Van, amelyik 48 év után kerülhetett a közönség elé, de akad olyan is, amelyen már 44 éve dolgozik az alkotója.
Közhely, hogy a filmkészítés nehéz vállalkozás, sok projekt még a forgatókönyvi fázisban elbukik, de a folyamat többi állomása is tele van váratlan akadályokkal, amelyek miatt egy-egy produkció évekre, sőt évtizedekre parkolópályára kerülhet. Íme a 10 leghosszabb ideig készült film – itt a kész alkotásnál sok esetben izgalmasabb az, ami a kulisszák mögött (nem) történt.
Az univerzum története (2016) – 13 év
Terrence Malick kísérleti dokumentumfilmje a kozmosz születését és elmúlását próbálja megragadni, a tudományt és a spiritualitást összeolvasztva. Bár a film hivatalosan a 2000-es években készült, gyökerei az 1970-es évekig nyúlnak vissza, amikor Malick már jegyzetelt a földi élet eredetéről. A rendező perfekcionizmusa és állandó újraforgatásai éveken át hátráltatták a munkát. Emellett a pénzügyi viták sem segítettek: a befektetők szerint Malick más projektjeire csatornázta át a forrásokat. A végeredmény azonban látványos vizuális utazás lett, amely a világ természeti szépségeit ünnepli.
5-25-77 (2017) – 18 év
Patrick Read Johnson filmje a tizenéves filmrajongó Pat felnőtté válásának története. Az illinois-i fiút a 2001: Űrodüsszeia megtekintése inspirálja arra, hogy rendező legyen. Kedvenc filmjeihez házilag forgatja a folytatásokat, miközben filmes magazinokból olvas a filmkészítés művészetéről. Édesanyja felhívja az American Cinematographer szerkesztőjét, aki találkozót szervez Douglas Trumbull és John Dykstra speciáliseffektus-művészekkel. Utóbbi megmutatja neki a Csillagok háborúja egyik befejezetlen kópiáját.
A forgatás 2001-ben indult, ám a független produkció állandó finanszírozási gondokba ütközött. Az utómunka során a vizuális effektek is lassan készültek el, részben mert Johnson saját maga dolgozott rajtuk, részben mert a számítógépes technológia gyorsan elavult. Az 1977-es Csillagok háborúja premierdátumát címébe emelő film végül csak 2017-ben láthatta a nagyközönség, igazi szerelmeslevélként a mozihoz és a rajongói szenvedélyhez.
Dangerous Men (2005) – 21 év
John S. Rad iráni származású rendező akcióthrillerjét sokáig a „rossz filmek Szent Gráljaként” emlegették – sokan beszéltek róla, de senki sem látta. A forgatás 1984-ben kezdődött Los Angelesben, ahol Rad amatőr stábbal és rendkívül alacsony költségvetéssel dolgozott. Gyakran leállt a produkció, mert nem volt pénze a folytatásra, vagy mert a szereplők egyszerűen eltűntek a projektből. A kész film 2005-ben került limitált moziforgalmazásba – és a kaotikus, széttartó cselekmény csak fokozta a legenda státuszát.
A sztori szerint a fiatal Mina szexuális erőszak áldozata lesz, és a vőlegényét is megölik. A nő bosszút esküszik, és egy motelben állít csapdát az elkövetőknek. Úgy dönt, hogy szexmunkás lesz, és megöli a férfi kuncsaftokat.
Az ember tragédiája (2011) – 23 év
Jankovics Marcell nagyszabású animációs adaptációja Madách Imre drámájából 1988-ban indult útjára. A rendszerváltás azonban elvágta az állami finanszírozás szálait, így a film évtizedekig szakaszosan, mozaikszerűen készült. Minden egyes színt külön kellett előteremteni, és gyakran évekig állt a projekt. A 160 perces opus nemcsak a magyar animáció egyik legnagyobb vállalkozása, hanem a világ leghosszabb egész estés animációs filmje is lett.
