Ezeket még az olyan sztárok sem mentik meg, mint Sharon Stone, Demi Moore és Bruce Willis.
Van az agynak egy szerencsésnek mondható önvédelmi mechanizmusa: a rossz dolgokat hajlamos idővel elfejteni, vagy legalábbis olyannyira háttérbe szorítani, hogy általában sosem gondolunk rá. A kilencvenes évekre úgy emlékszünk vissza, mint amikor olyan remek thrillerek készültek, mint A bárányok hallgatnak (1991), a Hetedik (1995), a Közönséges bűnözők (1995) vagy épp a Legbelső félelem (1996). Bár az évtizedet úgy emlegetjük, mint a thrillerek utolsó aranykora, azért ekkor is volt pár vacak film, amiről szerencsére nem sok szó esik már. A miheztartás végett azért most összeszedtük az öt legrosszabb thrillert a kilencvenes évekből.
Bűnben égve (1993)
Ez a tárgyalótermi thriller minden bizonnyal az egy évvel korábban bemutatott A kéz, amely a bölcsőt ringatja (1992) sikerét akarta meglovagolni – na nem tartalmában és színvonalában, hanem azáltal, hogy mindkettőben Rebecca De Mornay játszik. Ő alakítja a sikeres védőügyvédet, Jennifer Hainest aki elvállalja David Greenhill (Don Johnson) védelmét, miután a férfit felesége meggyilkolásával vádolják. Greenhill gazdag, sármos, arrogáns és nyilvánvalóan annyira veszélyes, hogy a nézőnek éreznie kellene, ahogy Jennifer elveszíti az irányítást az ügy felett, olyannyira, hogy végül már saját ítélőképességében sem bízhat. Ez egy kiváló thriller alapanyaga lehetne egy ideális világban, ahol minden ötletből remekmű születik, de ez nem egy ideális világ. A Bűnben égve legnagyobb hibája, hogy épp a fent felvázolt alapszituációt nem képes tisztességesen és átélhetően ábrázolni. Jennifer elvileg intelligens, ám folyamatosan megkérdőjelezhető döntéseket hoz, a tárgyalótermi jelenetekben semmi feszültség nincs, az erotikus szál pedig vérszegény.
Az éj színe (1994)
Ha van film a listán, amire talán halványan azért emlékszünk, akkor valószínűleg ez az, ám erre is úgy, mint „Bruce Willis silány erotikus thrillere”. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy Az éj színe idővel kiérdemelte magának az „annyira rossz, hogy már jó” jelzőt, így bűnös élvezetként azért fogyasztható. Willis alakítja Bill Capát, a pszichológust, akit az egyik páciense öngyilkossága kísért, így az emlékek elől Los Angelesbe menekül. Ott viszont egy gyilkossági ügy közepén találja magát, amiben a terápiás csoportja is érintett. Mindeközben szenvedélyes viszonyt kezd a titokzatos Rose-zal (Jane March), akinek az ügyhöz is köze van. A film túl sok mindent akar egyszerre: gyilkossági rejtély, erotikus kockázat, pszichológiai összeomlás – és végül semmi sem működök igazán. Mindezt fokozzák a kínos párbeszédek és a szereplők teljesen irreális viselkedése. Az éj színének szexjelenetei pedig hírhedten a filmtörténelem legerotikátlanabb pillanatai közé tartoznak.
Az esküdt (1996)
Az esküdt című film valójában azért olyan frusztráló, mert ebből aztán tényleg egy remek thriller készülhetett volna. Annie Laird (Demi Moore) egy egyedülálló anya, akit egy nagy horderejű maffiaper esküdtjei közé választanak ki. Ám őt, és ami még fontosabb, a fiát is megfenyegeti a Tanár (Alec Baldwin) nevű bérgyilkos, hogy a nő a felmentés mellett álljon ki. Izgalmas alaphelyzet: a polgári kötelezettség kerül szembe a védelmező anyai ösztönnel, miközben egy esküdtszékből nem olyan egyszerű csak úgy kilépni. Mondhatnánk, hogy ezt nem lehet elrontani, de végül csak sikerült. A bérgyilkos inkább irritáló, mint félelmetes, a fordulatok mesterkéltek, és bár jó pár helyzet adódik, amiből áradnia kéne a feszültségnek, a film folyamatosan elvéti az arányokat.
Megnézheted itt: Apple TV (kölcsönzés)
Az ördög háromszöge (1996)
Már az is elég bátor dolog volt, hogy az Ördöngösök című francia film alapján készült ez a remake, mivel az 1955-ös film a feszültségkeltés mintapéldánya: a feleség és a szerető összefog, hogy eltegyék láb alól a férfit, aki uralkodni akar felettük. Az 1996-os változatban Sharon Stone, Isabelle Adjani és Guy Baran szerepel, de az ismerős felálláson túl semmi köze az eredeti műhöz. Az ördög háromszöge csupán megismétli az ismerős jeleneteket, anélkül, hogy megértette volna, hogy azok mitől működtek. Egyedül Sharon Stone hoz némi feszültséget a filmbe, de ahhoz még ő is kevés, hogy az egészet megmentse.
Jade (1995)
Bármilyen furcsa, ezt a vacak erotikus thrillert Az ördögűző (1973) és a Francia kapcsolat (1971) rendezője, William Friedkin jegyzi. A Jade főszereplője egy San Franciscó-i államügyész-helyettes, David Corelli (David Caruso), aki egy nagy port kavaró gyilkossági nyomozásba kezd, amely egy underground szexklubhoz kapcsolódik. Potencia ugyan ebben is lenne, ám az egész valahogy túl merev ahhoz, hogy működjön. A Jade minden természetességet mellőz, ahogy az összetett karaktereket is hiába keressük.
Megnézheted itt: Apple TV (kölcsönzés)
Ellenpéldák
5 remek thriller a '90-es évekből, amit ha nem láttál, sürgősen pótold!
A Halálos terápia, A tábornok lánya és a Szimpla ügy is méltatlanul tűnt el mára a süllyesztőben.
Lássuk!
(via Collider)
