1. Stallone a saját életéből merítve írta meg a Rocky forgatókönyvét. A történetet mindenki ismeri: Rocky Balboa (Sylvester Stallone), a lecsúszott és lesajnált philadelphiai amatőr bokszoló élete egy csapásra megváltozik, amikor váratlanul őt küldik ringbe a függetlenségi nyilatkozat kihirdetésének 200. évfordulóján megrendezett gálamérkőzésen a nehézsúlyú világbajnok, Apollo Creed (Carl Weathers) ellen. A meccset Rockyn kívül senki sem veszi komolyan, így amikor az első menetben váratlanul a padlóra küldi Apollót,  aki a pályafutása során először kerül ilyen helyzetbe, egyből komoly tétmeccsé válik kettejük harca. Végül pontozással Apollo győz, Rockyt azonban ez nem érdekli, hiszen ő lett Creed semmiből jött ellenfele, aki mindenkit lehengerelt azzal, hogy végig talpon tudott maradni a túlságosan magabiztos bajnok ellen. Stallone lényegében a saját történetét írta bele a filmbe: a '70-es években ugyanis nincstelen, mellőzött forgatókönyvírónak és színésznek érezte magát, akiben hiába van meg a tehetség és a bizonyítási vágy, egyszerűen képtelen befutni Hollywoodban.

2. Stallonét beperelte egy bokszoló, mert „lenyúlta az életét” a Rockyhoz. Az önéletrajzi elemek mellett az „olasz csődör” azért belegyúrt Rocky alakjába néhány ismert bokszlegendát is. A történet ugyanis kísértetiesen hasonlít a Chuck Wepner és Muhammad Ali között 1975. március 24-én lezajlott mérkőzésre, ahol az esélytelennek tartott Wepner tizenöt meneten át talpon maradt, végül a meccs utolsó pillanataiban technikai K.O.-val veszített. Ez mindenkit meglepett, mert az előrejelzések szerint három menetet sem bírt volna ki Ali ellen, akit a kilencedik menetben padlóra is küldött. Chuck Wepner 2003-ban be is perelte Stallonét, és pénzt követelt a Rocky-filmek sikere után. Három évig tartó pereskedés után Stallone peren kívül egyezett meg vele.

3. Egy másik híres bokszoló is megorrolt Slyra a Rocky miatt. Rocky mára már kultikussá vált, unortodox felkészülési módszerei, például a hűtőházban felaggatott húsok püfölése, vagy a múzeum lépcsőin való felfutás a nehézsúlyú ökölvívó bajnok, Joe Frazier edzésprogramjának részei voltak (ő egyébként háromszor is összecsapott a ringben Muhammad Alival). Frazier azonban saját elmondása szerint soha nem kapott semmiféle ellenszolgáltatást Stallonétól azért, hogy a Rocky sikerének hála az egész világ megismerhette ezeket a felkészülési módszereket. Mindössze egy kis cameószerepet kapott: saját magát alakíthatta a filmben.

4. Furcsa, de eredetileg nem is Stallone lett volna Rocky! A United Artist stúdió munkatársainak tetszett ugyan Stallone forgatókönyve, azonban a producerek Rocky szerepét inkább olyan, már befutott sztároknak akarták volna odaadni, mint Robert Redford, Ryan O'Neal, Burt Reynolds vagy James Caan. Stallonét viszont nem hatotta meg sem a stúdió által felajánlott, állítólagos csillagászati nagyságú pénzösszeg, sem pedig a családtagjai unszolása, és egyszerűen nem volt hajlandó eladni a forgatókönyvét a United Artistnak, és ragaszkodott ahhoz, hogy csakis ő lehet a film főszereplője.

5. Kevesen gondolnák, de a Rocky bizony három Oscart is megnyert. Az 1977-es Oscar-gálán nem kevesebb, mint tíz(!!!) kategóriában jelölték a Rockyt. Végül ha nem is ilyen sok, de azért jópár aranyszobrocska összejött a stábnak: a legjobb rendező díját John G. Avildsennek ítélte az Amerikai Filmakadémia, a legjobb vágásért járó trófeát Richard Halsey és Scott Conrad hozták el, míg a két producer, Irwin Winkler és Robert Chartoff a legjobb film kategóriagyőztesei lettek. További érdekesség, hogy maga Stallone főszereplőként és forgatókönyvíróként is Oscar-jelölt volt ezen a gálán – ehhez hasonló „duplázás” korábban mindössze két hírességnek jött össze: Chaplint A diktátor főszerepéért és forgatókönyvéért jelölték, Orson Welles pedig az Aranypolgárral kapott ugyanilyen kettős jelölést.