Space Battleship Yamato: Resurrection (2009) – 25 év
Az 1974-es ikonikus animesorozat mozis folytatását először a 80-as években tervezték, de jogi viták miatt évtizedekre parkolópályára került. Csak 2002-ben rendeződtek a szerzői jogi kérdések, ám ekkor újabb akadályok jöttek: a digitális animációra való átállás miatt egy teljes stúdiót kellett létrehozni. A projekt 2009-re ért révbe, de megérte a várakozás, mert a japán közönség egy nosztalgikus, mégis modernizált űroeposzt kapott. A sztori a 23. században játszódik, amikor is egy közelgő katasztrófa miatt a bolygó teljes lakosságát evakuálják, és csillagközi útra viszik, hogy egy új égitestre költözzenek.
The Thief and the Cobbler (1993) – 29 év
Richard Williams, a legendás animátor 1964-ben kezdett neki álomprojektjének, amely keleti mesékből, Nasruddin történeteiből merített. A 70-es évekre elfogytak a források (Williams személyesen finanszírozta a filmet korábbi projektjeiből), de a Warner Bros. a Roger nyúl a pácban (1988) sikere után adott neki egy újabb esélyt. Williams túlzott precizitása és lassú tempója miatt a stúdió végül elvette tőle a filmet, és más animátorok fejezték be 1993-ban. A végeredmény messze elmaradt az eredeti víziótól, de a film kultuszstátuszba került, és ma is a „mi lett volna, ha” példája az animáció történetében.
Mad God (2021) – 30 év
A stop-motion műfaj mestere, a kétszeres Oscar-díjas Phil Tippett az 1980-as évek végén kezdett bele saját horrorisztikus látomásába, miközben még a Robotzsaru 2. effektjein dolgozott. A Jurassic Park CGI-forradalma után úgy érezte, mestersége idejétmúlttá vált, így két évtizedre fiókba tette a projektet. Csak a 2010-es években, egy Kickstarter-kampány és lelkes fiatal animátorok segítségével folytatta. A Mad God végül rémálomszerű képeivel bizonyította, hogy a kézzel készült animáció még mindig lenyűgöző tud lenni.
A király és a madár (1980) – 33 év
Paul Grimault francia rendező 1948-ban kezdett bele Andersen meséjének adaptációjába, Jacques Prévert költő közreműködésével. A produceri nyomás miatt a filmet 1952-ben befejezetlenül mutatták be, amit Grimault árulásként élt meg. Évekig harcolt a jogokért, majd 1967-től lassan, saját pénzéből kezdte újraépíteni a filmet. Csak 1980-ban tudta befejezni, a saját vízióját valóra váltva.
A köpönyeg – 44+ év
Jurij Norstein orosz animátor 1981 óta dolgozik Gogol klasszikus novellájának feldolgozásán. Aprólékos, kézzel kivágott animációs technikát használ, és mereven elzárkózik a számítógépes megoldásoktól. Ez a művészi makacsság lassítja a tempót, ráadásul a finanszírozás is rendszertelen. 2004-re a film nagyjából fele készült el, de a 84. évét taposó Norstein azóta is folytatja a munkát. A köpönyeg így máig a világ leghosszabb ideig készülő animációs projektjének számít, és ki tudja, láthatjuk-e valaha.
A szél másik oldala (2018) – 48 év
Orson Welles utolsó filmje szatirikus önreflexió a hollywoodi rendszer működéséről. Az 1970-ben indult forgatás állandó pénzügyi és jogi problémákba ütközött, részben mert a produkció egy iráni sahhoz kötődő befektetői körhöz kapcsolódott. Welles halála után a tekercsek évtizedekig raktárban porosodtak. Csak 2014-ben, Frank Marshall és Peter Bogdanovich vezetésével indult el a restaurálás, a Netflix támogatásával. A film 2018-as premierje egyszerre volt filmtörténeti esemény és költői igazságtétel: Welles végül mégis visszatért a közönséghez.
Filmek, amik évtizedek alatt készültek el
Van olyan, hogy a rendező eredetileg is több évtizedes kísérleti projektben gondolkodott és olyan is, hogy a leforgatott iszonyatos mennyiségű anyag összerendezése került rengeteg időbe - néha már a készítők halála után.
A másik cikkünk
Via: Movieweb
