Kereken 50 évvel ezelőtt, 1974. június 20-án mutatták be az Egyesült Államokban a Kínai negyedet, Roman Polanski utolsó, Amerikában készült alkotását. Jack Nicholson egy rámenős Los Angeles-i detektívet alakított benne, Faye Dunaway pedig egy gazdag és gyönyörű asszonyt, aki kezdetben a férje hűtlensége miatt fogad fel magánnyomozót, de hamar kiderül, hogy

a rutinfeladatnak induló megbízatás valójában veszélyes csapdákkal, halálos intrikákkal és piszkos játszmákkal van tele, ahol a legfelsőbb körökben a hatalom és a korrupció elválaszthatatlanul összeér.

A 11 Oscar-jelölés ellenére ugyan a Kínai negyed csak egy kategóriában, legjobb filmként nyert az 1975-ös díjkiosztó gálán, ám az eltelt évtizedek alatt igazi klasszikussá érett, és ma már a filmtörténet legbecsesebb darabjai között tartják számon. 

Új Hollywood visszavág

Hollywoodban vitathatatlanul a '70-es évek volt a legtermékenyebb és legnagyobb hatású évtized. Egy olyan történelmi időszak, amikor a hagyományos stúdiórendszer főnökei amiatt aggódva, hogy elveszítik a kapcsolatot a fiatal mozinézőkkel, és emiatt komoly pénzeket buknak, korábban sosem látott szabadságot adtak az írók, rendezők és producerek feltörekvő generációjának.

Nem véletlen, hogy ebben az évtizedben születtek meg azok a kritikai és kasszasikerek, amelyek máig meghatározzák a szórakoztatóipart, és kis túlzással azóta is ezeket másolja, rebootolja és folytatja Hollywood. Gondoljunk csak minden mai blockbuster és szörnyfilm ősapjára, Spielberg 1975-ös A cápájára, Scorsese 1976-os Taxisofőrjére, a szintén 1976-os Rockyra, ami elindította Stallonét a világhír felé, George Lucas 1977-ben bemutatott Star Warsára, Carpenter 1978-as Haloweenjére, Ridley Scott 1979-es A nyolcadik utas: a Haláljára, George Miller szintén '79-es Mad Maxére, vagy Coppola azon klasszikusaira, mint az 1972-es A keresztapa vagy az 1979-es Apokalipszis most!

Nem csoda, hogy Coppolát, Lucast, Spielberget és Scorsese-t, valamint Brian DePalmát és John Miliust a '70-es évek második felétől már úgy emlegette mozis --------------------------------------szaksajtó, mint  „Új Hollywood fenegyerekei”. A kasszasikerek miatt egy idő után már ők diktálták a feltételeket a nagy stúdióknak, a saját produkciós cégeiken keresztül bonyolítva a filmjeik forgatását (Lucas a Lucasfilmmel, Spielberg az Amblinnal, Coppola az American Zoetrope-pal), és részesedést követeltek nemcsak a mozis bevételekből, de gyakran már a film mellé árult merchandise termékek eladásaiból is.

Az utóbbi időben a '80-as évek nosztalgia mellett egy másik tendencia is felerősödött: a '70-es évek klasszikusai előtti tisztelgés. A Joker például úgy mesélte el Batman bohócmaskarás ősellenségének eredettörténetét, mintha az egy Scorsese-film lenne, a Taxisofőr (és persze az 1982-es A komédia királyai) legjobb jeleneteiből összevágva. A Kong: Koponya-sziget, de még a Zsivány Egyes is számos jelenetében utalt az Apokalipszis mostra, Matt Reeves, a Robert Pattinson-féle Batman rendezője pedig maga vallotta be egy interjúban, hogy Roman Polanski 1974-es kultfilmje, a Kínai negyed volt számára a fő inspirációs forrás.

A Kínai negyed tehát úgy lett a '70-es évek egyik legfontosabb, máig ható filmje, hogy a maga korában pont a '40-es évek noirjai iránti nosztalgia hívta életre,

a vietnami háború és a Watergate-botrány miatt kirobbant társadalmi bizonytalanság idején ugyanis sokaknak jelentettek biztos fogódzót „a régi jó dolgok”, amikor „a boldog békeidőkben” a gonoszok még nagyon gonoszak voltak, a jók pedig kicsit alkoholisták ugyan, de nekik hála a bűnösök mindig elnyerték méltó büntetésüket.

