Az indíték mindig más: megzsarolni vagy bemártani valakit, saját hasadt énünket móresre tanítani, múltbéli vagy fiatalabb verziónkkal megküzdeni, vagy egy gonosz hatalom által megszállt jobb kezünkkel harcolni!
Harcosok klubja (1999)
Jack, ahogy hősünk (Edward Norton) magát néha nevezi, már egy ideje nem jár be munkahelyére a biztosító céghez, így nem csoda, hogy főnöke ki van bukva rá, amikor bemegy az irodájába, és még jobban felhúzza magát, amikor kiderül, hogy Jack zsarolni akarja. Hallgat a rendszerszintű hibákról, ha továbbra is kapja a fizetését, de be sem kell járnia. A főnök hallani sem akar az egészről, és felveszi a telefont, hogy hívja a biztonságiakat. Ekkor kezd bele Jack a műsorba:
ököllel arcon üti magát, az üveg dohányzóasztalra veti magát, ami összetörik alatta,
miközben hangosan könyörög, hogy a másik hagyja abba – tudván, az egészet hallják a telefon másik végén. Majd beleugrik a vitrines szekrénybe – ami a saját narrációjában első közös harcukra emlékeztette Tylerrel, és ez jó nagy spoiler, mert nyilván akkor is önmagával verekedett, hiszen Tyler a saját fikciója -, végül négykézláb odakúszik a főnökéhez, és előtte térdel, amikor megérkeznek a biztonságiak. Tökéletes időzítés.
Hanta boy (1997)
A megrögzött hazudozó Fletcher Reede-et (Jim Carrey) elátkozták, hogy egy teljes napig képtelen legyen hazudni, bármi is legyen - de még arra se képes, hogy elhallgassa az igazat -, ami húzós, mert ügyvéd, aki egy csaló feleséget képvisel egy nagy horderejű válóperes ügyben. Fletchernek meg kell nyernie az ügyet, de képtelen ennek érdekében hazudni. Hogy időt nyerjen az ügy kellős közepén, Fletcher fürdőszünetet kér, hogy hagyjon magának egy kis gondolkodási időt. A mosdóban aztán rájön a megoldásra:
úgy dönt, kiveri magából az átkot
– vagy ha azt nem, eléri, hogy elnapolják a tárgyalást. Ennek érdekében először lefejeli a márványfalat, szétveri a fejét a WC-ülőkével, a saját lábára tapos, magára borítja a szemetet, és elég erősen ököllel pofán vágja magát, hogy agyrázkódást kapjon. A terv addig működik, amíg a bíró vissza nem kérdez, hogy képes-e folytatni a tárgyalást.
Én és én meg az Irén (2000)
Ez bizony Jim Carrey műfaja: senki nem tudja magát úgy elverni, mint a gumiarcú komikus, de itt más az indíték, mint a Hanta boyban. Ő Charlie Hank, a jóindulatú, mindenki előtt meghunyászkodó, örökké bizonytalan Rhode Island-i motoros járőr, aki a maffia elől menekülő Renée Zellwegernek segít, csakhogy eközben előjön másik, hasadt énje,
Hank, aki egy hiperagresszív, magabiztos és örökké kanos pöcs, aki rendre betesz Charlie-nak.
Az külön vicces, hogy teljesen más a hangjuk. Amikor Hank magát Charlie-nak kiadva (újra) rámászik Irénre, hősünk rendes énje besokall, és harcra hívja Hanket – aki naná, hogy piszkosan harcol. Először kigáncsolja önmagát, majd fojtogatni kezdi Charlie-t, aki válaszul eltöri az egyik ujját. Harc közben a gátlástalan Hank lehúzza a zipzárját, és „ingyen hotdog” felkiáltással ijesztegeti a körülöttük lévőket, majd áttöri egy presszó üvegfalát. A földön fekve aztán jön a végső sértés: pofán köpi Charlie-t, vagyis saját magát, de jó zaftosan.
