A dokumentumfilm nevében ott van, hogy „dokumentum”, úgyhogy csak tényszerű lehet, nem igaz? Pláne, ha még Oscarra is jelölik. Valójában a dokufilmes sem tévedhetetlen, sőt előfordul, hogy szándékosan csúsztat, hogy rásegítsen kicsit a dramaturgiára. Következzen hét ilyen eset.

Kóla, puska, sültkrumpli (2002)

Az amerikai fegyverkultúrát maró szatírával bemutató Kóla, puska, sültkrumpli olyan jeleneteknek köszönhetően kapta meg az Oscar-díjat, mint amikor a rendező, Michael Moore az új bankszámlája mellé ingyen fegyvert kap, vagy a South Park-stílusú animált Amerika-történet, valamint egy harcias interjú Charlton Heston akkori NRA-elnökkel.

A film valójában a szelektív szerkesztésnek és a csúsztatásoknak is köszönhette a sikerét. Bár az állítólag megrendezett banki fegyverosztás akár valós is lehetett, de az biztos, hogy Charlton Heston interjúját úgy szerkesztették meg, hogy az NRA-t (Nemzeti Fegyverszövetség) rossz színben tüntessék fel, az egyik jelenetben elhangzó Air Force-idézetet a vietnámiak megöléséről pedig egy az egyben Moore találta ki. A South Park-stílusú animáció is félrevezető, Matt Stone és Trey Parker ugyanis nem vett részt benne, de azzal, hogy Moore közvetlenül a Stone-nal készült interjú után vágta be, azt a benyomást keltette, hogy ez az ő munkájuk.

Vándormadarak (2001)

2001-ben a Vándormadarak című film megmutatta a világnak, milyen borzalmakkal kell szembenézniük a madaraknak, amikor délre repülnek télire. Vannak olyan jelenetek, ahol a madarak olajfoltokba kerülnek, ahol vadászok lőnek le kacsákat, és ahol rákok nyüzsögnek egy fiókán, és elevenen felfalják. A film ki is érdemelte az Oscar-jelölést, de alulmaradt a Kóla, puska, sültkrumplival szemben.

Utólag derült ki, hogy egy csomó kulcsjelenete megrendezett volt. Mivel ekkoriban még nem voltak drónok, a madarakat repülőgépről kellett filmezni. Hogy ne ijedjenek meg az emberektől, a madarakat egy részét a stáb nevelte fel. Maga a rendező is úgy becsülte, hogy a filmjében szereplő madarak 50 százalékát betanították. A kulcsfontosságú jeleneteket is megrendezték. A film egy pontján egy vörösmellű lúd látható, amint egy nyersolajos tócsába téved, ami a valóságban tej és növényi festék keveréke volt.

GasLand (2010)

A Gasland az a film, amelynek köszönhetően a "fracking" világszerte elismert kifejezéssé vált. (A „rétegrepesztés” egy  gáz- és olajkitermelési technológia, a lényege, hogy speciális vegyszereket fecskendeznek be nagy nyomással a kőzetrétegek közé, így szabadítják ki onnan a gázt és az olajat.) A film Josh Fox rendező történetét meséli el, aki megpróbálja kideríteni, hogy pontosan mit is terveztek a földgázipari vállalatok, amikor pénzt ajánlottak neki, hogy fúrhassanak a birtoka alatt. A nyomozása végén arra jutott, hogy a fracking nagyon káros. Szó esik a filmben a fracking által okozott "miniföldrengésekről", és láthatunk olyan jeleneteket is, amelyekben tűz lövell ki a csapokból az érintett területeken.

Az Oscar-díjra jelölt dokumentumfilm alkotói azonban nem vették figyelembe, hogy ezek olyan dologok, amik megtörténhetnek anélkül, hogy a fracking egyáltalán szóba kerülne. A New York Times a Gasland pontosságát vizsgáló tanulmányában kifejtette, hogy bár a fracking okozhat mini földrengéseket, ezek túl gyengék ahhoz, hogy megérezzük őket. Az is tény, hogy más, zöld üzemanyagforrások is okozhatnak ugyanilyen "miniföldrengéseket", például a geotermikus energiatermelés.

Ami pedig azokat a jeleneteket illeti, ahol a fracking telephelyek közelében élő lakosok felgyújtják a csapjaikból származó vizet, több tudományos tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy "nagyon valószínűtlen", hogy ezt a fracking okozná. Inkább a rosszul megépített kutaknak köszönhető, hogy a metán a felszín felé vándorolhat.

Pingvinek vándorlása (2005)

2005-ben az imádnivaló, szmokingot viselő, boldog családokat játszó császárpingvinek mindenkinek megolvasztották a szívét. Ha ehhez hozzáadjuk Morgan Freeman megnyugtató hangját, nem csoda, hogy a Pingvinek vándorlása megkapta az Oscar-díjat. A vallási csoportok is megőrültek a filmért, a monogám pingvinek családi értékeit ünnepelték.

Bár a film mindent az olyan emberbarát fogalmak, mint a "szerelem" és a "család" prizmáján keresztül szűrt át, az igazi pingvinek valójában nem házasodnak meg, és nem telepednek le egy életre. Annak ellenére, amit a Pingvinek vándorlása sugall, a legtöbb császárpingvin "megcsalja" a párját, és minden évben új társsal költözik össze – a monogámia aligha ezt jelenti.

