Ryan közlegény megmentése (1998)

A partraszállás elsőszámú eposza, a leggrandiózusabb háborús film, ami valaha készült, ami nem csoda, hiszen Steven Spielberg számára ez a téma mindig is rendkívül fontos volt. Spielberg nem csak profi, okos is, és főhősének egy olyan színészt tett meg, aki egyáltalán nem az az elitkatona típus: Tom Hanks vezeti ugyanis azt a ranger alakulatot, amelyik 1944. június 6-án partra száll az Omaha partszakaszon, majd a német vonalak mögött kell megtalálniuk és visszahozniuk egy olyan katonát, akinek három bátyja a világháború különböző frontjain szinte egyszerre vesztette életét. A film a partraszálláson kívül a korabeli hadviselés szinte minden módját megmutatja: járőrözés, orvlövésszel való találkozás, rajtaütés, helységharc, és teszi mindezt az utolsó centiig hitelesen. Az eredmény öt Oscar-díj, köztük a legjobb rendezésért járó.

A piszkos tizenkettő (1967)

A szövetséges vezérkar úgy dönt, a partraszállás éjszakáján egy öngyilkos küldetés során kiiktatják a német vezérkart, akik egy kastélyban pihenik ki egy hadgyakorlat fáradalmait, a feladat pedig egy rakás börtöntöltelékre vár.  Bár hamar klasszikus lett belőle, a film bemutatásakor komoly vitákat kavart, mert úgy mutatta be az amerikai katonákat, mintha semmiben sem különböznének a náciktól, rasszisták, bunkók, és ez volt az első olyan munka, amiben nem feddhetetlen mintakatonák az amerikaiak, hanem háborús bűnöket követnek el. Például benzinnel locsolnak le, majd felrobbantanak egy rakás németet, akik között egy csomó nő is van. Mondjuk eleve súlyos bűntettekért elítélt katonákról van szó, akik azért vállalnak egy kiemelten veszélyes küldetést, hogy enyhítsék a büntetésüket, Robert Aldrich pedig mindent kihozott ebből a sztoriból: drámát, humort, megváltást és akciót.

Overlord (1975)

Stuart Cooper komor és elégikus fekete-fehér háborús drámája stílusában és hangulatában is szembemegy a D-nap eseményeit feldolgozó filmek többségével. Cooper kerüli a hősiesség bombasztikus ábrázolását, inkább azt a zord valóságot mutatja be, hogy a szövetségesek inváziója több ezer fiatal férfi számára a biztos halált jelentette. A film története egy 20 éves teljesen átlagos közlegény, Tom Beddows (Brian Stirner) sorsát követi végig onnan, hogy behívják az East Yorkshire-i ezredbe egészen a Sword parton bekövetkezett, elkerülhetetlen haláláig. Cooper zseniálisan vegyíti a tényleges II. világháborús felvételeket kortárs képsorokkal – utóbbiakat Stanley Kubrick állandó munkatársa, John Alcott operatőr jegyezte. A londoni  Imperial War Museum közreműködésével készült Overlord megérdemelten nyerte el az Ezüst Medvét a 25. Berlini Filmfesztiválon.

A leghosszabb nap (1962)

Sokak szerint a második világháború végkifejlete a normandiai partraszállás sikerén múlt – szerintünk viszont a keleti front eseményein, ahol vagy tízszer annyi hadosztály harcolt, de ez most mindegy. A partraszállás így is rengeteg kockázatot rejtő, gigászi feladat volt, amire a történelem során még nem volt példa. Cornelius Ryan szemtanúk beszámolóira támaszkodó dokumentumregénye szolgáltatta Ken Annakin filmjének alapját.

A film alkotói, akik elképesztő mennyiségű nagy sztárral dolgoztak, a lehető legpontosabban, leghitelesebben szerették volna bemutatni a leghosszabb nap eseményeit.

Itt mind az angolok, az amerikaiak, a franciák és a németek szemszögéből megismerhetjük a csata szinte minden pillanatát, és a hatalmas költségvetésből dolgozó produkció elkészítése során elképesztő díszleteket építettek fel, és hűen ábrázolták a korabeli haditechnikát is, az egy felvétellel készült kikötői rohamot pedig ma is tanítják operatőröknek.

Az Overlord hadművelet (1985)

A második világháború legkockázatosabb szövetségi akciója, a franciaországi partraszállás készületeibe hiba csúszik. A németek fogságába esik az a fiatal Wheeler hadnagy (Eric Stoltz), egy overlord, akit beavattak a D-Day részleteibe. A szövetséges erők ledobnak az ellenséges vonalak mögé egy elhárítótisztet. Gus Lang (Ed Harris) feladata megakadályozni, hogy a fogolyból kiszedjék a partraszállással kapcsolatos információkat, a csavar az, hogy Lang elhitette a németekkel, hogy valójában nekik dolgozik.

Így ezen az egy katonán múlhat a háború végkimenetele.

A Ronald Bass regénye alapján készült film persze csak ürügyként használja a partraszállást, de a lényeg a csavaros kémsztori, amelynek működtetője a három egymással rivalizáló német elhárító szervezet, az Abwehr, a Gestapo és az SS kényszerű közös munkája, amely rengeteg hibalehetőséget rejt – csak tudni kell ezeket kihasználni.

