Az átlagember aligha tud sokat a bokszerlázadásról, a szudáni expedícióról, a koreai háborúról vagy éppen a mogadishui csatáról, de ez nem jelenti azt, hogy ne nézhessen remek filmeket a témában!
1. 55 nap Pekingben (1963) – A boxerlázadás
1900 nyarán Pekingben a nagy elégedetlenség, a nagyhatalmaknak tett folyamatos engedmények miatt feldühödött a lakosság egy része a boxerek, a külföldieket okolják az ország nehéz helyzetéért. Az özvegy császárné felkéri a külföldi diplomatákat, hogy 24 órán belül hagyják el Pekinget. Sir Arthur, az angol nagykövet rábeszéli az orosz, az amerikai, az osztrák, az olasz nagykövetségek munkatársait, hogy maradjanak, szerinte ugyanis ezt megfutamodásnak értékelné Kína. A boxerek - a császári udvar hallgatólagos beleegyezésével - támadást indítanak a mintegy ezer fős külföldi kolónia ellen, akik kétségbeesetten várják a nemzetközi hatalmak felmentő seregét. Eközben az ostromlottak Lewis (Charlton Heston), az amerikai tengerészőrnagy vezetésével, vakmerő akciókra szánják el magukat. Nicholas Ray nagyszabású történelmi eposza méltatlanul vált elfeledetté.
2. A gyávaság tollai (2002) – A szudáni válság
Hősünk, a tiszti akadémián frissen végzett Harry Feversham (Heath Ledger) megtagadja, hogy egységével kihajózzon a szudáni expedícióra, mivel ellenzi a hadjárat célját – amelynek valóban csupán az angol presztízs védelme volt a célja, hiszen a terület nem tartozott az angol érdekszférába, de a lázadók megöltek egy egyiptomi mundérban szolgáló brit tábornokot. Nem számít azonban környezete heves reakciójára: tiszttársától, egyben a legjobb barátaitól és frissen eljegyzett szerelmétől (Kate Hudson) fehér madártollat kap, a gyávaság jelképét. A megaláztatás ellenére Harry, amikor hírét veszi, hogy bajtársai veszélybe kerülnek, maga is Szudánba felé indul, arabnak öltözve, hogy egy helybéli magányos harcos, Abou Fatma (Djimon Hounsou) segítségével megakadályozza a katasztrófát. Csakhogy elkésik, és megesik az a csúfság, hogy a mezítlábas, lándzsával és hatalmas, borotvaéles pallósokkal harcoló dervisek áttörik a verhetetlen angol védelmet….
3. A 317-es szakasz (1965) - Az indokínai háború
1954-ben járunk, amikor a franciák indokínai veresége már kész tény volt, és a hadvezetés kénytelen feladni az ország északi részét. Egy apró, néhány francia tisztből és altisztből, illetve egy szakasznyi laoszi katonából álló helyőrség is visszavonulásra kényszerül, magára hagyva a riadt helyi lakosságot – de magával cipelve a luxuscikknek számító frizsidert. Nem is lenne gond, ha fiatal, tapasztalatlan parancsnokuk ellen tudna állni a kísértésnek, hogy rajtaüssön egy kisebb vietnámi osztagon, csakhogy ezzel felriasztják a jókora túlerőben lévő közeli ellenséges egységeket, és a tervezett visszavonulásból hamarosan hajtóvadászat lesz. Pierre Schoendoerffer rendező maga is Vietnámban szolgált, a saját élményeit is beleszőtte filmjébe, amely szikár, de nagyon hiteles és izgalmas lett, sokan az évtizedeken át tartó konfliktust bemutató filmek egyik legjobbjának tartják.
4. Halálhágó (1986) - A grenadai invázió
Tom Highway őrmester (Clint Eastwood) egész életét a tengerészgyalogság kötelékében töltötte: megjárta Koreát és Vietnámot, kapott számos kitüntetést, most pedig az újoncokat képzi ki. A kiképzendő szakasz tagjairól sem lehet sok jót mondani. Jones arról álmodozik, hogy egyszer még híres rocksztár lesz belőle, Aponte családi problémákkal küszködik, a bajkeverő Fragatti csak azért állt tengerészgyalogosnak, hogy megússza a börtönt, Quinones pedig egyszerűen képtelen betartani a fegyelmet. Ám hamar eljön az az idő, amikor mindenkinek be kell bizonyítani, hogy mire képes: váratlanul egy kis karibi szigetre,
Grenadába rendelik őket, oda, ahol már minden élesben megy.
