Majd' hatvanöt éven át volt az ország egyik kedvenc színésznője, miközben viharos magánéletéről a közönség alig tudott valamit. Mindenki szerette a játékát, a humorát és persze a hangját.
Tolnay Klári, kétszeres Kossuth-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 110 éve született Budapesten, 1914. július 17-én –
a karrierje kezdetén felvett Klári helyett még Rozália néven, később is gyakran becézték Rózsinak.
Szülei dunaszentgyörgyi Tolnay István földbirtokos és Siess Eleonóra voltak, és bár a fővárosban született, a Nógrád vármegyei Mohora faluban töltötte gyermekkorát a család középbirtokán, ahol most emlékház áll. Elemi iskoláit is ott végezte, majd Balassagyarmaton bejáró diák volt a polgáriban, Debrecenben érettségizett a felsőkereskedelmi iskolában, mélyen vallásos lányként hittérítő apácának készült.
Gyerekkorától kezdve énekelt és zenélt, bátyjával és szüleivel kamaramuzsikált, majd rokona, Bókay János szerkesztő bátorítására meghallgatásokon vett részt Rajnai Gábornál, Heltai Jenőnél és Hevesi Sándornál.
A siker nem jött könnyen, erős palóc tájszólása miatt eleinte sok elutasításban volt része,
majd Gaál Béla filmrendező karolta fel, aki egy kisebb, de fontos szerepet adott neki a nagy sikerű Meseautóban (1934). Ő volt az, aki rábeszélte a Klári névre, mondván, a Rózsi cselédlány hangzású. Erre így emlékezett vissza:
„Ellenkeztem: a Rózsi szép név, igaz, Mohorán minden második tehenet így hívnak. Aztán engedtem: szólítsanak ezentúl Klárinak.”
Miközben a Vígszínházban is szerepeket kapott, a Hunnia Filmgyár szerződtette le, és itt ismerte meg első férjét, Ráthonyi Ákos rendezőt, aki előzőleg Hollywoodban, később Párizsban Korda Sándor mellett dolgozott, majd hazatért, hogy saját filmgyártó vállalatot alakítson. Első közös filmjük a Tisztelet a kivételnek (1936) volt, majd A hölgy egy kissé bogaras (1938) és a Gyimesi vadvirág 1938) jött, Kláriból pedig lassan sztár lett. Közös lányuk, Zsuzsanna 1940-ben született, második gyermekük fiú lett volna, de egy bombatámadás miatt idő előtt megindult a szülés, és a magzatot már nem lehetett megmenteni.
Ráthonyi 1947-ben Londonba emigrált, majd az NSZK-ba költözött, ide követte Zsuzsanna lánya 1957-ben. A háború alatt Tolnay Klári nem kevesebb mint 24 filmben játszott, de szerencséjére egyik sem volt politikailag vitatható, így az új rendszerben is kapott munkát, sőt. A háborúban elpusztított, majd újraépített Vígszínházban 1948–49-ben társigazgató lett Somló István és Benkő Gyula mellett, 1951-ben pedig megkapta első Kossuth-díját. Második férje a nála tíz évvel fiatalabb Darvas Iván volt, akihez 1952-ben ment hozzá, és
akitől annak 56-os szerepvállalása miatt el kellett válnia.
Egy 1993-as interjúból derült ki, hogy a színésznőnek a háború után titkos viszonya volt Márai Sándor íróval, akivel akkor ismerkedett meg, amikor a Vígszínház bemutatta Márai Varázs című darabját. Hozzá írt Tíz vers című versgyűjteményét a színésznő csak az író halála után hozta nyilvánosságra.
Tolnay Klári 1950-től haláláig a Madách Színházban játszott, miközben a kilencvenes években másodvirágzását élte karrierje.
Remekül teniszezett, fiatal korában Debrecen és Győr ifjúsági bajnoka is volt.
1984-en saját lemezt adott ki Ajándék volt minden perc és óra címmel. Behatóan foglalkozott a keleti filozófiákkal és a hinduizmussal. Könnyen felismerhető, kissé reszelős hangjával gyakran foglalkoztatott szinkronszínész is volt, a nyolcvanas-kilencvenes években számtalan idősebb nőalakot formált meg. Volt olyan év, amikor öt darab főszerepében is láthatta a közönség. 1998 őszén a Nemzeti Színházban Szabó Magda: Régimódi történet című darabjában próbált, készült a szerepre, ám október 27-én otthonában elhunyt.
Forrás: Színészkönyvtár, Wikipedia
