10 vígjáték, amitől a legszívesebben elsírnánk magunkat

Vannak olyan filmek, amelyek megnevettetik a nézőt, vannak olyanok, amelyek facsarnak egyet a szívén – és van néhány olyan is, ami egyszerre képes megtenni mindkettőt. Szerintünk ezek közül az alábbiak a legjobbak.

Fifti-fifti (2011)

A huszonhét éves rádiós szerkesztő, Adam (Joseph Gordon-Levitt) kiegyensúlyozott ember, aki alapvetően elégedett az életével. Így amikor szűnni nem akaró hátfájdalmai miatt felkeresi, egyenesen letaglózza az orvos közlése, miszerint egy kimondhatatlan nevű, ritka, genetikai alapú rosszindulatú tumor támadta meg a gerincét. Kemoterápiával ötven százalék, hogy meggyógyul, ha műtétre kerül a sor, tíz százalék az esély… Will Reiser forgatókönyvíró (aki saját történetét vitte vászonra) megható emberi történetet mesél el

megrázó és mulatságos momentumokkal, minden helyzetben gondosan ügyelve arra, hogy a sztori ne forduljon szentimentális ömlengésbe vagy ellenkezőleg: profán bohóckodásba.

A felváltva érkező hullámhegyek és hullámvölgyek közepette a betegség viszontagságai mellett egy barátság viszontagságait is megismerjük – és épp a legjobb barátot alakító Seth Rogen gondoskodik a film legviccesebb pillanatairól.


Mrs. Doubtfire – Apa csak egy van (1993)

Daniel Hillardot (Robin Williams) egyszerre több csapás is sújtja. Eddig szinkronszínészként kereste a kenyerét, de váratlanul elveszti az állását. És ez még nem minden – felesége, Miranda is megelégeli a viselkedését, és elválik tőle. A bíróság döntése kegyetlen: Daniel elveszíti mindhárom gyerekét, bár hivatalosan hetente egyszer láthatja őket. A kétségbeesett apa úgy érzi, a heti egy alkalom neki nem elég, és őrült tervet sző: idős özvegyasszonynak adja ki magát, és Mrs. Doubtfire néven jelentkezik az álláshirdetésre, amelyben volt felesége házvezetőnőt keres. A férfi minden színészi képességét beveti, így meg is kapja az állást.

Habár a Mrs. Doubtfire alaphelyzete az idős nőnek öltöző férfiról

elsőre szélsőségesen viccesnek tűnik,

a valójában a válás utóhatásairól szóló alkotás ugyanannyira kidomborítja a drámai pillanatokat is (ráadásul utóbbival minden bizonnyal könnyebben tudnak azonosulni a nézők). Robin Williams pedig ennek megfelelően egyformán csodás a fizikai humort igénylő jelenetekben és azokban is, amikor meg kell ríkatni a közönséget.


Ki nevet a végén (2009)

George Simmons az egyik legmenőbb stand-up komikus Los Angelesben. Sikerei csúcsán van, amikor megtudja, hogy halálos beteg. Az orvosok szerint egy éve sincs hátra. Az egyik fellépése alkalmával felfigyel egy küszködő szakmabelire. Ira felkelti az érdeklődését, és felfogadja személyi asszisztensének, illetve segítőnek a műsorába. Hamarosan összebarátkoznak, és George segít Ira tehetségének kibontakoztatását, ő pedig segít George-nak lezárni a szellemi hagyatékát. Amikor a férfi megtudja, hogy a kezelés, amit kap, hatásos, ráadásul régi barátnője is újra felbukkan, választás elé kerül. El kell döntenie, mi az, ami igazán fontos neki.


Judd Apatow-t leginkább frenetikus vígjátékairól ismerhetjük (lásd A 40 éves szűz, Felkoppintva, Kész katasztrófa), és elég ironikus, hogy pont az a filmje lóg ki egy kicsit a sorból, ami pedig komikusokról szól.

Habár a Ki nevet a végénben olyan nevettetők szerepelnek, mint Adam Sandler (George) és Seth Rogen (Ira), alapvetően a halálhoz és a nyomtalanul eltűnéshez kapcsolódó félelmekről szól.

Apatow ráadásul nem átall még azon is filozofálni egyet, hogy mégis mit is jelent valójában a siker. A mű ugyanakkor nem nélkülözi a vidám pillanatokat sem, így tökéletes keveréke a tragédiának és a komédiának.


