Egyik kedvenc színészünk 7 legjobb alakításának 7 legjobb csúcsjelenetét szedtük össze, olyan emlékezetes pillanatokat, amik a filmtörténet részévé váltak.
Philadelphia - Az érinthetetlen (1993)
A korábban főleg vígjátékokat vállaló Tom Hanks első Oscar-díját nyerte el Jonathan Demme (A bárányok hallgatnak) filmdrámájában nyújtott megkapó alakításáért, teljesen megérdemelten. A filmben a sztár egy menő jogászcég feltörekvő munkatársát alakítja, akit, miután fény derül homoszexualitására és AIDS-betegségére, koholt vádak alapján kirúgnak a munkahelyéről. A férfi ezt nem hagyja annyiban, nagy nehezen, de talál egy olyan ügyvédet (Denzel Washington), aki előítéletei ellenére, szakmai hiúságból elvállalja a befolyásos cég elleni, reménytelennek tűnő ügyet.
Hanks és Washington között elképesztő dinamika alakult ki,
ami abból a zseniális jelenetből is kiderül, ahol Hanks karaktere felkéri az ügyvédet a képviseletére, tudván, milyen kicsi az esélye annak, hogy az igent mond majd. A jelenet egy flashback részt is tartalmaz, ami ritkán jó, de itt működik. A Philadelphia – Az érinthetetlen az egyik első fősodorbeli hollywoodi film volt, ami ilyen nyíltan beszélt az AIDS-ről és a betegséggel kapcsolatos tévhitekről, a vele kapcsolatba hozható homofóbiáról.
Forrest Gump (1994)
Tom Hanksnek saját bevallása szerint két dolgot szoktak odakiabálni a rajongók az utcán a legsűrűbben: a Számkivetett-beli röplabdahaverja, Wilson nevét és azt, hogy „Fuss, Forrest, fuss! ” Az utóbbi természetesen Robert Zemeckis ikonikus filmjében hangzik el. A Winston Groom regényéből készült imádnivaló alkotásban fel-felvillannak a XX. század legfontosabb eseményei, köztük a vietnámi háború is, amelynek itt, Gump tolmácsolásában és annak tettein keresztül egyszerre jelenik meg az értelmetlensége és az ott harcolók hősiessége. Kiderül ugyanis, hogy a végtelenül egyszerű, mindig optimista Forrest remek katona: mindent elvisel és mindent megtesz, amit mondanak neki - a bajtársaiért. Hanks alakításának zsenialitása abban rejlik, hogy egy percre sem mutatja nevetségesnek ezt a karaktert, nem csinál belőle eltúlzott karikatúrát, hanem hihető és szerethető emberként láttatja, aki minden pillanatában rácsodálkozik a világra.
Ryan közlegény megmentése (1998)
A leggrandiózusabb háborús film, ami valaha készült, ami nem csoda, hiszen Steven Spielberg számára ez a téma mindig is rendkívül fontos volt. Spielberg nem csak profi, okos is, és
főhősének egy olyan színészt tett meg, aki egyáltalán nem az az elitkatona típus:
Tom Hanks vezeti ugyanis azt a ranger alakulatot, amelyik 1944. június 6-án partra száll az Omaha partszakaszon, hogy elnémítson egy ellenséges üteget – ami nincs is ott. Majd új küldetést kapnak, a német vonalak mögött kell megtalálniuk és visszahozniuk egy olyan katonát, akinek három bátyja egyszerre vesztette életét. A küldetés őrültség, ezt a katonák is tudják, és fellázadnak ellene, amikor egy radarállomást foglalnak el útközben, és elveszítik egy bajtársukat. Dühüket egy német foglyon töltenék ki, amikor Hanks Miller századosa azzal töri meg az ellenséges hangulatot, hogy elárulja azt a titkát, amiről annyit faggatták korábban: civilben egy kisvárosban irodalomtanár. És valóban tanárként viselkedik, amikor a saját példáján mutatja meg, mit tett vele a háború, és miért kell embernek maradniuk.
