Ő is, sőt, Kevin Costner és Tom Cruise is visszautasította Andy Dufresne szerepét, ami végül Tim Robbinsé lett. Morgan Freeman szerint a csapnivaló cím miatt bukott meg a mozikban minden idők legjobb filmje.
Napra pontosan 30 évvel ezelőtt, 1994. szeptember 23-án mutatták be az amerikai mozik A remény rabjait, ami nemcsak az IMDb szerint a világ legjobb filmje, de a PORT.hu-olvasók pontszámai alapján is ez a Stephen King-adaptáció került a TOP100-as lista élére.
A tesztvetítéseken a reakciók igen kedvezőek voltak, és a kritikusok is abszolút pozitív cikkeket írtak. A 25 millió dolláros költségvetésből készült film viszont végül mindössze 28 millió dolláros összbevételt produkált – vagyis:
csúnyán megbukott a maga idejében a pénztáraknál.
Ma már ugyanolyan klasszikus, mint az Aranypolgár vagy Chaplin filmjei
40 évvel ezelőtt viszont A remény rabjai eredeti címét, a Shawsank Redemptiont nevezték meg a csúfos kudarc okaként (holott Rita Hayworth and the Shawshank Redemption volt az eredeti angol címe a film alapjául szolgáló Stephen King-kisregénynek is, ami arra utalt, hogy a Shawsank Állami Börtönben sínylődő, Rita Hayworth színésznőért rajongó rabok a kilátástalan helyzetük ellenére is reménykednek valamiféle megváltásban). Ezt a nézetet osztja az egyik főszereplő, Morgan Freeman is, aki egy Ellis Boyd Redding nevű rabot játszott a filmváltozatban, és az alakításáért Oscar-díjra is jelölték. Egy interjúban elárulta: szerinte a Shawsank Redemption cím „szörnyű”.
Senki sem mond olyat, hogy Shawshank Redemption. Ami elad egy filmet, az a szájhagyomány. Mert a barátaid mit mondanak? »Hé, haver, láttam ezt a filmet, ezt a... mi is volt az? Shank? Sham? Shim? Vagy valami ilyesmi. Á, mindegy, fantasztikus volt!« No, hát ez nem ad el téged.
Azt, hogy miről szól A remény rabjai, aligha kell részletesen elmagyarázni a PORT.hu olvasóinak. A történet 1946-ban játszódik, amikor is egy Andy Dufresne (Tim Robbins) nevű bankárt, aki makacsul hangoztatja ártatlanságát, kettős gyilkosság miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélnek. Dufresne egy Maine állambeli, rideg börtönbe kerül, és hamar megismerkedik rácsok közti kegyetlen mindennapokkal, a szadista börtönszemélyzettel és a szinte elállatiasodott rabokkal. Andy azonban nem törik meg: miközben barátságot köt a többi elítélttel, a bankszektorban szerzett tapasztalatai segítségével elnyeri az őrök kegyét is, sőt, idővel ő lesz a börtönigazgató illegális ügyleteiből származó bevételek könyvelője is, amiért cserébe lehetőséget kap a börtönkönyvtár fejlesztésére, ezzel némi emberi méltóságot csempészve a keserű körülmények között élő rabok mindennapjaiba.
Tim Robbins és Morgan Freeman dinamikája egészen parádés a filmben, pedig nem sokon múlt, hogy más sztárokkal készüljön el ez a kultikus alkotás.
Tom Hanks, Kevin Costner és Tom Cruise is visszautasította Andy Dufresne szerepét
Ráadásul a forgatókönyv-fejlesztés kezdeti szakaszában Frank Darabont rendező még nem Morgan Freemanre akarta bízni Ellis Boyd Redding karakterét, mert más hollywoodi veteránok nevei voltak a fejében. Erről Darabont így vallott színt egy korábbi Vanity Fair-interjújában:
Az agyamban olyan örök kedvenc színészek nevei kattogtak, mint Gene Hackman és Robert Duvall. De különböző okokból kifolyólag ők végül nem voltak számomra elérhetőek
Clint Eastwood és Paul Newman neve is szóba került, de végül Liz Glotzer producer volt az, aki először javasolta, hogy szerződtesse le Morgan Freemant.
Liz Glotzeren és Frank Darabonton kívül eleinte senki sem hitte el, hogy Stephen King egyik kevésbé ismert, és még csak nem is horrorisztikus története működhet a filmvásznon is.
King a '90-es években már bestseller írónak számított, aki még 1976-ban úgy döntött: 1 dollárért bárki megveheti bármelyik regénye, kisregénye vagy novellája filmes jogait (ez volt a híres „The Dollar Baby”-kezdeményezés). Sorra jelentkeztek is a jobbnál jobb nevű filmesek, és ugyan maga King nem szerette a Stanley Kubrick-féle Ragyogást, arra kifejezetten büszke volt, hogy Brian De Palma forgatott filmet a Carrie-ből. Az elsőfilmes rendezőnek számító Darabont viszont semmit sem tudott felmutatni az elszántságán kívül.
Stephen King, Frank Darabont és az 1000 dolláros csekk
A két szórakoztatóipari zseni már korábbról ismerték egymást, mivel a rendező a fiatalabb éveiben 30 perces rövidfilmet kanyarított a horroríró 1978-as The Woman in the Room című novellájából (ez magyarul A 312-es szoba címmel jelent meg) így az újabb adaptációt „elintézték egy kézfogással”. King egy későbbi interjújában így emlékezett vissza, miben állapodtak meg Darabonttal:
Azt mondtam neki: »Persze, Frank, részemről a megtiszteltetés.« Erre ő megkérdezte, mennyit fizessen. Azt mondtam: »Hát, nem is tudom, cimbora. Küldj nekem egy csekket 1000 dollárról, és írd meg a forgatókönyvet! Aztán ha lesz belőle valami, talán mindannyian keresünk egy kis pénzt, ha pedig nem történik semmi, visszaküldöm a csekkedet.«
Így aztán Darabont fáradságos munkával leforgatta A remény rabjait, ami végül kultfilm lett. De vajon King beváltotta valaha a csekket?
Mindenki rengeteg pénzt keresett, én pedig bekereteztettem Frank 1000 dolláros csekkjét – és visszaküldtem neki.
Frank Darabont ezután még két másik kultikus Stephen King-adaptációt is leforgatott (1999-ben a Halálsoront, 2007-ben pedig A ködöt), de ez már egy másik történet.
