Még a koronavírus előtti boldog időkben járunk, amikor egy, már évek óta Amerikában élő kínai család hazalátogat, mert beteg a nagyi. Mindez nem hangzik izgalmasnak, pedig nagyon szép és nagyon vicces történetről van szó.
Alapjáraton nem biztos, hogy beülnék egy olyan filmre, ami arról szól, hogy az óhazában, Kínában betegeskedő nagymamát meglátogatják az Amerikába szakadt rokonai. Nem ülnék be rá, mert ad egy, unalmasnak hangzik az alapsztori, ad kettő, ez a beteg nagymama szál kicsit depisen hangzik. Lulu Wang rendezőnő filmjét azonban az idei Golden Globe-on a legjobb film kategóriában, a főszereplőnőt, Awkwafinát a legjobb színésznő kategóriában jelölték díjra, és erre azért mégiscsak felfigyel az ember.
És az ember felfigyel arra is, hogy a főszereplő az az Awkwafina aki ma a legmenőbb fiatal amerikai-kínai színésznőnek számít. A civilben Nora Lum névre hallgató színésznőt – és rappert - mi elsősorban olyan vígjátékokban láthattuk, mint a Jumanji - A következő szint , a Rossz szomszédság 2. vagy a Ocean's 8: Az évszázad átverése, de szerepelt az odakint elképesztően sikeres Kőgazdag ázsiaiakban, műsora van Nora from the Queens címmel, és úgy általában megkerülhetetlen a maga műfajában. Ezért is meglepő, hogy (fő)szerepet vállalt egy olyan visszafogott és személyes munkában, mint A búcsú. Ami tényleg arról szól, hogy a család Amerikából hazalátogat Kínába – a család másik része Japánból ér vissza -, mert a nagyi halálos beteg, de van egy csavar. A nagymama, Nai Nai (a Kínában hatalmas sztár Shuzhen Zhao) nem tudja, hogy rákja van, azt hiszi, hogy a gyógyszerek, amiket kap spéci külföldi vitaminok, és meg van róla győződve, hogy a napi öt perc tai chi legalább száz évig tartja majd életben. Merthogy a családnak nincs szíve közölni a rossz hírt, mondván, a rosszkedv és a pánik gyorsabban öl, mint maga a betegség, és a látogatás ürügye így a kicsit bamba unokatestvér esküvője lesz.
És külön köszönet a magyar forgalmazónak, hogy nem keresztelte át a filmet Bazi nagy kínai esküvőre – láttunk már hasonlót! -, mert a menyegző tényleg fontos szerepet kap és tényleg vicces, de másról van itt szó. Csak elég nagy szavakkal lehet a dolgot leírni, olyasmiről van szó, mint a gyökerek keresése, egy új identitás építése a régi megőrzése mellett, és valami még egyszerűbbről, a családról és egymás szeretetéről kultúrákon és generációkon át. Ugye milyen bődületesen nagy közhelynek hangzik- Pedig Lulu Wang, aki a saját családjáról írta és forgatta a filmet, képes mindezt gyönyörűen, egyszerűen és nagyon szerethetően, ráadásul közhelyek nélkül megfogalmazni, a már sokat emlegetett Awkwafina pedig meglepő érzékenységgel és komolysággal hozza a kicsit mamlasz kamaszt, aki eleinte nem tud megbarátkozni családja kegyes hazugságával, ami a jelek szerint egyben egy kulturális de később megbarátozik a gondolattal, és nem azért, mert így mindenkinek kényelmesebb.
Szóval, ha valaki azon gondolkodik, érdemes-e megnézni egy olyan filmet, ami arról szól, hogy az óhazában, Kínában betegeskedő nagymamát meglátogatják az Amerikába szakadt rokonai, ne sokat habozzon, abszolút érdemes.
Értékelés: 8/10
