Kellékeket loptak és utakat zártak le önkényesen a Mad Max forgatásán

George Miller posztapokaliptikus akciófilmje – egyúttal Mel Gibson első főszerepe – apokaliptikus körülmények közt készült. Az olajhiány és pénzügyi problémák miatt összeomlott társadalmat bemutató erőszakos történetet annyira komolyan vették az alkotók, hogy maguk is fosztogatni kezdtek, és a saját kezükbe vették a törvényt, mint a címszereplő rendőr, akinek egy motoros banda lemészárolja a családját. Na jó, ez azért így kicsit túlzás, de tény, hogy a mindössze 200 ezer dollárból készült filmhez (globálisan 100 millió dollárt hozott!) egy valódi motoros banda tagjai asszisztáltak, a művészeti igazgató kellékeket lopott a helyi boltból, és engedély nélkül zárták le az utakat a forgatáshoz. Ehhez amúgy Miller szerint szolgálaton kívüli rendőröktől kaptak segítséget.

Nem tudták megszerezni a Drakula jogait, így megváltoztatták a neveket és leforgatták a Nosferatut

F. W. Murnau 1922-es némafilmje nemcsak az egyik legjelentősebb horror, aminek hatása máig érződik a műfajon, de a német expresszionizmus előfutára is. Az egész azzal kezdődött, hogy a producer, Albin Grau meg szerette volna filmesíteni Bram Stoker 1897-es  Drakula című regényét, ám az író özvegye ehhez nem járult hozzá. Grau viszont mindenképp le akarta forgatni filmet, így Drakulából Orlok gróf lett, akinek a fizikai jellemzőit megváltoztatta: rágcsálószerű fogak, tar koponya, hegyes fülek, és iszonyú karmok. Ezen kívül azonban minden mást megtartott a regényből, és azt mondta, szabadon adaptálta azt. Stoker özvegye viszont nem hagyta ezt annyiba (hiszen a regény jogdíjából élt), és perre vitte a dolgot, aminek eredményeként a bíró elrendelte a kópiák megsemmisítését. Szerencsére azonban néhány példány mégis fennmaradt.

A felszín alatt forgatásán rejtett kamerákkal rögzítették, miként reagálnak az emberek Scarlett Johanssonra

Jonathan Glazer sci-fi-jében Scarlett Johansson egy női testbe bújt földönkívüli lényt alakít, aki férfiakat csábít el. Ehhez Galsgow utcáin autózik, ahol számtalan figurával kerül interakcióba. Csakhogy ezek a találkozások nem színészekkel, hanem gyanútlan járókelőkkel történetek, akik nem tudták, hogy épp egy forgatáson vesznek részt. Ehhez a stáb egy gyufásskatulya méretű kamerát fejlesztett ki, amiből több darabot is elrejtettek az autóban és a forgatás helyszínén. Amikor megvolt egy találkozás, hirtelen ott termett a stáb, hogy aláírassa a beleegyező nyilatkozatot a delikvenssel. Glazer azt mondta, azért választotta ezt a módszert, mert így a néző úgy érezheti, titkon ő is bűnrészese a földönkívüli inváziónak.

Terry Gilliam illegális vetítéseket tartott a filmjéből a premier előtt

Oké, ez kicsit csalás, mert nem pont a forgatást, hanem az utómunkát érinti. Terry Gilliam 1985-ös, disztópikus szatíráját ugyanis már nagyban vetítették Európában a 20th Century Fox jóvoltából, amikor a Universal megkérte a rendezőt, hogy az amerikai premierre vágja rövidebbre a filmet, és legyen kiszámíthatóbb a vége (aki látta a Brazilt, tudja, hogy a végső csavar kifejezetten nagyot dob a történeten, és egyenesen a mélybe rántja a nézőt). Gilliam nem volt hajlandó erre, sőt, rögtön a sajtóhoz fordult, és azt mondta, hogy a stúdió el akarja lehetetleníteni a filmjét. Ezzel amúgy szerződést szegett, mivel nem beszélhetett volna kritikusan az üzleti ügyekről. A rendezőt azonban ez nem hatotta meg, mi több, végül illegális vetítéseket tartott a Brazilból, abban a formában, ahogy ő elképzelte a filmet. Ezeken többször is jelen voltak kritikusok, akik pozitívan írtak a filmről, így a Universal végül engedett Gilliamnek, és az ő verziójában hivatalosan is bemutatták a filmet.

A Cyborg rendezőjét újraforgatásra kényszerítették, ő meg közben leforgatott egy másik filmet is

Ismét egy posztapokaliptikus film, ezúttal Albert Pyuntól, 1989-ből. A Cyborg - A robotnőben Jean-Claude van Damme egy harcművészt alakít, akit azzal bíznak meg, hogy kísérjen el egy kiborgot Atlantába, ahol a tudósok a világban tomboló, pusztító vírus ellenszerét keresik. A film első verziója annyira brutális lett, hogy nemcsak a stúdió, de van Damme is tiltakozott ellene, így Pyun kénytelen volt jó pár jelenetet újraforgatni. Viszont, ha már nála volt a felszerelés, titokban egy másik filmet is elkészített: az Ámítást végül ‘92-ben mutatták be, és lényegesen jobban passzol a rendező ízléséhez, ráadásul így csak 22 ezer dollárba került.

Sacha Baron Cohen tényleg beszambázott a kifutóra a milánói divathéten

Sacha Baron Cohen egy komplett karriert épített fel abból, hogy különböző alteregóival átveri az embereket. Brüno egy meleg osztrák divatmániás, aki 2009-ben saját filmet kapott. Cohen átverései és álinterjúi talán ebben a filmben a legmerészebbek: a gyerekmodellek szüleitől megkérdezi, hogy keresztre is feszítenék-e a gyermeküket, valamint megcsókolja az ellenfelét egy ketrecharc során, ami majdnem az életébe kerül. De mindez semmi a “tépőzáras öltönyhöz” képest, melyet a milánói divathéten viselt Cohen a karaktert játszva. A ruhához minden odaragadt, amihez hozzáért, és Brüno így szambázott be a kifutóra, ahol valójában semmi keresnivalója nem volt. A jelenetet először egy Versace-shown akarták leforgatni, de túl hamar kiszúrták a stábot, és kidobták őket. Bár az Olasz Divatkamara már tudott a tervükről, végül sikerült bejutniuk Agatha Ruiz De La Prada divatbemutatójára, és leforgatni a jelenetet. A vége az lett, hogy letartóztatták Cohent, de végül vádemelés nélkül szabadon engedték.

(via Ranker)