Amikor meg tudták mutatni, mire képesek igazán.
Vannak színészek, akiket akkor sem vesznek igazán komolyan, ha nagyon tehetségesek. Számos oka lehet annak, hogy egy színészt alábecsülnek, de általában annak köszönhető, hogy beskatulyázzák valamilyen szerepre. Ritkán azonban előfordul, hogy lehetőséget kapnak, hogy megmutassák, mire képesek igazán. Íme öt alulértékelt színész, aki egy igazán remek alakításban megmutatta, mire képes.
Marilyn Monroe – Buszmegálló (1956)
Marilyn Monroe-t elsősorban a kor szexszimbólumaként tartották számon, de színészként is jelentős, és kifejezetten nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy képezze magát. Bár a kezdetektől szerepelt drámákban, elsősorban vígjátékokat és musicaleket osztottak rá. Az ötvenes évek közepén viszont főszerepet kapott egy romantikus drámában, a Buszmegállóban, amiben egy énekesnőt alakít, akit elrabol egy cowboy.
A szerepet többen is karrierje legjobb alakításának tartják, mivel Monroe jó érzékkel vegyíti a sötét pátoszt a komédiával, amivel bebizonyította, hogy jóval többre képes színésznőként, mint amit addig rábíztak.
Valószínűleg azért is sikerült ilyen jól az alakítás, mert a szexuálisan kizsákmányolt Cherie és Monroe közt elég sok a hasonlóság.
George Hamilton – Csalfa szív (1964)
A legtöbb szerep Hamilton szépfiús sármját használta ki, de amikor lehetőség adódott, a színész bebizonyította, ennél jóval több van benne. Minden bizonnyal a legjobb ezek közül, amikor a countryzene legendáját, Hank Williamst alakította az 1964-es életrajzi filmben.
Ez egy sokkal mélyebb és komolyabb szerep, mint amiben a mozinézők korábban látták őt, és sokan nem is gondolták, hogy képes lesz megugrani.
A bemutató után viszont már egyértelmű volt, hogy élete legjobb alakítását hozta.
John Wayne – A félszemű (1969)
Az ikonikus filmsztár egyike azoknak, akik szinte ugyanazt a karaktert játszották egész pályafutásuk alatt. Wayne jelentős karriert épített azzal, hogy ultra-macsó figurákat, általában cowboyokat alakított, és miután közel negyven éven át tette ezt, a közönség már tudta, mit várhat tőle. Nagy meglepetés volt, amikor az 1969-es A félszeműben (ennek alapján készült a Coen-tesók 2010-es, azonos című remake-je) egy mély és érzelmes alakítást nyújtott. Egy amerikai rendőrbírót játszik, aki segít megtalálni egy kislánynak az apja gyilkosait. Wayne
a legfontosabb dramaturgiai pillanatokban mutatja meg sebezhetőségét, és azt, ahogy átjárja a fájdalom
– el is vitte érte a legjobb főszereplőnek járó Oscar-díjat.
Ez is érdekelhet
![](https://media.port.hu/images/001/109/484.jpg)
Kivel is táncolt Joey a tetőn? Mi volt a neve a közhelyeket pufogtató, kopasz taxisnak a Taxisofőrben? Hogy is volt Quathie jóslataival a Trónok harcában?
Lássuk!
Goldie Hawn – Sugarlandi hajtóvadászat (1974)
A színésznő kezdetben olyan vígjátékokban szerzett magának hírnevet, mint A kaktusz virága (1969), vagy A pillangók szabadok (1971). Aztán karrierje előrehaladtával egyre összetettebb szerepeket kapott, amiket szintén remekül kezelt. Az első ilyen az 1974-es bűnügyi drámában a Sugarlandi hajtóvadászatban nyújtott alakítása volt. Lou Jean karaktere egy valós személyen alapul: a nő kétségbeesett lépésre szánja el magát, hogy megakadályozza, hogy kisfia nevelőszülőkhöz kerüljön. Kiszabadítja a börtönből a férjét, hogy együtt elrabolják a gyereküket.
A kritika dicsérte Hawn rendkívül hiteles és eleven alakítását.
Plusz érdekesség, hogy a film operatőre Zsigmond Vilmos volt.
John Ritter – Pengeélen (1996)
Vannak színészek, akiket annyira meghatároz egy szerepük, hogy szinte el sem tudjuk képzelni másban, vagy legalábbis nagyon furcsa. Ilyen John Ritter is, akit Three's Company című hetvenes-nyolcvanas években futó sorozatban ismert és szokott meg a közönség: itt Jack Trippert, a bolondos, szabad szellemű karaktert alakítja. Később több összetett, drámai szerepet is játszott, de a közönség nehezen tudta őt elfogadni ezekben a szerepekben, egészen 1996-ig, amikor a Pengeélen című filmben eljátszotta Vaughan Cunninghamet. A szívszorító történet egy mentálisan sérült fiúról, Karlról szól, aki nemrég szabadul az elmegyógyintézetből, ahová azért került, mert meggyilkolta az anyját és annak szeretőjét. Munkát kap, és egy nővel, annak gyerekével, valamint bántalmazó szeretőjével él.
Ritter alakítja a nő főnökét, aki aggódik a nő biztonságáért. Emellett a karakter egy meleg férfi, aki bizonytalan a saját nemi identitásában.
Bár Vaughan egy mellékszereplő, Ritter alakítását dicsérték a kritikusok.
(via Listverse)