A rettentő óriásmajom története egy Merian C. Cooper nevű amerikai férfival kezdődött, foglalkozására nézve felfedező, pilóta, feltaláló, producer és rendező, akinek az életéből filmet kéne forgatni. Ami azt illeti, forgattak is, még a II. világháború előtt Lengyelországban, de minden kópiája megsemmisült. Cooper már hatévesen tudta, hogy felfedező akar lenni, már ekkor szerelmes volt a gorillákba, amikről akkoriban igen keveset lehetett tudni, és a K-val kezdődő szavak megszállottja volt – amikből az angolban jóval kevesebb van, mint mondjuk a magyarban.

A kisfiú csak úgy falta Paul Du Chaillu útikönyveit: ő volt az a francia-amerikai utazó, aki az 1860-as években először számolt be részletesen a gorillák létezéséről és mutatott be lelőtt példányokat – ő „fedezte fel” a Kongó mélyén élő pigmeusokat is, és ismerve a kor szokásait, jó eséllyel belőlük is elejtett párat. Cooper később pilóta lett, az I. világháborúban sebesülten német fogságban esett, majd a lengyel-orosz háborúban egy önkéntes repülőosztagban harcolt, de újra fogságba esett, a szovjet hadifogolytáborból azonban sikerült megszöknie.

A háború után Hollywoodban dolgozott – közben az egyik alapítója lett a Pan Am légitársaságnak -, és egy óriásmajomról szóló történettel házalt minden stúdióban. Nem tudta, pontosan mi lesz a történet, de már előtte volt a befejezés, a híres jelenet az Empire State Building tetején kapaszkodó óriásgorillával és az őt körülrajzó repülőgépekkel.

Az ötletet végül az RKO stúdió vette meg, Cooper pedig a film társrendezője lett Ernest Schoedsack mellett, akivel két természetfilmet is készített együtt korábban. Az eredeti cím The Beast, vagyis A vadállat lett volna, de ezt a stúdió semmitmondónak találta, és így jött elő Cooper különös vonzalma a K betűs  szavakhoz, a Kong szó mellé pedig a legendás producer, David O. Selznick biggyesztette oda a hangzatos King titulust. Az 1933-ra elkészült King Kong korszakalkotó darab lett, különösen a speciális effektusok terén – a fináléban az egyik repülőgépen egyébként a két rendező ült -, a nézők pedig odavoltak a szörnyért és a vonagló Fay Wray-ért, és megindult a találgatás, milyen magas is King Kong.

Cooper ugyanis, aki saját filmjének önkéntes díszletese is volt, trükközött a méretekkel, a szándékosan emberi alkatú, két lábon járó majom a dzsungelben csak 5 és fél méter volt, New Yorkban már 7.3 méter, de egyes jelenetekben akár 18.3 magasra is megnőtt, amit könnyű volt elérni, hiszen gyakran csak maketteket használtak, vagy egyes részleteit, mondjuk a kezét csinálták meg "életnagyságúra". A sikeren felbuzdulva gyorsan el is készült a folytatás The Son of Kong címmel, aminek már nem volt különösebb visszhangja, a stúdió és Cooper között pedig jogi vita indult az óriásmajom szellemi tulajdonlásával kapcsolatban, különösen azután, hogy az RKO eladta King Kong licenszjogát a japán Tohó stúdiónak, akik kapásból két filmet is leforgattak vele. A King Kong vs Godzilla (1962) és a King Kong Escapes (1967) minden eddiginél nagyobb majmot hozott, 45 méterest, ami ráadásul képes volt hasznosítani és fegyverként használni az elektromos áramot – szóval amikor a legújabb film rendezője azzal dicsekszik, hogy minden idők leghatalmasabb gorilláját hozta el a maga 31 méterével, akkor minimum nem mond igazat.

A jogi viták csak az 1970-es évekre zárultak le, ezért kellett 1976-ig várni az 1933-as darab remake-jére, mert a jogokat megöröklő Universal stúdió csak ezt a sztorit használhatta. Az új King Kongban immár Jessica Lange feszít bikiniben erotikus majomáldozatként, emberi társát Jeff Bridges alakítja, ismét két lábon járó gorillánk pedig „odahaza” 12.8 méter magas, a fogságban pedig már 16.8. Bár rengetegen megnézték, a film nem vált klasszikussá. A majdnem tíz évre rá készült folytatás King Kong visszatér pedig elfelejtett darab lett – ebben tudósok életben tartották az első részben elpusztult Kong testét, majd új szívet, sőt, egy új párt is találtak neki -, pedig a női főszereplő Linda Hamilton volt.

2005-ben aztán Peter Jackson érezte úgy, hogy muszáj a történetből egy háromórás eposzt készítenie, de ő másként látta a majmot. Az ő Kongja igazi emberszabású majom, felépítése anatómiailag megegyezik egy gorilláéval, például jókora pocakja van és ívelt háta, négy lábon jár, de 7.6 méter magas, és egy igazi veterán harcos megannyi sebhellyel. A majom mozgását Jackson kedvenc motion capture színésze, Andy Serkis valósította meg, szerintem zseniálisan, és a film remekül sikerült – a női főszereplő, Naomi Watts különösen jó volt benne -, de valamiért ez a King Kong mégsem lett hatalmas siker, talán sokaknak újra meg kéne néznie. Most pedig itt van az új Kong és eredeti lakhelye, a Koponya-sziget.

Kong: Koponya-szigetben Jordan Vogt-Roberts  rendező mindent újragondolt, a történetet a harmincas évekből az 1970-es évekbe, a vietnami háború korába helyezte át, sőt, a képi világot az Apokalipszis, most!-ból kölcsönözte, hősei nem hajóval, hanem helikopterrel érkeznek, sőt, nemcsak egy férfi és egy nő néz majmunkkal szembe - Tom Hiddleston és Brie Larson -, hanem egy egész csapat. Kong pedig hatalmas, 31 méteres, ahogy azt már írtuk, és Vogt-Roberts számára a méret egy dolgot jelentett: Kong nem szörnyeteg, hanem egyfajta isten a szigeten. Akárcsak az 1933-as és 1976-os verzióban, újra két lábon jár, számos emberi vonása van, és baromi jól néz ki, ahogy mindenféle őshüllővel harcol. Ha a film elég sikeres lesz, és nyilván az lesz, és a 2019-ben érkező Godzilla 2-re elég jegyet vesznek, akkor a Warner 2020-ban összeereszti a két szörnyet a Godzilla vs. King Kong című, régi idők B-kategóriás szörnyfilmjeit idéző gigaprodukcióban. Várjuk!