Stephen King: Halálsoron (1999)
Paul Edgecomb (Hanks) börtönőrként szolgál a Cold Mountain fegyház siralomházában a múlt század harmincas éveiben. Az E blokkban halálraítéltek várják, hogy végigmenjenek a halálsoron - a folyosón, amely a villamosszékhez vezet, ám minden megváltozik, amikor új rab érkezik az E blokkba. Az óriás termetű fekete férfit, John Coffey-t (Michael Clarke Duncan) az esküdtszék két fehér kislány meggyilkolásáért ítélte halálra, pedig egyáltalán nem tűnik gyilkosnak. Stephen King regényéből a börtönfilm specialista Frank Darabont (A remény rabjai) rendezett elképesztő filmet, csodával, kalanddal, izgalommal és rengeteg emberséggel.
Hanks itt úgy főszereplő, hogy a történet valójában nem az ő karakteréről szól:
Paul többnyire a háttérben marad, csak akkor avatkozik az eseményekbe, ha nagyon muszáj, miközben végig tudja, milyen fájdalmas döntést kell majd meghozni. Paul és John Coffey búcsújelenete a filmtörténet egyik legfájdalmasabb, egyben leggyönyörűbb epizódja – és megmutatja azt is, mennyire alulbecsült tehetség volt a 2012-ben elhunyt Michael Clarke Duncan.
Számkivetett (2000)
Robert Zemeckis filmjében Tom Hanks egy lakatlan szigeten kerül intim kapcsolatba egy röplabdával, és bár viccelünk, hősünk lelki épségét valóban a labdának köszönheti. A Számkivetett sztorija egyenesebb, mint egy szög: a Hanks által alakított szállítmányozó menedzser egy repülőgép-katasztrófát követően egy lakatlan szigeten köt ki, ahol Robinson Crusoe után szabadon önellátásra kell berendezkednie, és mivel egy FedEx gép járt szerencsétlenül, a túlélést a különböző szétszóródott csomagok tartalma biztosítja. Hanks számára elképesztően nagy, de végső soron rendkívül hálás feladat volt az egész sztorit egyedül vinni a hátán, mindig más hangulatot eljátszani úgy, hogy ne legyen üresjárat egy olyan sztoriban, ahol nem sok minden történik – például az, hogy hősünk végre sikeresen gyújt tüzet.
Charlie Wilson háborúja (2007)
A veterán rendező, Mike Nichols tökéletesen idézi meg ezt a furcsa korszakot, amely a hidegháború legvégét jelentette, és amely megágyazott korunk konfliktusainak – mert azt sem felejti el elmesélni, hogy a szovjetek kivonulásával az USA, amely a címbeli Wilson szenátor (Hanks) sürgetésére állig felfegyverezte az afgán lázadókat, végül gyakorlatilag magára hagyta az országot. A film azonban nemcsak történelmi parabola, hanem rendkívül szórakoztató darab is, és bár erre a szerepre kevesen szavazták volna be, Tom Hanks mégis nagyszerű a kicsapongó szenátor szerepében, sőt, pont azért olyan jó, mert itt teljesen más karaktert hoz, mint amit szokott. Az ő Wilsonja részben hiúságból, részben hazafias hevületből vállalja magára ezt a feladatot, a siker az egóját növeli – hogy a végén rájöjjön, milyen következményei vannak tetteinek. Mindezt ez az egyetlen jelenet összegzi a legjobban:
Kémek hídja (2015)
Steven Spielberg és Tom Hanks olyanok, mint a borsó meg a héja, minden filmjükön érződik, mennyire szeretik a közös munkát és úgy általában, a film világát. A Kémek hídja a hidegháború legfagyosabb éveiben játszódik, és azt a megtörtént esetet dolgozza fel, amikor a szovjetek elfogták egy amerikai kémrepülőgép pilótáját. A filmben a CIA megbíz egy ügyvédet (Tom Hanks), hogy utazzon Berlinbe, és szabadítsa ki a pilótát a vasfüggöny mögül: készítsen elő egy fogolycserét, amiben az oroszok a pilótáért cserébe megkaphatják az Amerikában lebukott szovjet kémet (Mark Rylance, aki Oscar-díjat kapott ezért a szerepért). Hanks karakterében az a zseniális, hogy úgy csinál történelmet, hogy ha rajta múlna, inkább hazamenne jó meleg otthonába a feleségéhez. Ez persze Spielberg és a forgatókönyvet jegyző Coen-testvérek érdeme is. Hanks és Rylance búcsúja pedig nem véletlen idézi a Casablanca legszebb jelenetét!
