Az utolsó és az első emberekben lényegében csak a jugoszláv kommunista építészet mementóit látjuk, miközben Tilda Swinton olvas fel egy közel 100 éves regényt.
Az utolsó és az első emberek egy egyedülálló izlandi sci-fi film, ami 2020 óta 100%-os pontszámon áll a Rotten Tomatoes kritikagyűjtő oldalon. Pedig nincsenek benne hús-vér színészek, és a sztori is a néző képzeletére van bízva:
Tilda Swinton olvas fel részleteket Olaf Stapledon brit író 1930-as sci-fi regényéből, Az utolsó és az első emberekből, miközben a brutalista jugoszláv építészet gigantikus beton épületeit látjuk.
A 16 mm-es fekete-fehér felvételeket a színésznő monológja mellett zene is kíséri – ezt maga a rendező, Jóhann Jóhannsson komponálta (aki korábban zeneszerzőként dolgozott olyan ismert filmeken, mint A mindenség elmélete, a Sicario - A bérgyilkos, a Mandy – A bosszú kultusza, az anyám! vagy Szász János rendezése, A hentes, a kurva és a félszemű).
Az utolsó és az első emberek világpremierje két évvel a rendező-zeneszerző Jóhann Jóhannsson halála után, a 70. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon volt, ahol nagy kritikai elismerést kapott (korábban a kép- és hanganyagot a BBC Filharmonikusok zenéje kíséretében levetítették a londoni Barbican Centre-ben 2018-ban, majd a sydney-i Operaházban is 2019-ben). A narrátor, Tilda Swinton az emberiség rögös útját meséli el a civilizációk egymást váltó ciklusain keresztül, ahol minden egyes következő civilizáció magasabb technológiai, filozófiai és evolúciós szintet ér el, mint az előző, egészen addig, amíg az emberiség egy szinte már felismerhetetlen idegen fajjá fejlődik egy magányos bolygón.
A címbéli Első Emberek a filmben a jelenlegi civilizációnk tagjai: a nemzetállamokban élő, háborúzó és pazarló emberiség. A Kína és az Amerikai Egyesült Államok közötti világpusztító konfliktus után létrejön az Első Világállam, és az emberiség egy új szintre lép. Négy évezreddel a világállam kialakulása után azonban a Föld erőforrásai végleg kimerülnek, ami a civilizáció teljes összeomlásához vezet.
Azok, akik túlélik ezt a katasztrófát, Második Emberekké válnak, akik már egy új emberi fajt képviselnek. Ezután az emberiség minden egyes következő fejlettségi szintje egy nietzschei típusú küzdelem, ahol a világ viszontagságai arra kényszerítenek bennünket, hogy a jelenlegi állapotunkhoz képest valami nagyon mássá, nagyon idegenné fejlődjünk.
Végül a Tizennyolcadik Emberek lesznek az emberi faj utolsó képviselői, akik már mind filozófusok és szexuálisan igencsak liberális elveket valló művészek, akik nem tudnak meghalni, csak gyilkosság, öngyilkosság vagy baleset következtében.
Így mindenki addig él a Földön, amíg a Nap fel nem perzseli a Naprendszerünk összes bolygóját. Az elkerülhetetlen véggel szembesülve azonban a Tizennyolcadik Emberek kikísérleteznek egy vírust, ami elterjed a galaxisban, és a nyomában élet sarjad más bolygókon is, egy új faj előfutáraként.
Az utolsó és az első emberek egy abszolút magával ragadó film, ami anélkül is működik, hogy akár egyetlen emberi arcot látnánk benne. 70 perces hossza ellenére egy pillanatra sem válik unalmassá, sőt, a nézőket folyamatos töprengésre készteti a mély és filozofikus gondolataival. Egyesek szerint ez már nem is film, hanem egy vizuális költemény, ami Jóhann Jóhannsson szuggesztív zenéjével, a jugoszláv brutalista építészet monokróm felvételeivel és Tilda Swindon távolságtartó narrációjával gyönyörűen érzékelteti az emberi evolúció minden gyötrelmét és szépségét.
