David Hasselhoff úgy él a köztudatban, mint Michael Knight vagy Mitch Buchannon megszemélyesítője, illetve a csávó, akinél hitelesebben senki nem parodizálja David Hasselhoffot. A Hoff utóbbi 20 éve nemigen telt mással, minthogy időről-időre anyahajó méterű idézőjelbe tette saját munkásságát. És bár az öniróniára való képességnél kevés nagyobb emberi erény létezik, 70. születésnapja alkalmából a Színművész Komoly Munkásságából válogattunk össze néhány alapvetést.
Csillagháború (1978)
Az ifjú Hoff második filmjében egy herceget alakít, akit a Bánffy-hajszeszgyárban tett látogatása során üzemi balesetet szenvedett, és hajszál híján megfulladt. Azonban ennél nagyobb szerencsétlenség is éri: foglyul ejti a Zarth Arn nevezetű gonosz nagyúr. Galaktikus csempészként tevékenykedő apja segítségére siet, egyben megkísérli meghekkelni Zarth tömegpusztító fegyverét, melyet ügyvédi felszólításoktól való félelmében ódzkodik csillagrombolóként emlegetni. Eközben megannyi veszély leselkedik rájuk,
a legjobb eredeti forgatókönyvért járó aranyszobor azonban hangsúlyozottan nincs ezek között.
Modern muskétások (1992)
A gonosz Garth Knight megszemélyesítése után Davidet immár másodszor láthatjuk arcszőrzettel, amiről arra következtethetünk, hogy
egyetlen őszinte jóakaró sem ólálkodott környezetében.
Hasonló személyektől szerepválasztás terén sem kapott tanácsokat, így történhetett meg, hogy a Hoff egy John Smith D'Artagnan nevezetű fickó bőrébe bújt, hogy Thomas „Haribo macht Kinder froh” Gottschalk társaságába szolgáltasson igazságot a világnak. A duó később a Looking For Freedom című klasszikust is eldalolta, melynek következtében csak Heimlich-fogással tudtunk megszabadulni a félrenyelt gumimackóktól.
Lavina (1994)
Egy Hoff-mellszőrrel kitömött Valentin-napi díszpárnáért korábban tinilányok százezrei vívtak volna Mortal Kombatot,
ő azonban beleunt a Hello Kitty-s borítékban érkező több száz talicskányi szerelmeslevélbe,
és az elvetemült gyémántcsempész bőrébe bújt. Antihősünk ármánykodás közepette azonban hófedte hegynek vezeti vitorlásrepülőjét, gajra vágva ezáltal egy víkendező család vakációját. A família spontán (ön)mentőakcióba kezd, majd ásás közben rátalál a hibernált Hoffra, ő pedig – balszerencséjükre – felolvad, mint egy zacskó Family Frost-zöldségkeverék. (Fun fact: a a magyar változatban a szinkronbravúrok non plus ultráját hallhatjuk, amikor a családfő a „május, május!” szakkifejezéssel kér rádiós segítséget.)
Nick Fury – Zűrös csodaügynök (1998)
A Marvel manapság kínosan ügyel a szereplőválogatásokra, a 80-as, 90-es években azonban vélhetőleg
a cég bekötött szemű bérszámfejtője bökött rá egy-egy névre,
miután öt-hatszor megforgatták egy gurulós székben. A Hoff számára ez azonban tiszta haszonnak bizonyult, félszemű karakterként ugyanis nemcsak a tinilányok, de a háztartásbeliek ostromát is képes volt visszaverni.
Anakonda 3. (2008)
Már megint az a fránya bajusz, ráadásul olyan kivitelben, mely egy mellékállásban vőfélykedő, leszázalékolt kukoricacsősznek is becsületére válna. Ebben az esetben azonban kevésbé sérelmezzük, ugyanis legalább némileg eltereli figyelmünket a gigászi őshüllőről,
melynek animátora egy ideális állatvédelmi törvény értelmében minimum kerékbe törést érdemelne.
Hoff ezúttal egy vadászt alakít, aki élő konyakos meggyként kínálja fel magát a bestiálisan animált kígyónak.
Kép forrása: History