Az élet szép (1997)

Az olasz Roberto Benigni három Oscar-díjas filmjében 1938-ban járunk, amikor

a szeretetre méltó, álmodozó Guido a növekvő rasszizmus és szűklátókörűség közepette beleszeret visszafogott tanárnőbe, Dorába.

A csodaszép lány azonban egy helyi náci tiszt menyasszonya, akinek Guido csak pincérként vehet részt az eljegyzésén. A férfi azonban mindent elkövet, hogy eltérítse a lányt a neki szánt sorstól, ami sikerült is neki, így mesébe illő szerelmi történet kezdődik.

Öt év múlva Guido és Dora házasok, és született egy fiuk is, Giosué. A politikai légkör egyre romlik, végül a zsidó származású Guidót családjával együtt koncentrációs táborba viszik. Az apa, hogy fiát minél jobban megkímélje, azt találja ki, hogy az egész, ami körülveszi őket, tulajdonképpen egy nagy játék, amelyben a rabok a versenyzők, és az őrök a játékvezetők. Habár a Benigni által alakított apa szüntelen bolondozását áthatja a chaplini komikum, mindenki tisztában van vele, hogy a főhős nem kerülheti el a sorsát –

a film így egyszerre rengeteg humorral és megrázóan drámai módon mutatja be a fáradhatatlan emberi lélek küzdelmeit és az emberi önfeláldozás rendkívüliségét.


Távkapcs (2006)

Michael Newmant, az elfoglalt családapát (Adam Sandler) egy titokzatos feltaláló (Christopher Walken) megajándékozza egy olyan univerzális távkapcsolóval, melynek tulajdonosa előre-hátra járkálhat az időben, lelassíthatja a szembejövő nőket, és ha túlságosan zajosnak tűnnek, átmenetileg kikapcsolhatja a gyerekeit. De mivel nem volt még távkapcsoló a világon, ami egy idő után át ne vette volna az irányítást, így főhősünk sem kerülheti el a sorsát – és innentől kezdve Michael kiszolgáltatottabb, mint valaha. A tét pedig nem kevesebb, mint a családja: a feleségével (Kate Beckinsale) és a gyerekeivel való viszonya.

Habár elsőre a Távkapcs ugyanolyan habkönnyűnek tűnik, mint bármely random Adam Sandler-film, ahogy haladunk előre a cselekményben, világossá válik, hogy

ezúttal az alkotók nem riadnak vissza egy kis moralizálástól és szomorkodástól sem.

A Michael főnökének szerepében feltűnő David Hasselhoff ugyan gondoskodik róla, hogy ne legyen hiány a féktelen röhögésben sem, de a Távkapcs alapvetően inkább az olyan szívhez szóló családi filmek nyomvonalán halad, mint például Az élet csodaszép című klasszikus – ami egyúttal azt is jelenti, hogy nem egy jelenete után elmorzsolunk pár könnycseppet a szemünk sarkában.


Marley meg én (2008)

John (Owen Wilson) és Jennifer Grogan (Jennifer Aniston) beköltöznek első közös otthonukba. John azonban még nem érzi magát késznek az apaságra. Barátja tanácsára örökbe fogadnak egy kölyökkutyát, hogy némi tapasztalatot szerezzen a gondoskodásról. Marley, a tündéri labrador viszont hamarosan katasztrófa sújtotta övezetté változtatja otthonukat. Az újságíró John Grogan saját élményein alapuló forgatókönyvének leginkább kacagtató elemei nyilván azok a részek, amelyekben azt követhetjük, milyen nehéz fenntartani a hétköznapi élet normalitását egy kutyával a háztartásban.

A sztori vége, az egyre öregebb és betegebb kutyus elkerülhetetlen sorsa viszont még azt is könnyekre fakasztja, akinek kőből van a szíve.


Míg a világvége el nem választ (2012)

Egy 35 kilométer széles aszteroida száguld szélsebesen a Föld felé, és meghiúsult az utolsó esély is a becsapódás elkerülésére. Ám nem csupán a bolygó került veszélybe, hanem a jámbor biztosítási ügynök, Dodge (Steve Carell) házassága is, mivel az asszony, értesülvén a borzasztó hírről, miszerint 21 nap múlva megsemmisül a világ, azon nyomban elhagyja férjét. Dodge mindig is szigorú szabályok szerint élt, szomszédja, Penny (Keira Knightley) azonban ennek pont az ellenkezője, kifejezetten extrovertált nő lévén. Egy dolog azonban közös bennük: mindketten úgy döntenek, hogy nem vesznek tudomást a közelgő világvégéről.