1983 októberében az Egyesült Államok valóban támadást indított a parányi sziget ellen, miután egy véres puccs után az új, kommunista kormány kubai katonai tanácsadókat hívott be. A hadművelet végeredménye nem lehetett kérdéses, de a bevetés a megannyi kínos és sokszor halálos kimenetelű baklövés miatt vált ismertté.
5. Salvador (1986) – A salvadori polgárháború
A felkavaró politikai krimi - amelynek főszereplőjét és forgatókönyvíróit Oscar-díjra jelölték - az 1980-81-es salvadori polgárháborút idézi föl. Richard Boyle (James Woods), a mindenre elszánt szabadúszó újságíró a helyszínről tudósít a Romero érsek meggyilkolásához vezető véres eseményekről. A frontvonalon saját szemével láthatja a Duarte elnök katonai rezsimje által irányított illegális halálbrigádok rémtetteit, a mészárlásokat és vérfürdőket, miközben ő maga is személyesen érintetté válik az eseményekben. Az Egyesült Államok aktívan támogatta a sokszor valóban brutálisan fellépő jobboldali kormányok harcát a baloldali mozgalmak ellen, amit Oliver Stone nem felejt el kihangsúlyozni – de azt sem hallgatja el, hogy adott esetben a gerillák is hasonló kegyetlenségekre voltak képesek, még akkor is, ha nekik erre kevesebb alkalmuk nyílott.
6. Harcosok szövetsége (2004) - A koreai háború
A békekötés hiányában a technikai értelemben még ma is tartó koreai háború, az egykor elképzelhetetlenül véres, mára lecsendesült konfliktus annak idején testvért fordított testvér ellen, és szó szerint erről szól a film. A háború elején a vesztésre álló déli oldalon két testvér indul harcba a kommunista agresszorok ellen, de nem önként, sorozásra. Az idősebb testvér hőssé válik, de csak azért, mert önként veszélyes küldetésekre jelentkezik, hogy hazaküldhesse féltve óvott öccsét, és amikor azt hiszi, hogy az elesett, átáll a másik oldalra, és új mundérban újrakezdi az egész háborút. A rendkívül látványos és realisztikus film nem idealizálja egyik oldalt sem, a déliek között is akad szadista vadállat, aki válogatás nélkül végez ki foglyokat és gyanúsítottakat. Nem csoda, hogy odahaza kultuszdarabbá vált. Merthogy arrafelé olyan sokáig mind a közbeszédben, mind a filmekben csak jó és rossz létezett, ördögi kommunisták és hősies hazafiak.
7. Közeli ellenségek (2007) – Az algériai háború
Az algériai háború – amit hivatalosan nem is neveztek háborúnak, csak rendfenntartásnak - a mai napig olyannyira érzékeny pontja a francia történelemnek, hogy Florent Emilio Siri munkája is csak két év jegelés után kerülhetett nemzetközi forgalmazásba, noha a konfliktust a lehető legobjektívebb módon ábrázolja. Mindkét oldal megkapja ugyanis a magáét, hiszen a háborút szabályok nélkül, a legnagyobb brutalitással vívták franciák és olyan felkelők, akik közül annak idején sokan még francia mundérban harcoltak a németek ellen a világháború alatt. A képet tovább árnyalta, hogy Algéria nem gyarmatnak, hanem tengeren túli megyének számított több mint egy millió ott élő francia polgárral, és az arab lakosság egy része is a függetlenség ellen volt, az indokínai vereség után a hadsereg presztízskérdést csinált egy újabb kudarc elkerüléséből - nem jött nekik össze. A javarészt hegyvidéki terepen zajló harcokból érzékletes ízelítőt kapunk, remekül filmezett és felépített összecsapásokat.
8. Élet és halál városa (2009) – A kínai-japán háború
Bár az európai történetírás viszonylag keveset foglalkozik vele, a Nankingi mészárlás volt a távol-keleti háború egyik legvéresebb, legmocskosabb epizódja. A diadalmasan előrenyomuló japán hadsereg 1937 decemberében foglalta el az akkori kínai fővárost, ahol hat héten át ülte torát a fékevesztett erőszak.
