Anthony Hopkins, Sean Connery és Don Johnson is igen emlékezetes jelenetekben ragadott fegyvert az elmúlt évtizedek filmtermésének egy-egy elfeledett gyöngyszemében.
1. Az Anderson-magnószalagok (1971)
Duke Anderson (Sean Connery) tíz év után szabadul a börtönből, de máris nekilát következő nagyszabású tervének: szakértő bandájával egy merész, több millió dolláros rablást tervez New York előkelő negyedében, az East Side-on. Nem tudják viszont, hogy minden mozdulatukat figyeli és rögzíti az a kamera- és mikrofon-arzenál, amit a ház gazdag tulajdonosának magándetektívjei helyeztek el anélkül, hogy tudtak volna Duke-ék közelgő akciójáról... Az Anderson-magnószalagok nemcsak Sidney Lumet egyik legjobb rendezése,
de ez a '70-es évek legfontosabb krimije, ami nélkül aligha lett volna később ekkora siker az Ocean's Eleven-széria!
Érdekesség, hogy a filmben feltűnik a fiatal Christopher Walken is.
2. Kiszolgáltatott célpont (1972)
Ebben a mára már sajnos elfeledett, de a maga korában a lélegzetelállító kaszkadőrmutatványai miatt ünnepelt brit krimiben Harry Lamar (Oliver Reed) és Birdy Williams (Ian McShane) azért szöknek meg a börtönből, hogy megöljék Harry házasságtörő feleségét és annak szeretőjét. De nemcsak az akciójelenetek, hanem a fényképezés és díszlettervezés tekintetében is úttörő film volt ez a '70-es években,
elég csak arra a részre gondolni, amikor Harryt motoros rendőrök üldözik a hippikorszak lázától égő London brutalista stílusú, nyomasztó toronyházai között!
A korszak többi brit thrillerével ellentétben a Kiszolgáltatott célpont egy szokatlanul véres és pörgős film volt, amelyben Ian McShane élete alakítását nyújtotta gátlástalan gazemberként – nem csoda, hogy kis túlzással azóta is csak ilyen szerepeket osztanak rá.
3. Nincs irgalom (1989)
Jerry Beck (Don Johnson), a válófélben lévő, kiégett Los Angeles-i zsaru életét fenekestül felforgatja egy váratlan telefonhívás: megbízást kap, hogy egy rendőrgyilkosság ügyében nyomozzon. Ráadásul az áldozat pont arról a kapitányságról való, ahol Jerry is dolgozik, így a rutinfeladatnak induló ügy sokkal bonyolultabb lesz, mint amilyennek kezdetben látszik, komoly próbatétel elé állítva hősünket.
Don Johnson a Miami Vice sikerét a mozivásznon is sikerrel kamatoztatta a '80-as években, annak ellenére, hogy az alkoholista Beck nyomozó a totális ellentéte volt a fehér zakós Sonny Crockettnek.
A Nincs irgalom ráadásul a korabeli krimikre egyáltalán nem jellemző módon nyíltan megmutatta az amerikai társadalomban lappangó rasszizmust, így már csak a témája miatt fontos alkotása a korszaknak.
4. Hazugságok labirintusa (1998)
Ebben a méltatlanul elfeledett erotikus thrillerben három önző ember mindennapos harcát követhetjük nyomon. Sandra (Patricia Arquette) egy menő ingatlanügynök, aki bűnös viszonyt folytat a férje (Don Johnson) testvérével, Jake-kel (Dermot Mulroney), és a szerelmi légyottokhoz előszeretettel veszi igénybe a gazdag ügyfelei pompás házait. Ám amikor Sandra rájön, hogy Jake-nek nemcsak vele, de Peggyvel (Mary-Louise Parker) is viszonya van,
megpróbálja mindkettejüket megölni.
A Hazugságok labirintusa egy kiszámíthatatlan fordulatokkal teli, vérbeli noir, amibe vígjátéki elemek is bőven keverednek – az akasztófahumor legjobb példáit általában Patricia Arquette szolgáltatja, amikor Mary Poppins-dalokat kezd énekelni...
5. Prédára várva (2015)
A vidéki Oregonban egy fiatal nőt (Julia Stiles) zaklatni kezd egy Blackway nevű, egykori zsaruból lett bűnöző (Ray Liotta). A helyi lakosok mind szemet hunynak a dolog fölött, és még a seriff is azt tanácsolja neki, hogy hagyja el a várost. Lillian azonban megmakacsolja magát, és két favágó (Anthony Hopkins, Alexander Ludwig) segítségét kéri, hogy megállítsák Blackwayt – bármi áron.
Sajnos a maga idejében egy közepes B-filmnek könyvelték el ezt az alkotást, holott egy kiváló krimi,
csupa jó színésszel, akik megkapó drámaisággal mutatják be az szexuális zaklatást elszenvedő, elnyomott nők nehéz küzdelmeit.
