Ma 30 éve, 1988. május 25-én mutatták be minden idők egyik legmenőbb akciófilmjét, a Rambo 3-at – ami mai szemmel nézve már inkább minden idők legbárgyúbb akciófilmje. Az 1982-es, első Rambo, a First Blood (pontosabban: David Morell 1972-es regénye) még komoly társadalomkritikával mutatott be egy valós problémát: a Vietnamból hazatérő, poszttraumás stressztől szenvedő, a polgári létbe visszailleszkedni képtelen amerikai katonák kálváriáját. A harmadik rész viszont már pont olyan volt, mint az összes többi, másolt VHS-kazettán megnézett Chuck Norris- vagy Michael Dudikoff-film: adott egy legyőzhetetlen akcióhős, aki már-már paródiába hajlóan, egymaga szecskázza fel a gonosztevők armadáját.

Mégis, valahogy az összes Sylvester Stallone-klasszikus közül a Rambo 3 ivódott bele leginkább a köztudatba a vagányság szinonimájaként – nálunk, Magyarországon legalábbis biztosan. Gondoljunk csak a sok másolt videokazettára és játékra, meg a békebeli, vidéki búcsúk céllövöldéire és  dodzsemeire felfestett, kicsit kancsal Rambókra, vagy épp az Irigy Hónaljmirigy szállóigévé vált soraira („Kemények vagyunk, mint a Rambo 3!”).

A hollywoodi legendárium szerint Stallone maga döntött úgy, hogy az első Rambo végén, az eredeti regény befejezésével ellentétben, ne haljon meg a főhős, mert így akkor lehet folytatásokat forgatni a filmhez (a Rambo-filmek producere, Andy Vajna egyébként szintén magának tulajdonítja ezt az ügyes marketinghúzást). Sly ugyanúgy, ahogy a Rocky-filmeknél, itt is beleszólt forgatókönyvíróként a sztoriba – a kritikusok ennél a filmnél azóta is a szemére vetik, mennyire mellényúlt a témaválasztásban, nulla politikai érzékről tanúbizonyságot téve.

Az 1988-as Rambo 3 fő témája Afganisztán szovjet megszállása és az amerikai hadsereg által támogatott mudzsahedinek szabadságharca. Ez a konfliktus azonban valójában 1979-ben kezdődött, és pont a film bemutatója után egy évvel ért véget, miután a sorozatos vereségek és a nemzetközi nyomás hatására a szovjet csapatok (az amerikaiakkal együtt) kivonultak az országból.

Egy régi vágású, vietnami filmekre emlékeztető, ízig-vérig hidegháborús akciófilm 1988-ban, az enyhülés éveiben, a Gorbacsov-féle peresztrojka közepén már elég anakronisztikusan hatott. Főleg ha azt nézzük, hogy az ugyanebben az évben mozikba kerülő (szintén Andy Vajna bábáskodásával leforgatott) Vörös zsaruban már abszolút pozitív volt az izomhegy orosz tiszt (Arnold Schwarzenegger), aki együtt nyomoz egy nagyszájú amerikai rendőrrel. Eredetileg talán más lett volna ez a film is, mivel pont a Vörös zsaru forgatókönyvírója, Harry Kleiner írta meg az eredeti sztorit, de Stallone ezt végül kukázta, és a saját ötleteit valósította meg. A nagyobb hitelesség miatt eredeti afganisztáni a helyszíneken dolgozott a stáb, Sly szerint hülyén vette volna ki magát, ha Las Vegas mellet, a sivatagban kezd el robbanó nyilakkal helikopterekre lövöldözni.

De Stallone mást is kirúgott a stábból Kleiner mellett: eredetileg a Hegylakó rendezőjével, Russell Mulcahy-val dolgozott volna. Sly elküldte a rendezőt Izraelbe, hogy ott toborozzon két tucat marcona szovjet katonának kinéző statisztát a csatajelenetekhez, de amikor ő is megérkezett a forgatási helyszínre, azt látta, hogy Mulcahy nem ádáz kommandósokat szedett össze, hanem egy rakás szőke, kékszemű reklámmodellt, akik mind úgy néztek ki, mint valami kaliforniai szörfbajnokság résztvevői. Stallone annyira összebalhézott a rendezővel a statiszták miatt, ahogy a filmet végül nem Mulcahy, hanem a Rambo 2 second unit directora, Peter MacDonald vezényelte le.

A Rambo 3-ban minden korábbi Rambo-résznél több halottat, szám szerint 108-at hagyott maga után a fejkendős főhős, amivel akkor a Guinness rekordok könyvébe is bekerült. Összehasonlításképp: az első részben lényegében csak az az egy rendőr halt meg, aki kiesett a helikopterből, a 2008-ban leforgatott negyedikben viszont újabb rekord született: ott 236 katonát tett hidegre a nagypapakorú Rambo.

A franchise 65 millió dollárba kerülő harmadik része ugyan elég tisztességes, 190 millió dolláros bevételt termelt, de ez messze elmaradt a második rész 300 milliós kasszarobbantásától. A kritikusok ízekre szedték a filmet, Stallone a negatív Oscar-díjként emlegetett Aranymálnát is megkapta az alakításáért, így a Carolco két producere, Andy Vajna és Mario Kassar már nem erőltették inkább a folytatást (a vitáik miatt Vajna '89-ben meg is alapította inkább a saját cégét, a Cinergit). A mozibevételeken túl viszont alighanem minden kereskedő és ügyeskedő jól járt a Rambo 3-mal, mert a videokazetta (no meg persze a hozzá kapcsolódó, nem mindig legális úton elkészült merchandise termékek, úgymint poszter, akciófigura, rajzfilm, uzsonnás doboz, kártyanaptár és társai) még a '90-es években is a tékák, a céllövöldék és a trafikok legnépszerűbb portékáinak számítottak.