Tenet (2020)
Na ez egy trükkös harc, méghozzá duplán is. Névtelen hősünk (John David Washington) ugyanis múltbeli önmagával küzd meg, ráadásul időben visszafelé, mintha az egészet visszatekernénk. A jelenet persze annyiban más a listán szereplő többihez képest, hogy itt két személy harcol, ám mindkettő ugyanaz, csak más-más idősíkból. A harc egy reptéri raktárban zajlik – minden idők egyik legdrágább filmes „trükkje” után/előtt, amikor egy igazi utasszállító gépet vezettek bele egy épületbe -, eredeti hősünk öltönyben van, ellenfele sisakban, gázálarcban és golyóálló mellényben és
mivel ők ketten ugyanazok, a harc sokáig teljesen kiegyenlített.
Hol egyikük, hol másikuk kerül fölénybe, lefegyverezve a másikat. Végül hősünk társa, Neil (Robert Pattinson) lesz az, aki a sisakját elvesztő támadót üldözve rájön, hogy ugyanarról a személyről van szó.
Evil Dead - Gonosz halott 2. (1987)
Ash (Bruce Campbell) és barátnője, Linda egy elhagyatott erdei kunyhóba érnek, ahol Ash felfedez egy a sumér-korból fennmaradt titokzatos könyvet: a halál könyvét, valamint egy felvételt, amelyen egy professzor felolvassa a könyv ősi írásait. Hamarosan életre kel az erdő szelleme, megszállja Linda testét, aki rátámad Ashre, aki egy ásó segítségével lefejezi, majd elássa barátnőjét. A halottak szellemei azonban nem hagyják szabadulni az erdőből. Hamarosan Linda rothadó teste is felbukkan, az önálló életre kelt levágott fej pedig beleharap Ash kezébe, mire
a kéz függetleníti magát tulajdonosa akaratától, és Ashre támad.
Először tányérokat vág „gazdája” fejéhez, majd kiüti a férfit –mindezt az Evil Dead-filmekre oly jellemző groteszk humorral -, és egy, a földön fekvő húsvágó bárdot megpillantva araszolni kezd a fegyver felé. Amikor a kéz már-már eléri a bárdot, a közben magához tért Ash egy kést szúr át rajta, majd fogával beindítja a később ikonikussá váló motoros fűrészt, és ezt kiabálja: „Na most ki nevet?” Nyilván ő sem nevet, mert az arcára fröcsög a vér, ahogy a saját kezét metszi le.
Bosszúállók: Végjáték (2019)
Miközben megszerzi Loki jogarát a S.H.I.E.L.D. a közelmúlt főhadiszállásán, Amerika Kapitány (Chris Evans) összefut legméltóbb ellenfelével – önmagával (szintén Chris Evans). A Kapesz fiatalabb verziója, aki még a régi, vintage bőrsisakot hordja, csupa merészség és hősiesség, és bármit megtesz, hogy megállítsa azt a fickót, akit Lokinak hisz, kerül, amibe kerül.
A két Kapitány küzdelme teljesen kiegyenlített.
Nemcsak egymás minden mozdulatait ismerik, hiszen azok a saját mozdulataik, de a pajzsaik is tökéletesen egymásra vannak hangolva. Az Amerika Kapitányok mindketten készek a végsőkig küzdeni azért, amiről úgy gondolják, hogy helyes, a modern Kapitány pedig csak úgy győzheti le korábbi önmagát, ha valami olyasmit tesz, amit a másik nem lépne meg, és Loki jogarát használja, hogy kiüsse önmagát. Mármint a másik önmagát...
A kedvenc (2018)
Yorgos Lanthimos gonosz kosztümös szatírájának alapvetése, hogy két kegyenc harcol a boldogtalan Anna királynő (Olivia Colman) kegyeiért, az arisztokrata, jó kapcsolatokkal rendelkező Lady Sarah (Rachel Weisz ) és az alacsony sorból származó, de mindenre képes, leleményes Abigail (Emma Stone). A jelenetben Lady Sarah kioktatja és megalázza az eleinte meghunyászkodó Abigailt a könyvtárteremben, miközben könyvekkel dobálja meg. A lány elmenekül, talán még az is megfordul a fejében, hogy feladja, megtorpan a folyosón, és
egy könyvvel addig üti a saját arcát, míg el nem ered az orra vége,
és hangosan zokogni kezd. Így talál rá a csak nehezen mozgó királynő, aki megsajnálja, és saját komornájává teszi. A meghökkent Lady Sarah másnap szembesül a nagy változással – és a ténnyel, hogy ő elvesztette a királynő jóindulatát.
