A Démonok között filmes univerzumához számos ijesztő nőnemű entitás tartozik, mint Annabelle vagy az Apáca, és most megismerhetjük mexikói barátnőjüket, a gyerekekre vadászó, zokogó asszonyt is egy olcsó, de hatásos epizódban.
Íme, néhány olyan elem, amit kár kihagyni egy horrorfilmből, nehogy a nézőnek hiányérzete legyen! Hirtelen pislákolni kezdő fény! Egy régi legenda, amiről kiderül, hogy igaz! Egy kisgyerek, akit valami ismeretlen veszély vonz magához! Egy koszos gézcsíkokba burkolt szellem! Hirtelen becsapódó ajtó! A plafonról lecsöpögő trutyi! Valami, amit hirtelen meglátunk a tükörben! Rejtélyes sebek! Egy feneketlen kád, amiből bármi és bárki felbukkanhat! És végül, de nem utolsósorban az ördögűző pap az összes kellékével, kereszttel, szentelt vízzel, füstölővel és rózsafüzérrel.
Merthogy ebből dolgozik a Démonok között filmes univerzumhoz lazán kapcsolódó A gyászoló asszony átka, és ebből dolgozik James Wan szuperproducer, a Fűrész széria elindítója, napjaink egyik legsikeresebb horrormestere és franchise indítója. Aki azért elég sokat tud a műfajról, és azt is tudja, hogy a jó horror a retro horror! Merthogy a rövid, a régmúltban játszódó bevezető után megérkezünk 1973-ba, Los Angelesbe, ahol még új dolognak számít a Scooby-Doo! Itt él a gyámügynél dolgozó, frissen megözvegyült Anna a két gyerekével egy nagy, többszintes, jókora kerttel és saját medencével rendelkező házban valahol a kertvárosban – mert arrafelé a szociális munkások kicsit jobban keresnek, mint nálunk. És Anna munka közben találkozik egy őrültnek tűnő mexikói nővel, aki egy szekrénybe zárta a két kisfiút, és merő jóindulatból közbeavatkozik, magára és gyerekeire szabadítja a címbéli Gyászoló Asszony átkát.
És mindez sztoriként nem túl erős, inkább egy novellára, mint egy egész regényre való alapanyag, teli logikátlansággal – a legenda szerint a Gyászoló Asszony például kisfiúkra vadászik, de hősnőnknek egy fia és egy lánya van, és mindkettő veszélybe kerül. Persze az, aki a Démonok között spin-off filmek valamelyikére ül be, az nagyjából tudja, mire is számítson. Egy ijesztő figurára, mindegy, hogy porcelánbaba, román apáca vagy most éppen rothadó mexikói szellemnő, aki majdnem mindenható, áthatol mindenen, és csak a különböző ördögűző eszközök hatnak rá, de azok is módjával - lásd a bevezető felsorolást. És azzal nincs nagy baj, ha azt kapjuk, amire számítunk – az mindig nagyobb baj, ha többet ígérnek és kevesebbet adnak. És az elsőfilmes rendező, Michael Chaves azt hozza, amit ígért, egy olcsó, de hatásos, egyszerű, de viszonylag mutatós szellemasszonyos riogatást abszolút sztenderd eszközökkel – tudják, olyanokat, mint amikor a lény az előbb még öt méterre volt, és egy tizedmásodperc alatt már a POFÁMBAN VAN! -, de ad hozzá egy is extrát is.
Chaves szinte a semmiből került elő, pár sikeres videóklip és reklám után rendezhette meg első nagyjátékfilmjét, amit annyira profin rakott össze, hogy James Wan rábízta a Démonok között harmadik részét – szóval érdemes figyelni rá. Először is jól idézte meg a korszakot, és jó arcokat talált a sztorihoz: a máskor viszonylag átlagos Linda Cardellini remek a gyermekeit féltő anyaként, nagyon jók a gyerekszínészek - Jaynee-Lynne Kinchen és Roman Christou -, de a telitalálat Raymond Cruz az ördögűző kiugrott mexikói pap szerepében. Igen, Cruz volt a mániákus Tuco Salamanca a Breaking Badben, és megannyi mellékszerep után végre a reflektorfénybe állhatott, és a legtöbbet hozta ki az abszolút klisékre épülő szerepből. Annyit, amennyi benne volt, többet ő sem hozhatott ki, és minden profizmus ellenére ez az, ami.
Egy rutinból és egy rakás bevett fordulatból összerakott iparosmunka, egy jól működő széria soron következő darabja egy meglepően gagyin összerakott szellemnővel – akiről én speciel elsőre azt hittem, hogy Johnny Depp egy olyan arckifestős szerepében.
Értékelés: 6/10