Becslések szerint 300.000 áldozata volt a mészárlásnak,
és nők tízezreit erőszakolták meg, miközben csak néhány jószándékú nyugati próbált közbeavatkozni - kevés sikerrel. Chuan Lu rendező elképesztő tablóképet fest a brutális eseményekről, ami hihetetlenül izgalmas csatajeleneteket is tartalmaz, legnagyobb erénye pedig az, hogy nem csak a kínai nézőpontot mutatja meg, hanem a japánt is. A film egyik csúcspontja a történet elején lezajló kínai rajtaütés, illetve a legvégén tartott méltóságteljes, komor japán diadalmenet, ami egyben a háború igazi természetéről is szól.
9. Libanoni keringő (2008) - A libanoni polgárháború
Egy bárban Arinak - Ari Folman rendező a saját háborús élményeit vitte vászonra - egy régi barátja elmeséli visszatérő rémálmát: 26 kutya üldözi. Minden éjjel ugyanannyi, éppen 26 feldühödött állat. A két férfi arra a következtetésre jut, hogy a különös álom kapcsolatba hozható katonai múltjukkal: mindketten az izraeli hadseregben harcoltak a 80-as évek libanoni háborújában.
Döbbenten tapasztalja, hogy semmire sem emlékszik ebből az időszakból,
ezért felkeresi régi barátait és bajtársait, hogy általuk újrarajzolja emlékeit a korszakról és önmagáról egyaránt. Ahogyan egyre mélyebbre ás, titokzatos képek formájában előtör a múlt, ami mindenki számára egyformán mocskos. 1982. szeptember 16-18 között a Sabra és Shatila-i menekülttáborokban a keresztény fallangisták mintegy háromezer embert öltek meg, bosszúból az újonnan megválasztott Bashir elnök meggyilkolásáért. Folman egyike volt azoknak az izraeli katonáknak, akik látták, hogyan gyilkolják le az izraeli hadsereg tudtával a tábor lakóit.
10. A kürt hangja (2007) – A kínai polgárháború
Bár a második világháborút követő kínai polgárháború a XX. század egyik legvéresebb és legjelentősebb konfliktusa volt, a világ nem sokat törődött vele, nem ismerjük fontosabb ütközeteit, idővonalát, csak azt, hogy végül a kommunisták győztek, a nacionalisták pedig Tajvan szigetére menekültek. Pedig nekik állt sokáig a zászló, jobban voltak felszerelve, rengeteg pénzt és hadianyagot kaptak Amerikától, de
egységes vezetés, stratégia és főleg ideológia hiányában elbukták a harcot,
ám ez a másik oldalnak is hihetetlen véráldozatba került. Már az első, városi ütközet megmutatja, micsoda vérfürdő folyt ott, ahol egyik fél sem foglalkozott azzal, hány ember életébe kerül elérni a kitűzött célt – szerintem az elmúlt évtized legjobb filmes csatajelenete -, majd a főhősnek, Gu parancsnoknak 47 főre olvadt csapatával egy stratégiai jelentőségű bányát kell védenie. Az ellenség túlerejével vívott reménytelen harcban a csapatból rajta kívül mindenki elesik – mert lelövik azt a kürtöst, akinek a visszavonulót kellett volna megfújnia.
10+1. A Sólyom végveszélyben (2001) – A mogadishui csata
Ridley Scott a történelmi eposzok mestere, és egy, a világtörténelem számára apró epizódnak tekinthető összecsapásból rendezte meg a valaha készült egyik legjobb háborús filmet. Az ún. mogadishui csata bemutatása során láthatjuk, hogy a békefenntartó erők egy szomáliai hadúr elfogására indított kommandós akciója hogyan és miért vallott csúfos kudarcot, miközben elképesztően izgalmas csatajeleneteket kapunk, ahol az amerikai katonáknak háztömbről háztömbre az életükért kell harcolniuk az ellenük fordult egész város ellen, akik bennük nem békefenntartót, hanem betolakodót látnak. Scott nem jókban és rosszakban gondolkodik, egyszerűen azt mutatja meg, mit kell ezeknek a fiatal tapasztalatlan katonáknak megtenniük a túlélésért – és egymásért -, miközben feletteseik hibát hibára halmoznak. A Sólyom végveszélyben nem csak a legjobb és leglátványosabb háborús filmek egyike, de elképesztő szereplőgárdát is felvonultat.
