Manapság virágkorát éri a 90-es évek nosztalgiája, ami egyáltalán nem véletlen, hiszen egy igen emlékezetes évtizede volt a filmgyártásnak. Gondoljunk csak a Jurassic Parkra, a Toy Storyra vagy a Sikolyra, amelyekhez máig készülnek sorban a folytatások, vagy A remény rabjai-Forrest Gump-Halálsoron triumvirátusra, amely valószínűleg soha sem fog lekerülni a PORT.hu TOP100-as listájának dobogójáról. Különösen 1999-et emlegetik gyakran úgy, mint a filmművészet egyik legjobb éve, hiszen ekkor került mozikba többek között a Mátrix, a Baljós árnyak, a Hatodik érzék, a Harcosok klubja és Az Álmosvölgy legendája is.

De bármennyi ikonikus filmet is adott nekünk ez az évtized, látványos kudarcokból is akadt bőven a 90-es években.

Az alábbi cikkünkben csupa olyan alkotást mutatunk be, amelyek katasztrofális irányba vittek el egy-egy kedvelt franchise-t, vagy épp évtizedekre bebetonozták a „videójátékokból nem lehet jó filmet csinálni”-tézist.

6. Street Fighter - Harc a végsőkig (1994)

Az eredeti Street Fighter-videójátékok kiváló szórakozást nyújtottak a 90-es években az arcade játéktermekben és az otthoni számítógépeken egyaránt (jelen sorok írója is rendszeresen nyúzta a család 486-osán).

Ez sajnos már nem mondható el az élőszereplős adaptációról, amelyben már az alapsztori se nagyon stimmel,

mert míg a játékban Guile egy szőke katonaként száll be egy világ körüli úttal járó harci tornába, a filmben már Van Damme alakítja őt, és a csapatával a világuralomra törő gonosz Bison tábornokot (Raúl Juliá) kell kipenderítenie a délkelet-ázsiai erődítményéből. Steven E. de Souza filmje ráadásul semmit sem tudott megragadni a korai Van Damme-filmek dinamikájából: itt az akciójelenetek csak erőtlen verekedés-imitálások, amiket a gyenge speciális effektek csak még tovább rontanak.

5. Robotzsaru 3. (1993)

Paul Verhoeven 1987-es Robotzsaruja egy kultikus sci-fi volt, később azonban minden egyes rész alulmúlta az előzőt. A franchise mélypontját a harmadik film jelentette, amelyben a készítők a Robotzsaru karakterével összenőtt Peter Wellert lecserélték Robert Burke-re, és visszavettek az erőszakból a PG-13-as besorolás érdekében. Ezek a változtatások viszont elidegenítették a franchise régi rajongóit, a fiatalabb közönség viszont nem szerette meg szegény Robotzsarut, így a harmadik film sokkal szerényebb bevételt hozott, mint az első kettő.

És akkor még meg nem is beszéltünk a robotnindzsákról...

4. Hegylakó 2. - A visszatérés (1991)

Bár az 1986-os Hegylakó szerint karddal hadonászó örökéletűből „csak egy maradhat”, a folytatás sutba vágta az első film mitológiáját, és

máig megmagyarázhatatlan módon a Zeist bolygóról származó idegen lényekké változtatta át a halhatatlanokat.

A sci-fi és a fantasy elemek egyáltalán nem működtek jól együtt a filmben, a sokszor teljesen értelmetlen cselekményben pedig Connor MacLeod (Christopher Lambert) úgy fogott össze újra Ramirezzel (Sean Connery), hogy az öreg kardforgató az előző filmben már meghalt.

3. Féktelenül 2. (1997)

A Féktelenül 2-ben egy morcos számítógépzseni (Willem Dafoe) pont azt az óceánjáró hajót téríti el, amelyen az első film főhősnője, Annie (Sandra Bullock) és a barátja, Alex (Jason Patric) utazik, így nekik kell versenyt futniuk az idővel, hogy megmentsék az utasokat. Sajnos a cselekmény épp olyan lassú és letargikus, mint a hajó tempója,

teljesen hiányzik belőle az a feszültség, ami az első Féktelenült sikeressé tette.

Ráadásul Keanu Reeves hiánya is nagyon érezhető, mert vele ellentétben Jason Patric sosem volt A-kategóriás akciótár.

2. Mortal Kombat 2. - A második menet (1997)

Ne legyünk igazságtalanok: ha a Street Fighter bekerült a legrosszabb 90-es évekbeli filmek közé, akkor a korszak másik híres videójáték franchise-ának adaptációja, a Mortal Kombat se maradjon ki! A sztori úgy-ahogy követi az eredeti Mortal Kombat-játékokat: Liu Kang (Robin Shou) és Kitana (Talisa Soto) szembeszáll a gonosz Shao Kahnnal (Brian Thompson), aki a pokoli birodalmával akarja egyesíteni a Földet. Az óriási tét ellenére azonban

a  film egyáltalán nem adja át azt az epikus összecsapás-érzést, amiről a játéksorozat mindig is ismert volt.

A bénán megkoreografált harcjelenetek és az olcsó speciális effektek pedig már a Mortal Kombat megjelenésekor is szörnyen festettek, azóta pedig még rosszabbul öregedtek.

1. Ed - Madarat tolláról (1996)

Az 1994-ben elstartolt Jóbarátok kirobbanó sikerét mindegyik szereplő igyekezett aprópénzre váltani Hollywoodban. Jennifer Anistonnak ez fényesen sikerült, és Courteney Coxnak is nagyon sokat köszönhet a Sikoly franchise, Matt LeBlanc azonban szinte csak rossz és még annál is rosszabb produkciókhoz írt alá. Az 1996-os Edben páldául egy baseballjátékost alakított, aki egy Ed nevű csimpánzzal játszik egy csapatban. Ez a film megpróbál családbarát vígjáték lenni, de ehelyett inkább csak kínos élményt nyújt, annyi borzasztó pillanattal van tele.

A címbéli csimpánzt ráadásul egy jelmezes ember alakítja, ami iszonyú hátborzongatóvá teszi a filmet, holott könnyednek és humorosnak kellene lennie.

A történetből abszolút hiányoznak a konfliktusok, és még a tessék-lássék izgalmas baseball-jeleneteket is beárnyékolják az olyan unalmas, pályán kívüli pillanatok, mint amilyen például a LeBlanc karaktere és a szomszédja (Jayne Brook) között kibontakozó lagymatag románc... Egész egyszerűen semmi sem indokolja ennek a filmnek a létét!

(forrás: Collider.com)