Ace Venturától a Csillagkapu ezredeséig.
A kilencvenes évek iránti nosztalgia ködén keresztül nem mindig látszik, de a számtalan időtálló film mellett vannak bőven olyan alkotások is, amelyek nem annyira lenyűgözőek, mint amilyennek annak idején tűntek. Ugyanaz igaz a szereplőikre is. Íme 6 jellemző példa.
Jim Carrey mint Ace Ventura (Ace Ventura: Állati nyomozó,1994)
Jim Carrey 1994-es menetelése az egyik leglenyűgözőbb karrierindítás a hollywoodi sztárok történetében. Egyetlen 12 hónapos időszakon belül Carrey három listavezető kasszasiker vígjáték főszereplője is volt: az Ace Ventura: Állati nyomozó, a Dumb és Dumber – Dilibogyók és A Maszk generációs kedvenccé szilárdították a pozícióját.
Míg A Maszk és a Dumb és Dumber valóban nagyszerű, a mai napig működő komédiák, addig az Ace Ventura egyértelműen kiskamaszoknak készült, és garantáltan irritált mindenkit, aki a bemutató idején kívül esett a megfelelő korosztályon. Még ha el is tekintünk a film mérsékelten PC humorától, Ace egy végtelenül idegesítő jelenség, aki egyszerűen képtelen befogni a száját. Carrey tehetségének illusztrálására sokkal jobb példákat találhatunk ennél a karakterénél.
A 10 legkattantabb filmes karakter
Volt miből válogatni, Johnny Depp, Jim Carrey, Jack Nicholson, Sacha Baron Cohen vagy Nic Cage is mestere a műfajnak.
Tovább
Robert Redford mint John Gage (Tisztességtelen ajánlat, 1993)
Robert Redford mindig is a hűvös elegancia és a stílus megtestesítője volt, aki még akkor is kulcsszerepet vállalt filmjei kreatív koncepciójában, ha éppen nem ő ült a rendezői székben. Éppen ezért okozott meglepetést, amikor úgy döntött, hogy szembemegy a skatulyákkal, és elvállalja egy tisztességtelen milliárdos szerepét a Tisztességtelen ajánlat című erotikus thrillerben, amelyet a műfaj legnevesebb direktora, Adrian Lyne jegyzett.
Az alapötlet sokkal izgalmasabb, mint maga a film, különösen úgy, hogy mind Woody Harrelson, mind Demi Moore alakítása meglehetősen hitvány. Redford szereposztása működik azonban a legkevésbé: egyszerűen képtelenség elhinni neki, hogy ő egy dörzsölt, tenyérbemászó alak, aki szentül hiszi, hogy pénzért megvásárolhat egy éjszakát egy férjezett nővel. Redford a kilencvenes években a Komputerkémeknek és saját rendezéseinek köszönhetően ért el szép sikereket, de a Tisztességtelen ajánlat állta ki a legkevésbé az idők próbáját.
Kurt Russell mint Jack O'Neil ezredes (Csillagkapu, 1994)
Kurt Russell zseniális, amikor gúnyos, színes egyéniségeket formálhat meg John Carpenter filmjeiben, a kilencvenes években azonban gyakran skatulyázták be a rideg, komoly akcióhős sablonszerepébe. Russell abszolút meggyőző volt veterán törvényőrként a Tombstone – A halott városban vagy kétségbeesett férjként A félelem hálójában című moziban, de teljesen idegen volt tőle a jellegtelen katonai vezető szerepe Roland Emmerich félresikerült sci-fi kalandjában, a Csillagkapuban.
Russell mentségére szóljon, hogy Emmerich filmjei hajlamosak annyira áhítattal adózni a hadsereg előtt, hogy képtelenek nem makulátlan katonákat bemutatni, így nem (csak) a színész hibás a meglehetősen unalmas figuráért.
Van egy hátborzongató teória a Csillagkapu című film kapcsán
Az 1994-es kultikus sci-fi kapcsán már az is felmerült, hogy van némi valóságalapja.
Tovább
Gérard Depardieu mint Georges Faure (Zöld kártya, 1990)
Peter Weir általában mindent megtesz annak érdekében, hogy munkái hitelesek és precízek legyenek, ezért meglehetősen furcsa, hogy egy olyan sablonos és élettelen romantikus komédiát készített, mint a Zöld kártya. A film megpróbálja bájosnak láttatni a Gérard Depardieu által alakított francia férfi történetét, aki érdekházasságot köt egy nővel (Andie MacDowell), hogy megvédje a státuszát. A koncepció azonban egy végtelenül egyszerű ok miatt elbukik: Depardieu egyáltalán nem bájos, és a viselkedése távol áll attól, ahogyan egy ember normálisan reagálna egy ilyen helyzetben. Nem véletlen, hogy a Zöld kártya az egyetlen olyan film, amely „rossznak” nevezhető Weir egyébként makulátlan rendezői filmográfiájában.
Chris Tucker mint Ruby Rhod (Az ötödik elem, 1997)
Az ötödik elem egy olyan ötleten alapul, amelyet Luc Besson még tinédzserként talált ki, és ez meg is látszik rajta, látva, hogy mennyire éretlen a világépítése. A legnagyobb pozitívum Bruce Willis és Milla Jovovich alakítása, mivel ők láthatóan értették, hogy milyen tónust kellett volna megütni. Chris Tucker teljesítménye a nagypofájú Ruby Rhod szerepében azonban még Jar Jar Binkset is Michael Corleone-szintre emeli. Tucker szinte minden filmjében elviselhetetlen, de Az ötödik elemben irritálóbb, mint valaha.
5 remek film, amit egy irritáló szereplő vágott gajra
Néha elég egyetlen figura, hogy úgy érezzük: köszi, de ezt nem akarjuk újra látni!
Tovább
Brent Spiner mint Data (Star Trek: Nemzedékek, 1994)
A Star Trek-franchise minősége meglehetősen hullámó, de a Star Trek: Az új nemzedék című, valóban nagyszerű televíziós sorozattal elért a csúcsra. A színészek azonban már olyan sok mindent letettek az asztalra a televíziós sorozatban, hogy kevés lehetőségük maradt a fejlődésre, amikor elkezdtek a mozifilmekben szerepelni. Emiatt a filmek radikálisan megváltoztatták a karaktereiket, hogy populárisabbá tegyék őket. A Brent Spiner által alakított Data járt a legrosszabbul. A Star Trek: Nemzedékek ugyanis a legénység erkölcsi iránytűjét jelentő, elgondolkodó androidból egy idegesítő viccgéppé változtatta őt, aki az emberi viselkedés lekopírozásának megszállottjává válik.
Via: Far Out
