5 lenyűgöző átalakulás kedvenc sci-fijeinkből

Halhatlan Joe őrült fizimiskája, Palpatine császár ráncos arca vagy épp A majmok bolygója csimpánztudósa örökre bevonult a filmtörténelembe.

A sci-fikben a nézők rendszeresen olyan fogalmakkal, karakterekkel és világokkal találkoznak, amelyek gyökeresen eltérnek a Földön megszokott dolgoktól. A filmesek elsődleges feladata így az, hogy meggyőzzenek bennünket arról: amit látunk, az a valóság. A Lumière fivérek nézők felé robogó vonata óta az elmúlt évtizedekben rengeteget fejlődött a mozis látványvilág,

gondoljunk csak az 1933-as King Kong stop-motion óriásmajmára, az 1977-es Star Wars lenyűgöző díszleteire és űrlényeire, az 1993-as Jurassic Park számítógéppel életre keltett dinoszauruszaira, az 1999-es Mátrix bullet time akciójeleneteire

vagy arra, hogy Andy Serkisnek és a modern technikának hála A Gyűrűk Ura Gollamja vagy épp a Majmok bolygója-remake-ek Caesarja élethűbb és szerethetőbb figurává vált a vásznon, mint egynémely híres sztár karaktere!

A sci-fi zsánerben talán minden más műfaj darabjainál fontosabb, hogy a látványtervezők, a sminkesek, a maszkmesterek és a fodrászok olyan hősökké varázsolják át az ismert színészeket, akikből később legenda lesz. Íme minden idők 5 leglenyűgözőbb átalakulása kedvenc sci-fijeinkből (a Slashfilm azonos témájú cikke nyomán)!

 

1. Kim Hunter – A majmok bolygója

Az 1968-as A majmok bolygója a mai napig kiváló példa arra, hogyan tud egy sci-fi egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató lenni. Ez a Charlton Heston főszereplésével készült klasszikus ráadásul érdekes kérdéseket vet fel az ember és a természet viszonyáról, a társadalmi szerepekről és az állatokkal való bánásmódról – mindez talán soha nem volt annyira aktuális az elmúlt 50 évben, mint most. Nem meglepő, hogy az 1968-as filmhez már a maga korában is számos folytatás készült, az Andy Serkis főszereplésével forgatott „reboot-trilógia” pedig nemcsak sikeresen élesztette újjá ezt a régi franchise-t a XXI. századi mozinézők számára, de a lenyűgözően élethű végeredményt produkáló motion capture eljárással forradalmasította a CGI effektgyártást is.

Az 1968-as A majmok bolygója. Forrás: InterCom
Andy Serkis kifinomult mimikájú majomarca azonban nem lett volna ekkora siker, ha nincsenek az eredeti film csodálatosan élethű csimpánzmaszkjai.

A legendás sminkmester, John Chambers bámulatos ügyességgel alakította át Kim Huntert Dr. Zirává és Roddy McDowallt Dr. Corneliusszá, akik így nem nevetséges rajzfilmfigurák lettek, hanem összetett érzelmekre és beszédre is képes, szuperintelligens csimpánztudósok, akik a főhős, George Taylor ezredes egyenrangú partnerei.

 

2. John Hurt – A nyolcadik utas: a Halál

Ridley Scott 1979-es sci-fi klasszikusa a mozifilmek történetének egyik legegyszerűbb, de legnagyszerűbb ötletére épül: mi lenne, ha A cápa az űrben játszódna? A banánfejű, szurokfekete űrszörny azóta ráadásul az egyetemes popkultúra egyik legismertebb ikonjává vált, pedig a legelső film nagy részében valójában csak a csövek között lapult az árnyékban. Ridley Scott zsenialitását dicséri, hogy pont az tette az idegen lényt olyan félelmetesé, hogy a Nostromo legénysége csak akkor érti meg, mire képes ez a rémség, amikor már túl késő.


A jól ismert sztori elején egy arctámadó tapad rá a patkó alakú idegen úrhajóban kóricáló Kane (John Hurt) fejére. Bár ez a létforma akkor és ott elpusztul, nem sokkal később egy mellkasrobbantó tör elő Kane mellkasából – ami

máig az egész Alien-franchise egyik legemlékezetesebb és legnyomasztóbb jelenete.

Ebben óriási szerepe volt annak, hogy Ridley Scott a kellékes csapaton és John Hurtön kívül senkinek sem árulta el, hogy a sztár mellkasából patakokban fog spriccelni a pólója alá rejtett művér, így a többi színész ordítása részben valódi, zsigeri reakció volt a látottakra.