Bármilyen meggyőzően is búg Freeman szinkronhangja, semmi értelme emberi motivációkat tulajdonítani a nem emberi pingvineknek, illetve egy hamis "a szerelem mindent legyőz" narratívát húzni rá, mert az nem tükrözi a pingvinek valódi pszichológiáját.

Kellemetlen igazság (2006)

Ritkán fordul elő, hogy egy Oscar-díjas dokumentumfilm annyira ellentmondásos legyen, hogy végül egy bíróság mond ítéletet az igazságtartalma  felett, de ez történt a Kellemetlen igazsággal. Al Gore 2006-os filmje két Oscar-díjat is nyert (a másikat a legjobb eredeti dal kategóriában kapta), és olyan híres lett, hogy az iskolák világszerte elkezdték beépíteni a tantervükbe. Néhány ilyen iskola történetesen az Egyesült Királyságban van, ahol a jelek szerint nagyon komolyan veszik a dokumentumfilmeket. 2007-ben a film a legfelsőbb bíróság elé került, ahol egy bíró kritizálta a filmet az egyensúly hiánya és "kilenc tudományos tévedés" miatt.

Fontos kiemelni, hogy a bíró azt is megállapította, hogy a film általános üzenetét, miszerint a klímaváltozás valós, a tények valóban alátámasztják. De csúsztatások is vannak benne, ezek közül a legnagyobb, hogy Gore azt állította, hogy az éghajlati apokalipszis "a közeljövőben" következhet be, nem pedig sok éven belül. Azt is állította, hogy a Csád-tó kiszáradása és a Kilimandzsáró hóvesztése egyaránt az éghajlatváltozásnak tudható be. Valójában talán a Kilimandzsáró gleccsere az egyetlen, amely nem egyértelműen az éghajlatváltozás miatt húzódik vissza.

Gore azt is állította, hogy a 2000-es évek elején megnövekedett viharok, mint például a Katrina hurrikán, a CO2-függőségünknek tudhatók be. A modern klímatudomány valójában úgy véli, hogy az éghajlatváltozás kevesebb és intenzívebb viharokat fog hozni.

Super Size Me (2004)

2004-ben Morgan Spurlock megvalósította minden gyerek álmát azzal, hogy egy hónapig csak McDonald's-kaját evett. Mint a Super Size Me című filmje megmutatta, az ezt követő kalóriabevitel tönkretette a testét. Meghízott, depressziós lett, és az egyik megdöbbentő jelenetben azt mondták neki, hogy a gyorskaja a máját olyan módon károsítja, amit általában inkább a krónikus alkoholizmushoz szoktak kötni. A film olyannyira zsigeri vádirat volt a gyorséttermi kultúra ellen, hogy Oscar-jelölést is kapott érte.

A furcsa az volt, hogy amikor mások is kipróbálták Spurlock diétáját, soha nem tudták megismételni az eredményeit. Az egyik nagy eltérés a májkárosodás volt. Mi okozhatta az önjelölt antialkoholista ilyen súlyos, Big Machez kapcsolódó májkárosodását?

Valószínűleg a krónikus alkoholizmus. 2017-ben, a #MeToo csúcspontján Spurlock közleményt adott ki, amelyben bocsánatot kért egy női munkatársával szembeni zaklatásáért. Alkoholizmusát okolta, azt állítva, hogy 13 éves kora óta nem volt egyetlen olyan hete sem, amikor végig józan lett volna. Ez nyilván azt jelenti, hogy Spurlock hazudott a Super Size Me-ben, amikor azt állította, hogy már nem iszik. Ez megmagyarázza az orvos filmbeli megállapítását is, miszerint Spurlock mája úgy nézett ki, mint "egy alkoholistaé egy tivornya után".

Rodriguez nyomában (2012)

Az 1990-es évek végén két dél-afrikai elhatározta, hogy kideríti, igazak-e a pletykák arról, hogy Sixto Rodriguez mexikói-amerikai zenész a színpadon halt meg. A végeredmény a Rodriguez nyomában című Oscar-díjas film lett.

Rodriguez 1970-ben két albumot készített az Egyesült Államokban, de ezek visszhang nélkül tűntek el – kivéve Dél-Afrikában, ahol a zenéje hatalmas sikert aratott. Amikor a páros végül megtalálta a férfit, le volt égve, és fogalma sem volt arról, hogy valahol külföldön sikert aratott.

Legalábbis ez a filmes verziója az eseményeknek. A valóság sokkal árnyaltabb volt. Míg Rodriguez valóban nem tudott dél-afrikai rajongótáboráról, azzal tisztában volt, hogy máshol is híres. Különösen Ausztráliában, ahol óriási sikerű koncerteket adott.

A film azt a látszatot kelti, mintha Rodriguez a sikertelen albumai után teljesen felhagyott volna a zenéléssel. Valójában 1979-ben turnézott is Ausztráliában, és nagyobb tömegeket vonzott, mint Rod Stewart. A turné olyan jól sikerült, hogy 1981-ben visszatért. Bár a filmnek igaza van abban, hogy Rodriguez 1998-ra kiszállt a zeneiparból, a "kétszer is turnézott Ausztráliában rajongók tömegei előtt, mielőtt letette volna a gitárt" állítás lett volna a helytálló, nem az, hogy "két sikertelen albumot adott ki, és eltűnt a teljes ismeretlenségben, amíg ezek a srácok rá nem találtak".

Via: Grunge