sátánkában a Pokolban trónoló Sátán napi kötelezettségei közé tartozik, hogy minden nap egy ananászt dugjon a szobalány ruhába öltöztetett Hitler (Christopher Carroll) seggébe.
Michael Sheard az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag berlini jelenetében dedikálja az öreg Jones professzor Grál-naplóját.
