A nyolcvanas években generációja egyik legígéretesebb színésze volt, majd miután teljesen leírta magát, húsz évvel később olyan erővel tért vissza, hogy átszakította a vásznat. Mickey Rourke mindig ambivalens viszonyban állt a hollywoodi filmiparral, és számtalan pocsék filmben játszott rosszul, de amikor odateszi magát, akkor mindig felejthetetlent alakít.
9 és 1/2 hét (1986)
Hol volt még A szürke ötven árnyalata, amikor Mickey Rourke pénzes brókerként mindenféle szexuális játékokba hajszolta az ártatlan Kim Basingert a nyolcvanas évek derekán? Mickey Rourke tökéletesen adta a sármos, de kissé veszélyes idegent, aki teljesen kivetkőzteti magából az áldozatát. A közönség elsősorban Európában értékelte a viharos kapcsolat történetét, és Kim Basinger szégyenlősen induló sztriptízjelenete legalább olyan híres lett, mint Sharon Stone combnyitogatós kihallgatása az Elemi ösztönben.
Angyalszív (1987)
Az Angyalszív egy fekete lyuk, amin át egy másik világba jutunk, hogy Mickey Rourke vezetésével bolyongjunk New Orleans okkult párhuzamos valóságában. New York-i magánnyomozóként egy eltűnt énekest indult felkutatni, de ahogy egyre közelebb kerül az igazsághoz, úgy rántja magával visszafordíthatatlanul a fekete mágia. A film sötét, fülledt, film noiros atmoszféráját szinte vágni lehet, és Rourke gyönyörűen játssza el a főszereplő totális megsemmisülését. Ma már nehéz elhinni, de a megjelenése idején nem volt sikeres film, azóta viszont kultstátuszt ért el, és minden idők legjobb horrorfilmjei között tartják számon.
Törzsvendég (Barfly, 1987)
Már az Angyalszív forgatásán is demonstrálta, mennyire nehéz vele együtt dolgozni, de a Törzsvendégek után teljesen kiírta magát Hollywoodból. Bár sokáig hívták olyan filmekbe, mint A bárányok hallgatnak, vagy a Ponyvaregény, inkább eldobta magától, amit addig elért. A filmben a világirodalom legzseniálisabb alkoholista, nőalázó postását, a nyers és cinikus Charles Bukowskit játssza, akit csak a következő pohár ital érdekel. Aztán váratlanul párjára akad egy elvált alkoholista nőben, akit Faye Dunaway játszik csodálatosan, és teljesen elmerülünk a kettejük csúf, önpusztító, de őszinte világában.
Sin City (2005)
Amikor a boksztól, a plasztikai műtétektől és a kemény élettől teljesen eldeformálódott az arca, hosszú szünet után olyan filmmel tért vissza a mainstreambe, ahol pont a rossz múltja tette tökéletessé a karakterét. Maga Frank Miller, a film alapjául szolgáló képregény szerzője is azt nyilatkozta, hogy Mickey Rourke maga Marv, a sebes arcú, hegyomlásnyi verekedőgép, aki mindent felforgat, hogy megtalálja egy prostituált gyilkosát, és igazságot szolgáltasson ott, ahol ezt a rendőrség biztosan nem teszi meg. Mickey Rourke pedig az Angyalszív után újra bebizonyította, hogy nagyon jól áll neki a film noir, és végre újra rajonghattak érte a kritikusok.
A pankrátor (2008)
Az arcát igazán viszont csak Darren Aronofsky Pankrátorában mutatta meg, de itt aztán tényleg tökéletesen csupaszon állt elénk, és élete alakítását nyújtotta. Miután megkapta a szerepet, még jobban a maga képére formálta a kiöregedett pankrátort, akit már csak a szteroidok és fájdalomcsillapítók tartanak egyben, és a lehetőségek lassan egytől egyig bezárulnak előtte. A tragikus történetnek az ad extra súlyt, hogy kísérteties párhuzamot mutat Mickey Rourke életével, és az utolsó jelenet olyan erővel vágja tarkón az embert, hogy utána csak kóvályogni tud, mint a legyek ősszel.
Címlapkép: Mickey Rourke, 2016. február; Fotó: Gregg DeGuire/WireImage