A nagy vörös egyes (1980)

A legendás Samuel Fuller rendező-forgatókönyvíró a saját háborús kalandjait örökítette meg a filmben, amelynek címe az 1. gyalogoshadosztály becenevére utal – ez a hadosztály számított az amerikai hadbalépéskor a legjobban felszereltnek, a legnagyobb harcértékűnek. Katonái részt vettek már 1942-ben az észak-afrikai sivatagi harcokban, majd 1944 júniusában a normandiai partraszállás során az elsők között léptek francia földre. Fuller filmjének a hőse a névtelen amerikai őrmester (Lee Marvin), aki már az első világháborút is megjárta, és mindig gondoskodik embereiről – például az író alteregójául szolgáló Griff közlegényről (Mark Hamill), aki a szemük láttára lesz zöldfülű újoncból tapasztalt veterán gyilkológép. A Ryan közlegénnyel összehasonlításban Fuller műve persze elszürkül, de a maga idejében nem volt rossz vállalás.

A normandiai partraszálláshoz vezető út (2004)

Történetünk elején 1944 tavaszán járunk. A szövetségesek elképesztő haderőt sorakoztatnak fel Angliában, amely csak az indulási parancsra vár. Az összevont erők főparancsnokának, Dwight "Ike" Eisenhower tábornoknak (Tom Selleck) kilencven napja van lefolytatni a stratégiai tárgyalásokat, felkészülni minden váratlan fordulatra és megoldani a felkészülés nehézségeit. A nehézségek közt ott szerepel a szövetséges vezetők, mint Winston Churchill (Ian Mune) vagy Charles DeGaulle (George Shevtsov) szempontjainak figyelembevétele, és az, hogy a haderő különböző tábornokai hajlandóak legyenek mindenben feltétlen együttműködni. Merthogy olyan erős egyéniségekről van szó, mint az agresszív George S. Patton (Gerald McRaney), az excentrikus Montgomery (Bruce Phillips), vagy a kevésbé tehetséges, de sok befolyásos baráttal rendelkező Omar Bradley (James Remar), akik nem szívlelik egymást.

Szerelmi partraszállás (1964)

Lehet persze a partraszállásról könnyedén is mesélni, és ilyen Arthur Hiller vígjátéka. A szárnysegédek a hadseregben afféle személyi titkári pozíciót töltenek be, s mindössze annyi a feladatuk, hogy odaadóan gondoskodjanak felettesük minden szeszélyének kielégítéséről. Madison (James Garner) is ügyesen lavírozgat ezen a poszton, hiszen a második világháború kellős közepén nem szívesen kerülne harcoló alakulatba. Ráadásul egy angol ápolónő, Emily (a nagyszerű Julie Andrews) sem hagyja hidegen a szívét. Így megdöbbenéssel veszi tudomásul, hogy idegösszeomlással küszködő tábornoka a normandiai partraszállásról forgatandó propagandafilmben neki szánja a főszerepet. Emily, aki férjét, apját és bátyját vesztette el a háborúban, nem akarja elveszíteni új lovagját, de nincs mese, hősünknek elsőként kell francia földre lépnie!

Tű a szénakazalban (1981)

Faber (Donald Sutherland) a legkíméletlenebb és legagyafúrtabb német ügynök a második világháború idején. A "Tű" fedőnevű kém a közelgő partraszállásról próbál információkat gyűjteni Angliában. A férfi felfedez egy reptérnek álcázott makettfalut.

Rájön, hogy a szövetségesek így akarják megtéveszteni a német felderítést.

A létfontosságú információ birtokában Tű, az angol titkosszolgálat embereivel a nyomában, elindul a skóciai találkozóhelye felé, ahol egy tengeralattjáró várja. Menekülés közben azonban hajótörést szenved, és egy kis szigetre kerül. Lucy (Kate Nelligan) és a férje veszi pártfogásba. És ez nem teljesen kitaláció, az angolok megtévesztő hadművelete valóban létezett, és tényleg felállítottak egy fantomhadsereget Első Amerikai Hadseregcsoport (FUSAG) néven. Parancsnokául az agresszív vezetési módszereiről ismert, a németek által is tisztelt George Patton tábornokot nevezték ki. A cél az volt, hogy a németek azt higgyék, a szövetségesek Calais-nél szállnak majd partra, és ehhez Kentben és Sussexben még parancsnokságot is berendeztek, a német kémrepülőknek pedig fából készült tankok és repülők kínáltak hamis információt.

Overlord (2018)

Higgyük el, hogy a 101-es ejtőernyős hadosztálynak több színes bőrű altisztje is lehetett – persze nem lehetett -, Boyce őrvezető (Jovan Adepo), történetünk hőse, akinek bajtársaival egy német rádiótornyot kell megsemmisíteniük a normandiai partraszállás, vagyis a címbeli Overlord (2018) hadművelet előestéjén. A bevetés nem indul jól, több ejtőernyőst is elvesztenek, amikor kigyullad a gép, majd földet érve a német járőrökkel vívott harcban, utána a francia faluba érve egy francia ellenálló (Mathilde Ollivier) házában húzzák meg magukat. Itt kiderül, hogy a németek a falusiakon kísérleteznek, merthogy a rádiótorony alatt egy titkos laboratórium rejtőzik, amit a forrófejű Ford tizedes (Wyatt Russell – Kurt Russell fiacskája) mindenáron meg akar semmisíteni. Csakhogy a németek is résen vannak, egy elvetemült SS százados (Pilou Asbæk) az amerikaiak nyomába ered, és lehet, hogy a kezében van a várva várt csodafegyver, amely győzelemre vezetheti. Jó kis háborús biohorror, legalábbis egynek.