6. Muhammad Ali valójában nem sértődött meg azon, hogy az ő legendás meccséből készült a film. Sőt, még viccelődött is a lenyúlással a '77-es Oscar-gálán, amikor váratlanul felbukkant a színpadon Stallone mögött, mielőtt az akciósztár átadhatta volna Beatrice Straightnak a legjobb női mellékszereplő díját a Hálózatért. Ali kicsit megfedte a trapézgatyás Sly-t, hogy az ő sztorijából lett a sikerfilm, és ezért a csalárdságért ott helyben verekedniük kell, de végül csak egy kedélyes kamu bunyó kerekedett a dologból – a nézőközönség legnagyobb örömére!

7. A '77-es Golden Globe-gálán is tarolt a Rocky, pont emiatt utálta egymást a fiatal Stallone és a fiatal Schwarzenegger. Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger ma már országos cimborák – de nem volt ám ez mindig így! Hiába volt 1991-től közös étteremláncuk Planet Hollywood néven, Arnold az önéletrajzi könyvében is őszintén bevallotta: a '70-es és a '80-as években még kifejezetten dühítette, hogy Stallone nagyobb sztárnak számított a filmiparban, és sokkal több pénzt kapott egy-egy főszerepért, mint ő. A kakaskodásuk pont az 1977-es Golden Globe-gálán kezdődött, ahol ugyanahhoz az asztalhoz ültették őket, a két izompacsirta pedig folyamatosan egymást heccelte, hogy vajon a Maradj éhen! vagy a Rocky kap-e több Golden Globe-ot. Végül minkét film stábja egy-egy trófeával térhetett haza: a Rocky lett a legjobb dráma, Schwarzenegger pedig a legjobb újonc színész kategóriájában kapott díjat. A folytatást pedig már ismerjük: Schwarzenegger lefitymálta Rambo bicepszét az Ikrek mozis jelenetében, a Pusztító furcsa jövőjében elnöki könyvtárat neveztek el Arnoldról (holott ehhez a valóságban Schwarzi legnagyobb bánatára alkotmánymódosításra lenne szükség, mivel osztrák születésűként soha nem lehet belőle elnök), és így tovább.

8. Tényleg van egy Rocky-szobor a philadelphiai Szépművészeti Múzeumnál. Az 1982-es Rocky 3-ban a város hatalmas bokszkesztyűs szobrot emelt Rocky Balboa tiszteletére, amit annál a legendás múzeumlépcsőnél állítottak fel, amelyen annyiszor felfutott a nagy harcos. A szobor akkor a valóságban elkészült (több példányban is, egyről utóbb kiderült, hogy maga Stallone vásárolta meg később inkognitóban egy aukción!), és úgy volt, hogy a lépcsőnél is maradhat majd, ám a Philadelphiai Szépművészeti Múzeum és a város művészeti bizottsága között késhegyre menő vita robbant ki arról, hogy vajon a Rocky-szobor az most egy, az örökkévalóságnak emelt művészi alkotás-e, vagy „csak” egy filmes díszlet, amit a forgatás után azonnal el kell távolítani a lépcsőről. Mivel az utóbbi álláspont győzött, a szobrot átszállíttatták a Philadelphia Spectrum sportcsarnok elé – hogy aztán az 1990-es Rocky 5 forgatásához vihessék is vissza az eredeti helyére, majd vissza megint a csarnokhoz. Végül 2006-ban a múzeum úgy döntött, hogy mivel Rocky és a szobra már minden kétséget kizáróan az egyetemes popkultúra része, nem a lépcsőn ugyan, hanem attól távolabb, egy füves sétányon állandó helyet kell biztosítani neki. A grandiózus átadóünnepségen jelen volt maga Stallone is (akit John Street, Philadelphia akkori polgármestere „a város hőn szeretett, örökbefogadott New York-i fiának” nevezett), levetítették az abban az évben mozikba kerülő Rocky Balboa új előzetesét, majd nosztalgiamozizást tartottak az egybegyűlt rajongóknak az 1976-os Rockyval.