A legnagyobb filmes klisék és közhelyek

Szellemes tweetek világítanak rá, milyen életszerűtlenül viselkednek az emberek a filmekben, és ezeket már észre sem vesszük.

Még februárban volt egy vicces bejegyzés-hullám Twitteren, amelyben az emberek filmszereplőkként mutatkoztak be, majd leírták, milyen hülyén és/vagy közhelyesen viselkednek. A tweetcunamit Tom Cox brit szerző indította el, és sokan akkor szembesültek azzal a fura jelenséggel, hogy már észre sem veszik ezeket a hülyeségeket a filmekben, a bejegyzéseket olvasva eszméltek rá, hogy tényleg úgy van.

Mike Sington, popkultúra és szórakoztatóipari szakértő, az NBCUniversal egykori vezetője a Bored Pandának elmondta, miért is írnak nyilvánvalóan életszerűtlen sablonokat a forgatókönyvekbe : "Senki sem akarja végignézni, ahogy a karakterek végigülnek egy teljes étkezést, mert az csak megakasztaná a történetet."

Becslések szerint a valós életed 80% -át kellene szerkesztened vagy átírnod, hogy a képernyőn nézve érdekessé váljon. Ez durvának tűnik, mert a valódi életed érdekes számodra, de a tömeg számára valószínűleg már nem annyira. 

Hozzátette, hogy a közösségi médiában gyakorlatilag mi is szerkesztjük a saját életünket, mert csak olyanokat osztunk meg másokkal, amelyek révén izgalmasnak tűnik az életünk.

Ez jogos, de sok ökörségre egyszerűen nincs mentség, ahogy azokra a Twitterezők szellemesen rámutattak. 

Sziasztok, egy filmből jöttem, és míg vezetés közben beszélgetek, jó sokáig elfordítom a fejem.

Sziasztok, én egy olyan ember vagyok, aki egy nagyváros díszletei között autót vezet. Találok egy parkolóhelyet épp az épület előtt, ahová megyek. Nem fogom a háztömböt vagy hetvenszer megkerülni, míg szét nem üvöltözöm a tüdőmet, vagy nem fogok egy teremgarázsban parkolni hat háztömbbel odébb.

Sziasztok, én egy anya vagyok, aki reggelit készít egy filmben. Friss péksüteményeket, gyümölcssalátát és ropogós bacon szeleteket szolgálok fel a szépen megterített asztalnál, no és egy kancsó narancslevet. A gyerekeim soha nem eszik meg, felkapnak egy bagelt és már rohannak is, mert mindig majdnem lekésik az iskolabuszt.

Sziasztok, én egy rosszfiú vagyok egy filmből, és bárhová dugom be a pendrive-ot, mindig a helyes irányban dugom be, nem kell megfordítanom.

Sziasztok, egy fickó vagyok egy filmből, és egy tágas, menő belvárosi lakásban élek, habár egy kávézóban dolgozom (vagy irodában, vagy bárhol, amiből nem futná rá).

Sziasztok, én egy zárkózott középiskolás lány vagyok, barátok nélkül. Nem hisztek a szemeteknek, annyira átváltozom, mikor leveszem a szemüvegemet és leengedem a hajamat – kiderül, hogy gyönyörű vagyok, és a focicsapat kapitánya velem akar menni a szalagavatóra.

Sziasztok, egy filmszereplő vagyok, felkelek reggel, és nem kell pisilnem. A filmben senki nem gondolja rólam, hogy egy orvosi csoda vagyok.

Sziasztok, egy filmből jöttem, és amikor megbeszélek valakivel egy találkozót, nem kell lefixálni sem a helyet, sem az időpontot.

Sziasztok, egy filmből jöttem, és soha nem zárom be a bejárati ajtót, akkor sem, ha egy nagyvárosban élek, az életemre törnek és rettegek. Később aztán meglepetésként ér, mikor egy idegen a nyitott ajtónak köszönhetően bemegy a lakásba.

Sziasztok, egy filmben Párizsba utazom, és bárhol is szálljak meg, a hálószoba ablakából mindig látszik az Eiffel-torony.

Sziasztok, bankjegy vagyok a tárcádból. Bármit is akarj kifizetni (pizza, taxi, kenőpénz, borravaló), nem kell rám nézni, megszámolni, vagy várni a visszajárót. A tökéletes összeg vagyok. Mindig. 

Sziasztok, egy mesterbűnözőt játszom egy filmben, és ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy elmagyarázzam a módszeremet és a motivációmat a film hősének/hősnőjének, mielőtt sikertelenül meg akarnám ölni.

Sziasztok, egy filmben telefonálok. Mielőtt letenném, soha nem köszönök el, és különös módon senki nem gondolja rólam, hogy tahó lennék.

Sziasztok, egy horrorfilmből jöttem, és amikor sikolyokat vagy ijesztő zajokat hallok a pincéből, úgy döntök, hogy az a legbiztosabb, ha lemegyek és megnézem, ahelyett, hogy kihívnám a rendőrséget, vagy elfussak jó messzire.

Sziasztok, egy fickó vagyok a filmekből, és bármikor, ha borotválkozás közben megzavarnak, egyszerűen letörlöm a borotválatlan fél arcomról a habot, és máris tökéletesen borotvált vagyok.

Sziasztok, egy filmből jöttem, és amikor kávét veszek, rendelek egy "kávét". A pultos tökéletesen tudja, mit kérek, amikor azt mondom, hogy "kérek egy kávét". Valamikor nem is fizetek.

Sziasztok, egy kocsmában ülök egy filmben vagy egy sorozatban, és soha nem iszom meg az utolsó néhány sörömet, mielőtt elindulnék, és ezt senki nem találja furcsának. 

(Forrás: Bored Panda)