7 igaz történet, ami túl nevetséges ahhoz, hogy bekerüljön a történelmi filmekbe

Néha a valóság hihetetlenebb, mint a fikció.

Azt mondják, hogy sem a történelem, sem az élet nem annyira izgalmas, hogy filmet forgassanak belőle, ezért muszáj dramatizálni, feldúsítani, hogy fogyasztható, szórakoztató legyen. De előfordul, hogy ennek ellenkezője igaz: az adott személy vagy történelmi esemény kapcsán olyan történet is fellelhető, ami már túl hihetetlen lenne a nézők számára, vagy simán csak másfelé vinné a film dramaturgiáját. Következzen hét teljesen nonszensz tény, ami végül nem került bele a filmekbe.

 

Lehallgatókészülék a macskákban

A hidegháború elsősorban arról szólt, hogy az USA és a Szovjetunió milliárdokat ölt abba, hogy felüllicitálják egymást technológiai fejlettségben. Nemcsak rengeteg pénz ment erre, de voltak igen meredek ötletek is, mint pl. a CIA részéről a Project Acoustic Kitty projekt, melynek lényege az lett volna, hogy házimacskákba rejtenek lehallgatókészüléket. A dolog több sebből is vérzett: egyfelől nem tudtak megfelelő mikrofont ültetni a macskába, másfelől a cicák nehezen idomíthatók. A CIA öt évet és 20 millió dollárt ölt a projektbe, ráadásul még a Kémek hídja című hidegháborús filmből is kimaradt ez a szál.

 

Gladiátorok és marketing

A Gladiátor című film alkotói alapvetően törekedtek a történelmi hűségre, ám volt egy ötlet, amit végül mégis elvetettek: Maximus (Russell Crowe) olívaolajat reklámozott volna. Bármilyen furcsa, annak idején a gladiátorok az arénán kívül kifejezett jól éltek, és igazi sztárok voltak. Sőt, akár a mai sportolók, termékeket is reklámoztak. Számtalan olyan áru volt, amihez a gladiátorok a nevüket adták, hogy aztán azt így hirdessék a közönségnek az órásplakátok korabeli megfelelőjén.

 

Mozart, a pajzán dalszerző

Bár Miloš Forman Amadeus című filmje a zeneszerző kifejezetten idegesítő, gyermeteg és arrogáns oldalát mutatja meg, az kimarad belőle, hogy a korszakalkotó zenei művek mellet igencsak kedvelte az altesti humort. Nemcsak a levelezésében találunk kaki-vicceket, de komponistaként is kitett magáért: 1782-ben írt egy dalt Leck Mich Im Arsch címmel, ami magyarul annyit tesz: Csókold meg a seggem. Ez a mű viszont nem szerepel Forman filmjében.

 

A piás pék a Titanic-on

Akár a klasszikus viccet is módosíthatnánk: 

- Erőszakkal tuszkolta be a nőket és a gyerekeket a Titanic mentőcsónakjaiba, és nem a pék. Ki az? 
- De a pék!

Bár James Cameron filmjében ugyan szerepel Charles Joughin, a pék, de csak annyit látunk belőle, hogy felsegít egy embert a korlátra, és mielőtt a jéghegynek ütközött hajó felborul, Rose-ra (Kate Winslet) pillant. Joughin azonban ennél jóval többet tett: míg mindenki magát akarta menteni, ő először péksüteményt és kekszet szórt a mentőcsónakokba, majd lement a kabinjába, meghúzta a piás flaskáját, aztán visszament és erőszakkal beültette a nőket és a gyerekeket az mentőcsónakba, valószínűleg ezzel az életüket mentve meg. 

 

Lincoln egy fiatal lány tanácsára növesztette jellegzetes szakállát

Bár a Daniel Day-Lewis főszereplésével készült Lincoln című film elég alapos, egy érdekes momentum mégis kimaradt belőle. Abraham Lincolnt ma már el sem tudnánk képzelni jellegzetes cilindere és arcszőrzete nélkül, pedig nem mindig hordta így az szakállát. Lincoln mindig is magas, sovány férfi volt, és az újságok gyakran nevezték “iszonyatos küllemű nyomorultnak”. A szakállát 1861-be növesztette meg teljesen (korábban csak az állán volt hosszabb), amikor a 11 éves Grace Bedell levelet írt neki. A kislány egy plakáton látta meg Lincolnt, és úgy fogalmazott:

“Sokkal jobban néznél ki, ha hagynád megnőni a bajuszod, mert így olyan sovány vagy. Minden nő szereti a bajuszt, ezért ha majd meglátnak, azt fogják mondani a férjüknek, hogy szavazzon rád, és te leszel az elnök”.

Lincoln megnövesztette a bajszát, és ő lett az első teljesen szakállas amerikai elnök.

 

Kleopátra és a mértéktelen vedelés

Kleopátra nemcsak gyönyörű volt és iskolázott, de jól értett a politikához is. Sőt, inni is szeretett, ezért Kr.e. 41-ben Marcus Antoniusszal megalapította az Utánozhatatlan Májak nevű klubbot, melynek tagjai állítólag Dionüszosznak, a bor és a termékenység istenének hódoltak. Valójában ez szimpla ivóklub volt, melynek keretében éjszakai lakomákat csaptak. Bár a történészek az 1963-as Kleopátra előtt hét évvel fedezték fel újra az Utánozhatatlan Májak klubot, az Elizabeth Taylor és Richard Burton főszereplésével készült filmbe nem került bele.

 

Marie Antoinette elnézést kért a hóhérjától

Bár Sofia Coppola 2006-os filmje rendhagyó módon ábrázolja Marie Antoinette (Kirsten Dunst) életét és környezetét (például a 18. századi zenészek a Siouxsie and the Banshees zenekartól játszanak), azt azonban mégsem vették bele a történetbe, hogy Antoinette a kivégzése előtt elnézést kér a hóhértól. Pedig állítólag így történt, az utolsó szavai azok voltak, amiket a hóhérhoz intézett: “Uram, bocsánatot kérek”. Hogy miért is? Mert a vérpadon rálépett a hóhér lábára.

(via Ranker)