 

3. Ian McDiarmid – A Jedi visszatér

A Jedi visszatér sok szempontból a régi Star Wars-trilógia csúcspontja volt, itt láthattuk ugyanis a végső összecsapást Luke Skywalker (Mark Hamill) és apja, Darth Vader (David Prowse) között. De már itt is kulcsszerepet kapott a későbbi előzménytrilógia fő gézengúza, az ördögi Palpatine császár (Ian McDiarmid), aki korábban csak hologramként tette tiszteletét A Birodalom visszavágban, jelezve, hogy van azért olyan ember a galaxisban, akitől bizony még a rettenthetetlen Dart Vader is tart.



Épp ezért egyáltalán nem volt könnyű feladat megmutatni, ki is ez a Palpatine. Főleg, hogy 1983-ra Darth Vader már a filmtörténelem legikonikusabb gonosztevőjévé vált. Így aztán George Lucas ahelyett, hogy Palpatine-t kegyetlen Sith harcosként ábrázolta volna, inkább beteges külsejű vénembert faragott belőle, akinek sebhelyes és deformált lett az arca a sok gaztett miatt, ami a lelkén szárad.

Érdekesség, hogy Ian McDiarmid akkoriban még fiatal brit színpadi színész volt, akit a stáb teljesen felismerhetetlenné varázsolt a csuklyás köpennyel meg a ráragasztott gumiráncokkal.

 

4. Kevin Peter Hall – Ragadozó

John McTiernan 1987-es klasszikusa, a Ragadozó egy olyan sci-fi, ami sikeresen emelte át a tudományos-fantasztikus zsánerbe az addig nagy népszerűségnek örvendő vietnámi háborús filmeket (Apokalipszis most, A szakasz, Rambo 1-2., Ütközetben eltűnt). A sztori egy félresikerült katonai mentőakcióról szól egy közép-amerikai esőerdőben: Dutch Schaefer őrnagy (Arnold Schwarzenegger) és emberei egy csapat túszt akarnak kiszabadítani a gerillák fogságából, ám egy láthatatlan ellenfél, a félelmetes Predator (Kevin Peter Hall) elkezdi tizedelni a kommandót.

Forrás: InterCom


A film azonnal elveszítette volna a varázsát, ha az űrszörny, amivel Dutch és az emberei szembenéznek, csak egy bugyuta speciális effekt.

Azzal viszont, hogy Kevin Peter Hall ténylegesen átváltozott idegen lénnyé a fogatáson, máris sokkal izgalmasabbá váltak a harjelenetek: Schwarzenegger és a többi szereplő valódi kaszkadőrkoreográfiát csinálhatott, és máris nem egy digitális lény ellen kellett harcolniuk. John McTiernan a zseniális trükkmestert, Stan Winstont kérte fel a Ragadozó jelmezének és maszkjának megtervezésére, ám az igazsághoz hozzátartozik, hogy a végeredmény nem lett túl kényelmes Hall számára (aki ráadásul Jean Claude Van Damme-ot váltotta a címszerepben, mivel Van Damme folyton panaszkodott a forgatáson, hogy a ruha túl meleg neki).

 

5. Hugh Keays-Byrne – Mad Max: A harag útja

A 2015-ös Mad Max: A harag útja nem az első alkalom volt, hogy Hugh Keays-Byrne feltűnt egy George Miller által rendezett, posztapokaliptikus akciófilmben. Az 1979-es, első Mad Maxben ugyanis szintén ő volt az ügyeletes gonosztevő, akit ott Toecutternek hívtak. A 2020-ban elhunyt Keays-Byrne a negyedik részben viszont már a félelmetes hadurat, Halhatlan Joe-t alakította, aki vaskézzel irányítja a kietlen pusztaság vízellátását, fiatal lányokat taszít rabszolgasorba, hogy a feleségei legyenek és őrült küldetésekre vezeti a tőlük született, fehérre mázolt képű fiúkat.

Forrás: InterCom


A sminkes csapat annak tudatában tervezte meg Halhatlan Joe jellegzetes kinézetét, hogy bár a karakter múltjáról a történet nem lebbenti le a fátylat,

a néző biztos lehet benne, hogy ez a fickó a szörnyű kinézetével és a brutalitásával vívott ki magának hírnevet a kataklizma után maradt sivatagban.

(A Mad Max: A harag útja megtekinthető az HBO Max kínálatában.)