Tisztelgés Raymond Chandler klasszikus krimijei előtt 

Mivel a '70-es évek Amerikájában Richard Nixon és a Watergate-botrány uralta a közbeszédet, erősen rezonált a korabeli közönséggel az úgynevezett „keményöklű” (hard boiled) krimi, ami a '40-es években élte virágkorát, és ahol szinte mindig kiderült, hogy a nyomok a legfelsőbb társadalmi körökbe vezetnek, és a disznóságokat fontos emberek követték el, akik (Nixonhoz hasonlóan) mindent tagadnak és el akarnak tussolni. Nem csoda, hogy újra divatba jöttek a noir zsáner nagyágyúi, és ismét bestsellerek lettek Raymond Chandler és Dashiell Hammett regényei.

Maga Polanski is előszeretettel utalt vissza egyébként a Kínai negyedben az 1941-es A máltai sólyomra, például abban a jelenetben, amikor szenvtelenül lekaparják egy frissen meggyilkolt férfi nevét az irodája ajtajáról. De az is beszédes kikacsintás, hogy a film elvetemült gonosztevőjét, Noah Crosst nem kisebb sztár alakította, mint John Huston, aki A máltai sólyom és számos további klasszikus Bogart-film rendezője volt.

A Kínai negyed nyomozója, J. J. Gittes egyértelműen Raymond Chandler Philip Marlowe-jának és Dashiell Hammett Sam Spade-jének a reinkarnációja,

csak ő már egy olyan világban él, amely még annál is sivárabb és nihilistább, mint amilyenben ezek a neves detektívek éltek és boldogultak. Polanski Los Angelese már nemcsak bűntől fuldokló sikátorokból és elegáns villákból áll: nála az atmoszféra mindvégig gótikus és hátborzongató, ahol minden rémálomszerű, mindenhol burjánzik a gonoszság, és teljesen mindegy, hogy az ártatlanoknak is baja esik-e, mivel valószínűleg nekik is szárad valami a lelkükön.

Ám amíg Chandler és Hammett regényei a maguk módján romantikusak voltak azáltal, hogy a hőseik egy olyan etikai kódex mentén cselekedtek, ami még a világ romlottsága közepette is irányt tudott nekik mutatni, addig a Kínai negyedben a főhős becsületkódexe már mit sem ér, ha egyszer a politikusok és a zsaruk is mind a kapzsi milliomosok zsebében vannak.

Polanskinál nincs happy end

Polanski a visszaemlékezések szerint alaposan átírta Robert Towne eredeti forgatókönyvét, és ragaszkodott hozzá, hogy a Kínai negyed sokkal borongósabb befejezést kapjon, mint amit Towne eredetileg elképzelt. Valahol érthető, hogy „a happy end  nem jött be Polanskinak”, hiszen 1968-ban első kézből kapott ízelítőt „a bűnös Los Angelesből”, amikor a terhes feleségét, Sharon Tate-et brutálisan meggyilkolta a Manson család néhánya tagja (és a valóságban nem volt ott se Cliff Booth, se Rick Dalton, hogy móresre tanítsa őket). Miután Polanski maga is átélt egy ilyen szörnyű bűntényt, a Kínai negyed szereplői számára már nem lehetett menekvés a bűn városában.

Sharon Tate életben marad, Hitler jól megkapja a magáét

Sharon Tate meggyilkolásának szomorú évfordulója alkalmából (1969. augusztus 9-én ölték meg a Manson család tagjai) összeszedtük azokat a legjobb filmeket és sorozatokat, amelyek megváltoztatták a történelmet.

Tovább

A sors különös fintora, hogy Polanski a saját bűntette miatt végül nem bűnhődött meg: 1977-ben ugyan letartóztatták és bíróság elé állították az akkor 13 éves Samantha Geimer megrontásának vádjával (amit pont Jack Nicholson lakásán követett el), a nemi erőszakot tagadta. 42 napot töltött előzetes letartóztatásban, majd még az ítélethirdetés előtt Franciaországba szökött.

(felhasznált források: TheNation, TheSriptLab, Filmvilág)