Igazi mozivarázs – silány és vacak film. Jim Carrey vérbeli komikus – több energia ment el a trükkökre mint a forgatókönyvre. Ilyeneket írtak 1994-ben A maszkról.
25 évvel ezelőtt, 1994. július 29-én került Amerika- és Kanada-szerte a mozikba Jim Carrey kultikus vígjátéka, A maszk. Sokan bizonyára nem is tudják, hogy ez egy képregényadaptáció volt – már jóval azelőtt, hogy menő lett volna évente mozikba küldeni a kasszarobbantó képregényfilmeket! Bár sok kritikus lehúzta a filmet, és ripacs bohócnak állította be Carreyt, a 23 millió dolláros költségvetésű film végül 351,5 milliót kaszált a mozikban, épp hogy csak lecsúszva ezzel a dobogóról az év legjobban jövedelmező filmjeinek rangsorában (csak Az oroszlánkirály, a Forrest Gump és a True Lies előzte be). A kasszasikerhez persze nemcsak Jim Carrey kellett, hanem az Industrial Light & Magic trükkgyár szakemberei is, akiknek hála, a komikus rengeteg olyan geget tudott elsütni a vásznon, amilyet előtte csak a Tapsi Hapsi rajzfilmekben láthattak a nézők, mozifilmben sosem.
Janet Maslin, a New York Times munkatársa eléggé kiakadt a filmen:
Carrey visszatért a Maszkban, egy hihetetlenül lusta és hanyag játékkal, ami kicsit sem tudja kiaknázni a képregény potenciálját. Azt üzeni, hogy egy speciális effektusokkal teli filmben a hagyományos történetmesélés már nem is fontos, elég a sztorit ezeket elfedni egy csiricsáré karakterrel, aki minden pillanatban zsiványkodik. Sokkal több energia ment el Carrey arcának megnyújtására, a lábai kicsavarására és a többi, rajzfilmes gegre, mint egyetlen érdekes karakter vagy emlékezetes mondat megírására!
Leonard Klady, a Variety kritikusa ezt írta:
Sovány, silány, sárga-zöld. A maszk egyértelműen egy pénzcsináló mozifilm, bár nem ismétli meg gépiesen a szokásos romantikus kalandokat. Ügyesen előhozták Jim Carrey zsigeri tehetségét, látványos, dinamikus – szimplán szórakoztató. A jegyeladások ugyanúgy megugranak majd, mint a karakter szíve, és könnyen lehet, hogy ez a film lesz az idei év egyik legnagyobb kereskedelmi sikere.
Rita Kempley, a Washington Post munkatársa a Gumby nevű gyurmafigurához hasonlította Jim Carreyt:
A maszk előhúzta Jim Carrey ősi energiáit és azt a képességét, hogy olyan hajlékony, mint a Play-Doh gyurma, megtámogatva mindezt egy kis rajzfilmes vuduval, aztán abrakadabra, a sztár máris átváltozott Gumbyvá a színpadi füstben! Gyakorlatilag a komikusból egy Tex Avery-stílusú rajzfilmfigura lett, akinek egy rakás jelenetben szó szerint leesik az álla. De ha félretesszük ezeket a kerge őrültségeket, akkor is megkapjuk a Dr. Jekyll és Mr. Hyde vicces verzióját.
Peter Travers, a Rolling Stone kritikusa ezt írta:
A tömegek nem a kifinomultsága miatt fogják szeretni A maszkot, hanem azért, hogy Carrey a szemük láttára legyen banánt majszoló majom. Ez a tehetséges bohóc végre megtalálta azt a járművet, amivel kedvére száguldozhat a maga őrült stílusában. Carrey igazi partiarc, nála, ahogy a mackos fickó is mondja, mindig tuti a buli.
Érdekes, hogy Roger Ebert, a Chicago Sun-Times vitriolos pennájú filmesztétája (akit Amerikában ugyanúgy ismert mindenki a 2013-ban bekövetkezett haláláig, mint Magyarországon Réz Andrást), kifejezetten jókat írt A maszkról:
A film igazi nagy felfedezettje Cameron Diaz, aki egy valódi szexbomba, gyönyörű arccal, csodálatos mosollyal és komikusi vénával. Ez az első filmszerepe egy rövid modellkarrier után, de biztosan nem ez lesz az utolsó. Megvan a kémia Carrey karakterével, ketten együtt összetartják a sztorit, ami egyébként annyira szétesik, hogy ennél jobban már nem is lehetne, ám amikor a Maszkkal táncol, a végeredmény egyik olyan ritka jelenet, amikor a mozimágia valóban működik!
