Minden idők talán leghírhedtebb filmje, a Caligula (1979) története meglepő módon Roman Polanskival kezdődött, akinek 1971-es Macbeth-feldolgozását, miután nem akadt stúdió, aki finanszírozta volna, végül a Playboy és Hugh Hefner pénzelte – cserében némi művészi meztelenkedés is bekerült a filmbe. A rivális Penthouse magazin akkori olasz tulajdonosa, Bob Guccione producer erre rögtön úgy érezte, ilyen neki is kell, sőt, még több, még nagyobb. Kéznél is volt egy filmötlet a neorealizmus egyik mesterétől, Roberto Rossellinitől a hírhedt római császár, Caius Caesar Augustus Germanicus, vagy ahogy mindenki ismerte, Caligula életéről, aminek Gore Vidal írta a forgatókönyvét, és amivel Rossellini már egy ideje hiába házalt. Guccione lecsapott a lehetőségre, rendezőnek pedig Tinto Brasst kérte fel, akitől nem állt távol az erotikus filmek világa – és akivel nem közölte, hogy mik is pontosan a szándékai.

Egy bizarr forgatás

A szadizmusáról és őrült kicsapongásairól ismert császár szerepére az angol új hullám egyik legfontosabb alakját, Malcolm McDowellt kérték fel, húgát, Drusillt Maria Schneider játszotta volna, de őt le kellett cserélni már a forgatás alatt, amikor kiderült, mennyire pornográf a történet. Távozása okairól állítólag tömören azt nyilatkozta a médiának:

„Színésznő vagyok, nem prostituált!”

A helyére Teresa Ann Savoy került, a fontosabb szerepeket pedig Helen Mirren, John Steiner, Peter O'Toole és Sir John Gielgud vállalták. A kisebb szerepeket Brass ismerősei kapták, köztük frissen szabadult bűnözők, illetve egy sor Penthouse modell, akik a pikánsabb jelenetekben szerepeltek. Sokakkal olyan próbafelvétel készült, amiben élesben kellett szexelniük, és amiről már akkor legendák keringek. Pénz volt bőven, Jugoszláviából hoztak tenyészcsődört a szenátornak kinevezett ló, Incitatus eljátszására – ami aztán életveszélyes mennyiségű nyugtatót kapott, hogy az érthető módon ideges McDowell mellé fektethessék.

A díszletek az Oscar-díjas Danilo Donati irányításával készültek. 64 díszlet épült, ebből az egyik, az aréna háromszor akkora volt, mint egy amerikaifoci-pálya, a bordélyjelenetben látható óriási gálya 100 szoborral és 120, kézzel faragott evezővel a legnagyobb filmes kelléknek számított akkoriban: több mint 500 méter hosszú és mintegy 9 méter magas volt. 3592 jelmezt terveztek, ebből 26-ot kifejezetten Caligula számára. Csizmákból és szandálokból 5000 pár készült, a parókákat pedig több száz kiló emberi haj felhasználásával készítették el. Külön aranyműves foglalkozott az ókori római stílusban tervezett gyűrűk, fülbevalók, láncok és fejdíszek készítésével.

Keményedik a helyzet

Brass előző rendezése, a Kitty szalon is tartalmazott szaftos és perverz jeleneteket, de itt aztán minden szabad volt: az álmainkban is kísértő anális öklözés, vérfertőzés, nemi erőszak, nekrofília és egyebek, és Guccione azt is elérte, hogy egy rakás hardcore szex is bekerüljön. Éjszakánként ugyanis a díszletek között

valós pornográf jeleneteket vett fel, amiket aztán titokban beszerkesztett a végső verzióba.

Lett is botrány, de ahogy azt Guccione nyilván sejtette, mindez elképesztő érdeklődést váltott ki a film iránt, amit a forgatásról elterjedt – elterjesztett? – számos pletyka is táplált. Cannes-ban egy három és fél órás vágás ment le, de a cenzorok a legtöbb országban persze kivágták a sikamlósabb jeleneteket, így az is a legendák ködébe vész, hogy pontosan hány perces az eredeti változat. A botrány ellenére, illetve pont azért kisebb kultusz alakult ki a produkció körül az elmúlt évtizedekben. Maga Helen Mirren később „művészet és genitáliák ellenállhatatlan találkozásának" nevezte az alkotást.

Mindenki perelt mindenkit

A rendező és a producer közt egy több mint egy évig tartó pereskedés kezdődött már a forgatás alatt – és a hosszadalmas vágás során. Bár Brass megnyerte az utolsó vágás jogát, Guccione ezt lehetetlenné tette, majd a Penthouse indított pert Tinto Brass ellen, aki viszont Gore Vidalt perelte, talán már ők sem tudták, miért. A legfurcsább pert Anneka Di Lorenzo kezdeményezte Bob Guccione ellen, arra hivatkozva, hogy a filmbe utólag beillesztett sikamlós jelenetek a nevét a pornográfiával hozták kapcsolatba, ami káros hatással volt a karrierjére – a bíróság ugyan Di Lorenzo javára döntött,de

nevetséges 4 dollár 6 cent fájdalomdíjat ítélt meg számára.

A színésznő aztán szexuális zaklatásért perelte be a producert, de már ravaszabb volt, mert egy jóval szigorúbb amerikai bírósághoz fordult, akik hosszú évek után végül 60 000 dollár jóvátételt ítéltek meg a számára.

Hosszú utóélet

A Caligulának – amit idehaza hivatalosan soha semmilyen formában nem mutattak be, mégis mindenki megnézte, aki akarta, akár magyar felirattal – hosszú utóélete volt, nem csak a hosszadalmas perek és a különböző hosszúságú és tartalmú változatok miatt.

Számos koppintás készült a zajos hírverésnek köszönhetően,

köztük Bruno Corbucci szexvígjátéka, a Messalina, Messalina!, amit konkrétan a Caligula díszletei között vettek fel, nagyrészt az ott is szereplő Penthouse lányokkal. 2005-ben az olasz Francesco Vezzoli egy kamu előzetest készített egy sosem létezett filmhez, egy állítólagos remake-hez, a Gore Vidal's Caligula-hoz, ami valójában a Versace új kiegészítő kollekciójának a promóciója volt, és olyan  nevek szerepeltek benne, mint a „visszatérő” Helen Mirren, Gerard Butler, Milla Jovovich vagy Courtney Love, a felvezetőt pedig maga Gore Vidal mondta fel.