Habár az egyik legviccesebb dolog, amit el tudunk képzelni, hogy Steve Carell legyen az útitársunk egy apokaliptikus road movie-ban, és a Míg a világvége el nem választ fatális témája révén bővelkedik a vad és abszurd jelenetekben is, Lorene Scafaria filmje végén nem jön egy mondvacsinált happy end,

így aminek meg kell történnie, az megtörténik – minek köszönhetően a néző jókora gombóccal a torkában búcsúzik az alkotástól.


Patch Adams (2012)

A kórház csendes, steril, komor falai közé hirtelen egy hatalmas cipőjű bohóc ront be, óriási vörös orral. Betegek, vigyázat, a nevetés ragályos! Íme, Patch Adams (Robin Williams), a doktor, aki nem úgy néz, tesz vagy gondolkozik, mint azok a dokik, akiket eddig ismertél. Mert Patch szerint a humor a legjobb gyógyszer, és hajlandó szinte mindent megtenni, hogy megnevettesse a betegeit – még akkor is, ha ezzel a karrierjét kockáztatja. Az igaz történet alapján készült Patch Adams a hasfalrengető humort egy felemelő történettel kombinálja, mely túlmutat a hagyományos vígjátéki kereteken. A zseniális, bohóclelkű Robin Williams pedig azt teheti, amit karrierje során oly gyakran:

egyszerre fakasztja mosolyra és könnyekre a nézőt

– utóbbi akkor éri el a tetőfokát, amikor fokozatosan kiderül, hogy mi történt a főhős szerelmével.


Ne nézz fel! (2021)

Az éles szatíráiról ismert Adam McKay legújabb filmjében egy doktorira készülő fiatal csillagász (Jennifer Lawrence) felfedez egy hatalmas üstököst, ami a Föld felé tart, az ütközés pedig elkerülhetetlennek látszik, így minden bizonnyal záros határidőn belül el fogja pusztítani a bolygót. Kate főnökével (Leonardo DiCaprio) együtt megpróbálja meggyőzni az Egyesült Államok vezetőit, hogy tegyenek valamit – ám ők egyáltalán nem veszik komolyan a problémát. A két elkeseredett tudós ekkor médiaturnéra indul, hogy figyelmeztesse az embereket – akik azonban nem hisznek nekik. McKay alkotásában az alaphelyzet is elég tragikomikus hozzá, hogy végig röhögjünk kínunkban, de néhány idióta karakter (a Trump-paródia amerikai elnök Meryl Streep alakításában és tanácsadónak megtett fia, akit Jonah Hill játszik) gondoskodik róla, hogy önfeledtebben is tudjunk nevetni.

A kegyetlen és teljesen reményvesztett befejezés azonban megteszi a magáét, így a Ne nézz fel! is méltán kerülhet fel a legszomorúbb vígjátékok listájára.


Derült égből apu (2013)

A léhűtő Valentín (Eugenio Derbez) élete egyik pillanatról a másikra megváltozik, amikor exbarátnője, Julie megjelenik Mexikóban, és a kezébe nyomja újszülött kislányát, majd szó nélkül távozik. A kétségbeesett férfi azonnal a nő után indul Miamiba, és közben megpróbálja életben tartani a rábízott újszülöttet. A kis Maggie hat évvel később apja legnagyobb támasza lesz, és együtt járnak filmforgatásokra kaszkadőrködni. Valentín belerázódik közös életükbe, és örömmel adja fel a keresést Maggie anyja után. Minden tökéletesnek látszik, amikor váratlanul felbukkan Julie, és visszaköveteli a kislányt.

Bár a dráma már ezzel a fordulattal biztosítva van, az alkotók még ennél is nagyobbat akarnak facsarni a szívünkön, hiszen kiderül, hogy Maggie halálos betegségben szenved. Így hiába bolondozza szinte végig Derbez és a gyerekszínész, Loreto Peralta a közös jeleneteit, az elkerülhetetlen vég elkerülhetetlenül markol bele a szívünkbe. A nézők viszont annyira díjazták az érzelmek ilyen fokú keverését, hogy a Derült égből apu lett

minden idők legjövedelmezőbb mexikói filmje,

ezenkívül a világsiker sem kerülte el: eddig három remake készült belőle (az egyik főszereplője Omar Sy!), és jelenleg forgatják a negyediket.


(via ScreenRant)